Hosszú idők némaságát a
körülöttünk végbemenő változásainak morajlása függesztette fel. Szavaim most
leginkább azokhoz szólnak igazán, kik még önmagukat és önnön értékeiket keresik
a külső világ délibábjában.
Amit most a következő soraimban
átadok, se nem újak, se nem forradalmiak, de valahogy mégis késztetést érzek,
hogy leírásra kerüljenek. Folyton vizsgálod a környezeted, hogy találj valamit,
de van egy rossz hírem a mindent átíró pillanatot nem ott lelheted meg. Hanem
akkor,amikor veszteséget szenvedsz, mikor megállítanak, amikor szenvedsz, amikor
elvesztél. Hiszen ezen pillanatok alázatra és elmélyülésre késztetnek Téged. Elkezdesz
másként tekinteni, az egész eddigi életedre.
Az ilyen „elveszett”
pillanatokban, új dolgok, lehetőségek bontanak szirmot, amelyben meghallhatod
legbensőbb SAJÁT, igazi dallamod. Fájdalmas eme találkozás, de egyben felemelő
is, hiszen LÉTezésed új szintjére emelkedhetsz fel. Keményen hangzik majd
talán, amit most mondok, de Neked sem hazudhatok. El kell pusztítanod azt a
világot magadban, melyben az EGO-d diktálta motivációk voltak a mérvadók. Az
életed többről szól, mint az „ÉN”-ről, hiszen te a „MINDEN” vagy, forrás, erő,
teremtő, ami akkor lép működésbe, amikor a szíved a helyére kerül.
Sok fájdalmad és félelmed fog a
felszínre törni, mert az Ego megpróbál majd túlélni, de ezen idő alatt is tudnod
kell, hogy szíved legyen hálával teli, mert eltévedni és megbotlani nem bűn,
hiszen nem az határozza meg személyiséged mélységét, hogy a döntés, amit
hoztál, rossz volt-e, avagy jó, hanem ahogyan végül Te reagálsz a saját
tévedéseidre! A harcod önmagaddal a legkeményebb kihívásod, azonban idővel arra
is rájössz majd, hogy valójában nem is kell csatát vívnod, mert maguktól
olvadnak le a falak, ott ahol a lélek és a szív egy helyen lakozik. A segítő
erők ilyenkor, valahogy mozgásba lendülnek és nem a korlátaidra kezdesz el
végre koncentrálni, hanem arra, hogy egy vagy az úttal, amin alázattal járva a lélek
megdicsőülést nyer jutalmául.
A csend mélyébe kell hatolnod, elveszned
és átadnod magad, ahol rájössz minden idő és tett, amit eddig a körülményeknek
való megfeleléssel töltöttél, csak hamis Énképek zavarodott halmaza volt. Csak
egy helyen lelhet békét és megnyugvást a lelked, amikor szívbéli önmagadban…
igazi önmagadra lelsz…! Csak meg kell hallanod lelked dallamát.
Felejtsd el azt az embert, aki a
múltban voltál, hiszen elégedetlenséged forrása, ami távol tart vágyaidtól
csupán egy valami lehet, -és az nem a körülmény!- hanem Te saját magad!!!!
Az emberek zöme, mindig a nyitott
ajtót keresi, és csak akkor akar belépni, ha nyitva látja azt. Ilyenkor egy
dolgot azonban valahogy mégis elfelejtenek, a megfelelő kulcs nyitja ki az
ajtót, -még csukott szemmel is!-, mert a SZÍV A KULCS (!!) a zárba. Ez kinyithatja
előttünk azt az ajtót, amit nekünk rendelt a sors.
Válaszútjainkon nem a szemünket
kell használnunk, hogy tudjuk hová is tartunk, a szívünket kell a helyén
tartanunk. Egy helyen és egy időben kell jelen lenni a léleknek és a szívnek,
hogy a célunk, végül elérjük.
