Információk, „próféciák”, jóslatok tengerében úszva, s megannyiszor alábukva, olyat érzünk, amit talán még soha, elvesztünk és káosz uralja az életünk, s olykor már reménytelen küzdelem az osztályrészünk eme zavarosnak tűnő világunkban. Ezen pillanatok pedig már-már évekké olvadva savanyítják meg mindennek az ízét a szánkban. Az érzés mely megrémít, hogy életünk kereke egy helyben jár, s a keserűség malmára hajtja csupán a vizet, mindeközben mi pedig szomjazzunk az igazi élet ízét. Fájdalmas könnyek emlékei töltik meg a gondolataink, és azt mondjuk magunknak ennél rosszabb már nem is lehetne, de ekkor megmutatják, hogy de igenis lehet. Mindezt miért, mert mindenre oly könnyen mondjuk, hogy ez lehetetlen, mert az agyunk ezt valamikor elképzelte. Ekkor csupán választ kapunk eme imánkra, hogy lehetetlen már pedig nem létezik, és vannak olyan dolgok, melyeket az Egónk soha nem irányíthat. Az egyetlen dolog, amire viszont hibátlanul képes, elválasztani attól, aki igazán Te vagy. El kell engedned a totális kontrollt önmagad felett, hiszen ez csupán a vesztedbe sodor, mert teremtett Éned által képviselt értékek a természet igaz értékeitől oly távol esnek, ezzel azonban most biztosan nem mondok ismeretlen tényeket. Pénzt felhalmozni értelmetlenül (?), amivel egyre nagyobb hatalmat birtokolsz (?), így ezzel képes lehess erős befolyást gyakorolni embertársaidon (?), ezt igazi örömnek és létezésnek gondolni óriási hiba. Lépten- nyomon saját értékeidet helyezni előtérbe, mindenekfelett az csak szégyenbe sodor.
Kezdeti utunk során megíródott Lélek dalunk, mely eldalolja életfeladatunk. lassan-lassan a feledés homályába merül, elveszítve a kapcsolatunkat a Forrással, ami biztosítja számunkra az éltető energiát. Pedig ez adhatná meg nekünk az el nem múló mosolyt az ajkunkról, amivel azt láthatnánk meg a világban, ami igazán és belülről ragyog. Egónk által épített érzelmi halmaink ormán állva segítségért az égbe kiálltunk. Sokan erre a választ a világban kutatják, s régen nem ott ahonnan a romlás sarja szirmot bontott. Önmagukra soha nem tekintünk, problémáink forrásaként, mely válaszul szolgálna arra a rengeteg „Miért?”-re . Pedig elsőként, a hibásan kódolt értékek alapján életre hívott világunk csakis önmagunkból kiindulva oldhatók. El kell távolodnunk ettől a világtól, el kell távolodnunk önmagunktól, hogy esélyt adhassunk önnön Dalunk újbóli felcsendülésére. Teret, lehetőséget adva a fülünknek, szívünknek, hogy meghallja újra azt, mely egyszer önmagából kiindulva már megíródott. Ez a dallam soha el nem múlhat, hiszen azok egy az örök életeken átívelő hangjegyek.
Mi következik ezután, vagy ha nem vagy hajlandó meglátni, mit már meg annyiszor próbáltak tudtodra adni és megmutatni? Nos,káosz, zápor, zivatar és mennybéli dörgés, melyre felkapod a fejed, mi gondolkozásra és alázatra késztet Téged. S még továbbra is önnön célod ellen harcolsz? Akkor lecsupaszíthatnak teljesen, mígnem már nem lesz mit veszítened és rálépsz a saját ösvényedre, felhagysz az önmagad elöli értelmetlen meneküléssel, hiszen mert nem lesz más út, mely zűrzavarból kivezethet.
Úgy tűnik karba tett kézzel kell kivárni a megfelelő pillanatot? Hiszen mindenki azt a „bűvös” szót hajtogatja újra meg újra, hogy időzítés. Hiába a karba tett kéz, ha az agyad megállás nélkül csak robog. Erre nem fogom most azt mondani, hogy a MOST a megfelelő pillanat, hiszen ezt Te is igen-igen jól tudod, hogy a sorsod könyvét a MOSTban írod. Csak egy dolog van, mi számít, hogy Te mikor érkezel meg oda arra a csend födte helyre, ahol elveszted eddigi valód és az eredeti, s Veled született LÉTedre újra rálelsz. Ha viszont ambíciód az Egódra építed, az újra zsákutcába vezet el Téged. Rá kell jöjj, hogy nem az számít, hogy fodrász, kertész, festő, avagy bankár leszel, hiszen nem a hivatásod határozza meg a személyiséged, hanem szíved adhat végső értéket annak a munkának melyet végül örömmel felöltöztetve végzel végül el.
Tudod, hogy állandóan keretek közt élni, az egy halálos csapda a léleknek, s majdan a testnek is, ha végül nem vállalsz felelősséget azért a pillanatért melyben visszavonhatatlanul felvállalod saját magad. Most tudom, hogy újabb kérdés cikázik a fejedben, de hisz azt sem tudom, hogy ki is vagyok én?! Jogos a kérdésed, de minél jobban hajszolod, minél jobban AKARod, sajnos annál távolabb sodródsz a saját igazságodtól. A válasz eme kérdésre abban áll, hogy amikor képes vagy egy adott pillanatban megállni és csendbe burkolni a szíved és átadni magad az szívbéli alkotás örömének, szabadon engeded vágyaid, ahol a képzelet a szárnyára vesz és elrepít Téged arra a helyre, ahol rögtön tudni fogod, hogy újra hazaérkeztél. Innentől „csak” őrizned és ápolnod kell ezt az érzést, mely újra édessé változtatja az élet ízét a szádban, s azzá leszel, akivé lenned kell, ehhez viszont meg kell tanulnod bízni az isteni vezettetésben.
Ajándékozz meg bennünket azzal, hogy tényleg önmagad leszel. Mikor újjászületik benned a Dal a hogyan is megszületik hamar, a szíved alkotása pedig nyomot hagy a világban, melyben láthatóvá válik egy újabb lélek diadala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése