2011. augusztus 29., hétfő

Nem adhatod fel önmagad!

Többszáz meggyötört hónap, s év áll már most is mögötted, látom sebeid, miknek gyógyulása oly sokat várattak magukra.

Fájdalmaid egy palackban gyűjtötted össze s mélyen kulcsra zártad szíved legmélyebb zugába, hogy a szemed ne láthassa azokat. Azonban van egy rossz hírem a tudatodban berögzült savanyú érzés íze a szádban maradt, ezért ontja olyan keserűen a szavakat, s ezek megmérgezik a mindennapjaidat.
Ki mondta, hogy ezt érdemled?? Akkor ide vele, had mutatom meg neki, hogy amit szavai szólnak, mennyire alaptalanok és valótlan rágalmak!!

Én csak azt mondhatom, hogy látom ki vagy, vagy s láttam ki voltál, de nem látlak ott ahol most vagy, csak azt látom, hogy most nem vagy önmagad!

Vitába szállhatsz velem, de én nem fecsérelek szavakat erre, mert Tudom, hogy mit most magaddal művelsz, s hagyod, hogy műveljenek Veled egy napon önszántadból ér majd véget, én azt a pillanatot várom.

Mosolyod világokat dönt le, lelkesedésed üres tereket tölt be, hited ezreknek ad lehetőséget, hol van ez most belőled??? Ne temetesd el magad, s ne fossz meg másokat értékeidtől, attól az embertől, ki tűzön kel át céljaiért, ki naponta újul meg, mert ezt kívánja tőle az Élet.




Most mozdulataid, lépteid s könnyeid már fagyottak, mert úgy gondolod, hogy így Neked könnyebb az élet!! Pillanatnyilag lehet…,de van még egy igazság, minek most hátat fordítasz, ezek pedig a mélyen megbúvó szívbéli, igaz érzéseid, mik mindig erővel láttak el, mik magasba emeltek ha kellett, mik szertefoszlattak minden lehetetlennek vélt falat.

Mikor úgy döntesz más lesz a ma s a holnap, gátak hullanak porrá, aminek következtében új szeretetteli érzések születhetnek újjá. Ne arra fordítsd energiád, hogy még tovább építsd le önmagad, hanem ugyanazt az energiát pluszjellel fordítsd inkább a javadra!!






Amikor már végképp elvesztél…
Amikor már „kiölted” magadból a végső reményt…
Amikor már teljesen a nullával egyenlőnek írod magad s a helyzeted…
Amikor már leküldted magad a depresszió legmélyebb bugyrába…
De még mindig élsz, akkor tudnod kell, ez annak a jele, hogy van még dolgod:)!!

Ha nem vezetett eredményre a negatív hozzáállásod az élethez, miért folytatnád azt tovább??? Miért mondanád, hogy „nem érdemlek jobbat”, ha még nem is próbáltad milyen érzés az ellenkezője, úgy isten igazán???

Elég volt az önmagad pusztításából a hitetlen, s színtelen álmaidból, elég az önsajnálatból, elég volt abból, hogy gyötröd magad, kérlek legyen ez most már elég!!! Fordulj a fény felé!!!

Ha felkelsz, esélyt adsz magadnak a túlélésre, hogy az úton „ajándékként” megleld azt az életet, mit gyerekként megálmodtál önmagadnak! Ne higgyj annak ki kevesebbnek lát Téged, mert akkor nem látja azt, amit én!!

Ha nem kezdesz el újra járni, nem lelheted meg a megoldást sem, hiszen minek is kellene a fény, ha mozdulatlan vagy?? Csak egy új stratégia, csak egy hittel telt lélek tud újra mosolyogni a világra, és teszi ezt pusztán csak azért, mert jó.

Nem a világnak kell érdemesnek tartania Téged egy új kezdetre, egy szeretetteli Életre, hanem saját magadnak!!!

Megvan Benned minden, csak tenned kell, s azt út fénybe borul előtted!! Hogy merre is indulj, szíved megsúgja majd Neked, csak merd követni a szavát, ha segítségre van szükséged, merj kérni s merj elfogadni, ez az Élet áramlásának lényege!

Tudom, hogy nehéz a kezdet, de a siker nem marad el, csak legyen bátorságod kitartani önmagad értékei mellett!! Tudom, hogy képes vagy rá, ha nem tudnám nem is fecsérelném a szavakat rá!!

Látom a szemed, látom összeomlott kis világod darabjait, de mit megengednek nekem, azt meg fogom tenni annak érdekében, hogy a világ körülötted, ne hulljon a darabjaira!!

Szeretet érdemelsz, ehhez nem fér kétség, és ebben én sem fogok fukarkodni, mert az adás az, ami az Életet jobbá teszi. Mit adsz, mit önzetlenül, s feltétel nélkül küldesz ki az univerzumba, akként is tér majd vissza hozzád!

A legjobbat érdemled, ehhez nem fér kétség, vágyaid és tetteid írják meg végül a végérvényesen bekövetkező sorsod, Tiéd a felelősség, ezért minden pillanat ajándék, miket arra fordíthatsz, amikben a Boldogság kapja a főszerepet:)!

Legyen ez újra az a pillanat, miben újra megleled szeretetteljes önmagad…!!!




2011. augusztus 10., szerda

Amikor a csend a karjába zár...


…Újra itt és Most!...

Újra jelen az „éterben”, mert egy átadásra váró üzenet született meg, és küldetését be „kell” teljesítenie, hiszen a születésekor az aktuális idejét írja…

Állandóan lázadsz, állandóan hangoddal kívánsz ott csatát vívni, ahol csak a csend hozhatja meg a várva-várt békét. Hisz a válaszod, üzeneted nem attól lesz hallható s mérvadó, hogy az minél jobban erőtől duzzadó, sokkal inkább miben a harmónia, a szeretet a meghatározó. Az a dallam, mire az igaz szeretet és megértés lesz a felelet.

Félsz szembenézni saját magaddal, legbensőbb „démonaiddal”, ezen ijesztő belső hangot kívánod Te magad túlüvölteni, de néha nem értem szavaid, mert káosz, indulat és tagadás mi mozdulataidban, tetteidben s szavaidban végül végső formát ölt.

Tagadásoddal nehéz a megérkezés, sőt nehéz már maga a felismerés is, hogy ki vagy, hogy hol vagy éppen és hova tartasz, mifelé halad az Életed??? Azt, hogy mennyire nehezíted meg sorsod életre hívását s szíved hívószavát, csupán csak rajtad áll. Hiszen, ami megíratott, ami a kezdetek- kezdetén a lélek által felvállaltatott, lehet, hogy fájdalmas kerülőutakkal, de végül valósággá változik!...

Az úton, míg magadra lelsz, rengeteg próba, félelem és kísértés tépázza majd meg gyönyörű kis lelkedet, de erőd emberi mércékkel nem mérhető, akaratod acélosra gyúrja megfáradt testedet, s hiteddel végül a Tiéd lehet a végső győzelem.




Míg te változol a világ is állandóan változni fog körülötted.
Tudnod kell elfogadni mások szabad akaratát…
Tudnod kell elengedni helyzeteket, embereket, ha az Élet úgy kívánja Tőled…
Tudnod kell elfogadni, hogy nem tudsz mindig minden körülményt magadhoz és a Te elvárásaidhoz igazítani, van, amin nem változtathatsz...


Te csak arra figyelj, amit módodban áll a kezed munkájával, a szíved szeretetével, és elméd bölcsességével ideálissá és megfelelővé gyúrni éveid alatt.

Az út és az idő akkor lesz a legalkalmasabb erre, amikor kész vagy feladni régi szokásaidat, mik oda juttattak Téged, ahol most vagy, amikor képességet és kellő elszántságot érzel magadban, hogy elengedd a múltat és feltétel nélkül légy képes elfogadni az újat…
Kérlek, ne fordíts hátat nekem, nem bántani akarlak, csak a szemedbe szeretnék nézni, és bíztatni Téged a legvégsőkig, hogy mindvégig érezhesd, hogy nem vagy egyedül!

Légy hős, légy nagyon bátor, aki felvállalja önmagát, legyenek bármily mostohák is a körülmények, hiszen csak az válhat áldozattá kik, elfogadják azt megmásíthatatlan valóságuknak.

Hallgass és a lelkeddel figyelj, mert csak a csendben hallhatod meg a megfelelő üzenetet!! A hallgatás sokszor nagyobb és fontosabb útmutatást rejt magában, mint egy üvöltő világ, de csak akkor hallhatod meg, amikor ajkad mozdulatlan marad.

Légy vakmerő abban, hogy kitárt szívvel veted magad bele az Életbe, és ekkor füled is nyitottá válik azon szeretetteli szavakra, miket szelíden a füledbe suttogok.

…Itt az idő… s én fogom a kezed, míg erőm és szívem engedni, míg a Te akaratod s szíved velem együtt dobban és lélegzik…melletted vagyok!!...

…Ki már korán útra kél, annak esélye nagyobb arra, hogy korán önmagára is lél:)!...