Olvasóimnak Szeretettel

Szóljon ez az oldal azoknak, akik úgy gondolják másképp is lehet csinálni, akik akarják is másképp csinálni és másként is cselekednek, vagy azoknak akik szeretnének többet megtudni, hogy is lehet egyáltalán másképp gondolkozni. Ki kell ábrándítsalak, ha elvárásiad vannak ezzel az oldallal kapcsolatosan, vagy esetleg velem kapcsolatosan, hiszen ez az „összefoglaló” nem akar senkinek sem megfelelni, nem kíván senkit, semmiről sem meggyőzni. Ha készen állsz a változásra fogd meg a kezem, ha úgy érzed nincs itt az ideje úgy is elmegyünk egymás mellett, de adj egy lehetőséget magadnak arra, hogy legalább a tekintetünk találkozzon egy pillanatra, mert néha egy pillanat elég arra, hogy világ megforduljon körülötted. Azért vagyunk, hogy felforgassunk a világunkat, hogy ezzel megtaláljuk a belső békénket, hiszen ha eddig valami nem éppen megfelelően működött, akkor a gyökerek frissítésre van szükség, hogy a végeredmény megváltozhasson.

Én felforgattam…nem ámítalak vele, hogy könnyű volt, nem mondom, hogy bárkinek menne, de azt viszont mondom, hogy bárki képessé válhat rá, ha megvan a megfelelő belső (nem külső megfelelni akarás!!!) késztetése…

Az igazi erő mindig a lélek diadala!

Láthatatlan mumusként kísérteni jöttél, de nincs uralmad felettem, ha szívem az égbe tartom, s Isten kegyelmének ajánlom. Nem létezünk félelmek nélkül, olyan ez, mint egy belénk kódolt program. Csupán döntésünk van, a határainkat átlépve a világot lábunk elé vetjük, vagy mi fekszünk önként az út porába.

Bevallom töredelmesen, voltam én már az utóbbi helyzetben is, azonban innen felállni is lehet, erre itt vagyok én elő példának. Kemény s fájdalmas áron tudtam hátamat újra kihúzni, zsibbadt lábaimat újra lépésre biztatni. A szívemet újra kinyitni pedig a leg embert próbálóbb feladat, de másképp nem lehet teljes a gyógyulás. Újra hinni, lelkesedni a jónak s gyermeki áhítattal tekinteni magadra a tükörben. Sáros, vérző sebek tarkítják még testedet, de a megbocsátás vizében megmártózva, hamar eredeti fényében tündökölhet.  Sőt ennél, tovább megyek.

Megtanultam, hogy magam vagyok az önnön megtisztuló víz, magam vagyok a forrás maga. Belső viharaimban sziklának csapódva hasadok meg és hullok vissza a mindenbe. Azonban be kell látnom, ha nem hagyok fel az állandó meghasadás fájdalmas kínjával az út poklok-poklává változik bennem.  

A bölcs nem viharrá változtatja a sokszor fájdalmas megtapasztalását, hanem csendesen partra veti magából a felesleges hordalékát. Néha zátonyok kerülnek az útra, de nem azért, hogy megtorpanj, nem azért, hogy visszafordulj. Sokkal inkább lágyan más lehetőségeket tár eléd. Nem derékba törni kíván, csupán rugalmasabbá, erősebbé tesz, s ha kell folyammá változva sziklákon áthatolva utat moshass magadnak, amivel oázissá változtathatod a szárazföld szívét is, hogy legyen elég erőd végig haladni ezen a csendes kitartással épülő lelki tápcsatornának. A legfinomabb női lüktetés felemelő gondoskodásának gyümölcse éltető erőt szállít majd az igaz s szeretetteljes életet szomjazóknak, s tudd nincs ennél nemesebb feladat.

A női ki testéből testének ád életet. Oly nagyság ez, melyet parányi szavak magukba foglalni sem képesek.  Megérezni és megérteni magadban az ár-apály kiegyenlítődését, ráébredni belső bölcs mesteredre, s mi nagyon fontos ne feledj hallgatni halk irányt mutató szavára. Ne akar szembeszegülni vele, ne vond kérdőre, ne bíráld felül, csak viharodat lecsendesítve érezd meg az igazi önnön ébredésed.

Száz meg száz szó se lenne elég, mely a benned rejlő lelki teremtő erőd csupán csak megbecsülhetné. Te miért kétkedel, csak merd hinni, merd életre kelteni szunnyadó lelkedet! Tárd ki karod a világra, hogy az a keblére ölelve felemelhessen Téged is a végtelenbe! 

A Hited felszabadít Téged

Tudom, hogy fáj, tudom, majd meghasadsz.

Látom, hogy bánat korbácsozza véresre a lelked testi vásznát.

Érzem könnyeid súlyát, melyek arcodon hullnak földi poklod alá.

Tudom, hogy néha erőtlenné válnak mozdulataid, hisz ember vagy.

Látom, hogy küzdesz magaddal.

Érzem, mégis hiszel és menetelsz, legyen bármi is az ára végső beteljesülésre váró boldogságodnak.

Tudom, mindent megteszel, hogy igazán élvezd az életet.

Látom, hogy szívedben mindenek ellenére mégis áldottnak érzed magad.

Érzem, belső rendíthetetlen világod, mely az öröm himnuszáért dobog.

Tudom, ember vagy a javából, tele hatalmas vágyakkal és ez így van jól.

Látom, erőd, mely mindenek ellenére határtalan s lelked élettel dobban.

Érzem, hogy közel vagy már, szinte már érzem a leheletedet az arcomon.

***

A világ melletted áll itt és most, ebben a pillanatban teremted a saját holnapod.Lelked néha beleremeg, lábad néha meginog, de amíg a szíved önmagért dobog nincs mitől tartanod.Várd kitárt karokkal a csodát, hiszen annak létezésére Te vagy a legjobb példa, a többi csak idő kérdése, csak higgy rendületlenül, mert az tudja életre kelteni  a sokszor elveszettnek hitt álmaidat.

Lélekpillangó a Boldog emberekért!

Minden esztendőben a mesebeli szikomorfa titkos odvában megszületik és pompás metamorfózisán keresztül szárnyat bont a boldog emberek szívét összekötő Lélekpillangó! Ezrek követik a mesét, mely boldogságot visz a szívek közepébe.

A Lélekpillangó tudáscsomag, mely a boldog emberek felemelkedését, az emberi boldogságot szolgálja, 30 előadást, tanfolyami anyagot, e-könyvet, munkafüzetet, hangfelvételt, valamint egy szuper önismereti társasjátékot tartalmaz. A több mint 100 000 Ft értékű tudáscsomagot, most 19 000 Ft helyett mindössze 13 000 Ft-ért tudod megvásárolni – ezzel az életműdíj alapját is támogatod! Kattints ide és nézd meg a csomagot! Nem kell válogatnod! Most mindent megkapsz!

A linkre kattintva, minden szükséges információt megkapsz.

  Ez a kiemelt akció csak húsvét hétfőig érvényes!

A Lélekpillangó Életműdíj szavazáson pedig te is választhatsz, hogy Szepes Mária emlékszobája, Polcz Alaine hospice öröksége, vagy Hamvas Béla egy kiadatlan könyve legyen-e az a cél, amit a Lélekpillangó életműdíjból megvalósíthatunk idén!

A képre kattintva Te is leadhatod a voksodat a jelöltekre, HA szeretnéd!

Kapcsolatunk a Forrással

Információk, „próféciák”, jóslatok tengerében úszva, s megannyiszor alábukva, olyat érzünk, amit talán még soha, elvesztünk és káosz uralja az életünk, s olykor már reménytelen küzdelem az osztályrészünk eme zavarosnak tűnő világunkban. Ezen pillanatok pedig már-már évekké olvadva savanyítják meg mindennek az ízét a szánkban. Az érzés mely megrémít, hogy életünk kereke egy helyben jár, s a keserűség malmára hajtja csupán a vizet, mindeközben mi pedig szomjazzunk az igazi élet ízét. Fájdalmas könnyek emlékei töltik meg a gondolataink, és azt mondjuk magunknak ennél rosszabb már nem is lehetne, de ekkor megmutatják, hogy de igenis lehet. Mindezt miért, mert mindenre oly könnyen mondjuk, hogy ez lehetetlen, mert az agyunk ezt valamikor elképzelte. Ekkor csupán választ kapunk eme imánkra, hogy lehetetlen már pedig nem létezik, és vannak olyan dolgok, melyeket az Egónk soha nem irányíthat. Az egyetlen dolog, amire viszont hibátlanul képes, elválasztani attól, aki igazán Te vagy. El kell engedned a totális kontrollt önmagad felett, hiszen ez csupán a vesztedbe sodor, mert teremtett Éned által képviselt értékek a természet igaz értékeitől oly távol esnek, ezzel azonban most biztosan nem mondok ismeretlen tényeket. Pénzt felhalmozni értelmetlenül (?), amivel egyre nagyobb hatalmat birtokolsz (?), így ezzel képes lehess erős befolyást gyakorolni embertársaidon (?), ezt igazi örömnek és létezésnek gondolni óriási hiba. Lépten- nyomon saját értékeidet helyezni előtérbe, mindenekfelett az csak szégyenbe sodor. 

Kezdeti utunk során megíródott Lélek dalunk, mely eldalolja életfeladatunk. lassan-lassan a feledés homályába merül, elveszítve a kapcsolatunkat a Forrással, ami biztosítja számunkra az éltető energiát. Pedig ez adhatná meg nekünk az el nem múló mosolyt az ajkunkról, amivel azt láthatnánk meg a világban, ami igazán és belülről ragyog. Egónk által épített érzelmi halmaink ormán állva segítségért az égbe kiálltunk. Sokan erre a választ a világban kutatják, s régen nem ott ahonnan a romlás sarja szirmot bontott. Önmagukra soha nem tekintünk, problémáink forrásaként, mely válaszul szolgálna arra a rengeteg „Miért?”-re . Pedig elsőként, a hibásan kódolt értékek alapján életre hívott világunk csakis önmagunkból kiindulva oldhatók. El kell távolodnunk ettől a világtól, el kell távolodnunk önmagunktól, hogy esélyt adhassunk önnön Dalunk újbóli felcsendülésére. Teret, lehetőséget adva a fülünknek, szívünknek, hogy meghallja újra azt, mely egyszer önmagából kiindulva már megíródott. Ez a dallam soha el nem múlhat, hiszen azok egy az örök életeken átívelő hangjegyek. 

 Mi következik ezután, vagy ha nem vagy hajlandó meglátni, mit már meg annyiszor próbáltak tudtodra adni és megmutatni? Nos,káosz, zápor, zivatar és mennybéli dörgés, melyre felkapod a fejed, mi gondolkozásra és alázatra késztet Téged. S még továbbra is önnön célod ellen harcolsz? Akkor lecsupaszíthatnak teljesen, mígnem már nem lesz mit veszítened és rálépsz a saját ösvényedre, felhagysz az önmagad elöli értelmetlen meneküléssel, hiszen mert nem lesz más út, mely zűrzavarból kivezethet. 

 Úgy tűnik karba tett kézzel kell kivárni a megfelelő pillanatot? Hiszen mindenki azt a „bűvös” szót hajtogatja újra meg újra, hogy időzítés. Hiába a karba tett kéz, ha az agyad megállás nélkül csak robog. Erre nem fogom most azt mondani, hogy a MOST a megfelelő pillanat, hiszen ezt Te is igen-igen jól tudod, hogy a sorsod könyvét a MOSTban írod. Csak egy dolog van, mi számít, hogy Te mikor érkezel meg oda arra a csend födte helyre, ahol elveszted eddigi valód és az eredeti, s Veled született LÉTedre újra rálelsz. Ha viszont ambíciód az Egódra építed, az újra zsákutcába vezet el Téged. Rá kell jöjj, hogy nem az számít, hogy fodrász, kertész, festő, avagy bankár leszel, hiszen nem a hivatásod határozza meg a személyiséged, hanem szíved adhat végső értéket annak a munkának melyet végül örömmel felöltöztetve végzel végül el. 

Tudod, hogy állandóan keretek közt élni, az egy halálos csapda a léleknek, s majdan a testnek is, ha végül nem vállalsz felelősséget azért a pillanatért melyben visszavonhatatlanul felvállalod saját magad. Most tudom, hogy újabb kérdés cikázik a fejedben, de hisz azt sem tudom, hogy ki is vagyok én?! Jogos a kérdésed, de minél jobban hajszolod, minél jobban AKARod, sajnos annál távolabb sodródsz a saját igazságodtól. A válasz eme kérdésre abban áll, hogy amikor képes vagy egy adott pillanatban megállni és csendbe burkolni a szíved és átadni magad az szívbéli alkotás örömének, szabadon engeded vágyaid, ahol a képzelet a szárnyára vesz és elrepít Téged arra a helyre, ahol rögtön tudni fogod, hogy újra hazaérkeztél. Innentől „csak” őrizned és ápolnod kell ezt az érzést, mely újra édessé változtatja az élet ízét a szádban, s azzá leszel, akivé lenned kell, ehhez viszont meg kell tanulnod bízni az isteni vezettetésben. 

 Ajándékozz meg bennünket azzal, hogy tényleg önmagad leszel. Mikor újjászületik benned a Dal a hogyan is megszületik hamar, a szíved alkotása pedig nyomot hagy a világban, melyben láthatóvá válik egy újabb lélek diadala.

A lélek szimfóniája....

Hosszú idők némaságát a körülöttünk végbemenő változásainak morajlása függesztette fel. Szavaim most leginkább azokhoz szólnak igazán, kik még önmagukat és önnön értékeiket keresik a külső világ délibábjában.

Amit most a következő soraimban átadok, se nem újak, se nem forradalmiak, de valahogy mégis késztetést érzek, hogy leírásra kerüljenek. Folyton vizsgálod a környezeted, hogy találj valamit, de van egy rossz hírem a mindent átíró pillanatot nem ott lelheted meg. Hanem akkor,amikor veszteséget szenvedsz, mikor megállítanak, amikor szenvedsz, amikor elvesztél. Hiszen ezen pillanatok alázatra és elmélyülésre késztetnek Téged. Elkezdesz másként tekinteni, az egész eddigi életedre.

Az ilyen „elveszett” pillanatokban, új dolgok, lehetőségek bontanak szirmot, amelyben meghallhatod legbensőbb SAJÁT, igazi dallamod. Fájdalmas eme találkozás, de egyben felemelő is, hiszen LÉTezésed új szintjére emelkedhetsz fel. Keményen hangzik majd talán, amit most mondok, de Neked sem hazudhatok. El kell pusztítanod azt a világot magadban, melyben az EGO-d diktálta motivációk voltak a mérvadók. Az életed többről szól, mint az „ÉN”-ről, hiszen te a „MINDEN” vagy, forrás, erő, teremtő, ami akkor lép működésbe, amikor a szíved a helyére kerül.

Sok fájdalmad és félelmed fog a felszínre törni, mert az Ego megpróbál majd túlélni, de ezen idő alatt is tudnod kell, hogy szíved legyen hálával teli, mert eltévedni és megbotlani nem bűn, hiszen nem az határozza meg személyiséged mélységét, hogy a döntés, amit hoztál, rossz volt-e, avagy jó, hanem ahogyan végül Te reagálsz a saját tévedéseidre! A harcod önmagaddal a legkeményebb kihívásod, azonban idővel arra is rájössz majd, hogy valójában nem is kell csatát vívnod, mert maguktól olvadnak le a falak, ott ahol a lélek és a szív egy helyen lakozik. A segítő erők ilyenkor, valahogy mozgásba lendülnek és nem a korlátaidra kezdesz el végre koncentrálni, hanem arra, hogy egy vagy az úttal, amin alázattal járva a lélek megdicsőülést nyer jutalmául.

A csend mélyébe kell hatolnod, elveszned és átadnod magad, ahol rájössz minden idő és tett, amit eddig a körülményeknek való megfeleléssel töltöttél, csak hamis Énképek zavarodott halmaza volt. Csak egy helyen lelhet békét és megnyugvást a lelked, amikor szívbéli önmagadban… igazi önmagadra lelsz…! Csak meg kell hallanod lelked dallamát.

Felejtsd el azt az embert, aki a múltban voltál, hiszen elégedetlenséged forrása, ami távol tart vágyaidtól csupán egy valami lehet, -és az nem a körülmény!- hanem Te saját magad!!!!

Az emberek zöme, mindig a nyitott ajtót keresi, és csak akkor akar belépni, ha nyitva látja azt. Ilyenkor egy dolgot azonban valahogy mégis elfelejtenek, a megfelelő kulcs nyitja ki az ajtót, -még csukott szemmel is!-, mert a SZÍV A KULCS (!!) a zárba. Ez kinyithatja előttünk azt az ajtót, amit nekünk rendelt a sors.

Válaszútjainkon nem a szemünket kell használnunk, hogy tudjuk hová is tartunk, a szívünket kell a helyén tartanunk. Egy helyen és egy időben kell jelen lenni a léleknek és a szívnek, hogy a célunk, végül elérjük.

Egy lélek önfeledt mosolya....

Hosszú idők némasága után újra papírt ragadva ömleni kezdenek az égben íródott sorok… Kikről szólnak majd az ide lerótt mondatok, érezni s tudni fogják, hogy róluk, nekik és értük íródott…

Éjszakából a mába, télből a nyárba, mindenben ott a változás, mindenben ott dobog az élet, de csak az él igazán ki szívében érzi az áramlást. Az utak melyeket magad mögött tudhatsz, élmény gazdag emberré tettek, de lelked többre áhítva kell újra meg újra útra, mert lázasan keresi értelmét a pillanatnak, s a rövid imád az égnek, eme rövidke sorokban szummázva a következőképpen olvashatók:

***

„….Szeretném látni, hogy merre is kell mennem…

Szeretném meghallani a csendben, az igazi út porának sercegését a lábam alatt…

Szeretném érinteni, a lüktetést, a dobbanást, legyen az egy lélek, egy fa, egy kő, avagy egyéb égi teremtés….

Szeretném érezni a szívemben, az éltető energiát, mi fáradatlanul megvalósulásom, s végső kiteljesedésem felé hajt…”

***

Otthont keresve számtalan szegletében vetettem meg a lábam a teremtett világunknak. Szépségük megragadó, de hiányzik az érzés, mi maradásra bírna a testem, szívem húz, s a lélek csupán a hívásnak engedelmeskedik. Megértettem és megláttam több poklát is világnak, több színét a lelkek sötétségének, de mosolyom mégis erősebb lett, mert nem hagyom, hogy a rajtam ejtett sebek pokollá tegyék a holnapom. Tudom, hogy több van bennem, mit most átadok a világnak, több az értékem, mit magamból másoknak megmutatok, de ennek oka nagyon is egyszerű mert én is mint mások, kik az önfeltárás rögös útján járnak, csak rétegről- rétegre haladnak. Egy az, ami igazán fontos, hogy úton vagyok…

S most jöjjenek a hozzád intézett gondolatok:

Nem számít, ki gyávának gondol, Neked csak annyit kel tudnod, hogy a pofonok melyeket kapsz, talpadon állva, és emelt fővel viselsz, további erőket mozgósítnak magadból, magadnak. Nincs itt semmi titok, semmi ámítás csak a leplezetlen való. Van amikor, „pucér” vagy világnak, de csak mert nincs mit takargatnod, több van benned, mint amit magadra tudnál ölteni, de mégis sokszor adsz ennek a kábításnak, de aki igazán Téged lát….Ő csukott szemmel is tudja, hogy Te vagy az….

S idővel rájössz az otthon, amit keresel, oly közel van hozzád. Nem olyan nagy a távolság, sőt, sokkal közelebb, mint gondolnád. Mikor rálelsz, nem kell többé folyton úton lenned, mert megleled mindenhol és mindenben. A vándorlásod, tapasztalttá tesz, segít felismerni és különbséget tenni, mi az, ami látszat és mi az, ami való.  

Szemed sokszor kérdésekkel, talányokkal teli, de ahogy a világra szemet tudsz vetni úgy csak kevesen tudnak. Kitörő gyermeki lelkesedéssel örvendeni, igazi ajándék ez, s Te birtokolod eme kincset. Ne felejtettél el semmit, abból, hogy hogyan kéne igazán s tiszta szívből nevetni. Megnevetetni embereket nem csak egyszerű kiváltság, ami Téged is örömmel tölt el, amikor jóízű kacagást csalogatsz elő a mosolyt nélkülözőkből.

Minden út hosszú, és mindig a végét várjuk, hogy majd ott megleljük azt, amiért útnak indultunk. Azonban sokkal fontosabb, az hogy kivé nőttünk fel a megtett út során. Ne várd el az úttól, hogy tökéletes legyen, mert akkor csalódni fogsz, minden adott körülmény szükséges ahhoz, hogy megtapasztalhasd igazi önmagad és megtanulhasd használni, a benned lévő Teremtőt. Ne bánj semmit, csak határozd el magad, hogy a pillanatban élve csak a szívedre hallgatsz. Igaz sebezhető leszel, de mit általa nyersz, több egy pillanatnyi örömnél, több az Mindennél...