Tudom, hogy fáj,
tudom, majd meghasadsz.
Látom, hogy bánat
korbácsozza véresre a lelked testi vásznát.
Érzem könnyeid súlyát,
melyek arcodon hullnak földi poklod alá.
Tudom, hogy néha
erőtlenné válnak mozdulataid, hisz ember vagy.
Látom, hogy küzdesz
magaddal.
Érzem, mégis hiszel
és menetelsz, legyen bármi is az ára végső beteljesülésre váró boldogságodnak.
Tudom, mindent
megteszel, hogy igazán élvezd az életet.
Látom, hogy szívedben
mindenek ellenére mégis áldottnak érzed magad.
Érzem, belső
rendíthetetlen világod, mely az öröm himnuszáért dobog.
Tudom, ember vagy a
javából, tele hatalmas vágyakkal és ez így van jól.
Látom, erőd, mely mindenek ellenére határtalan s lelked élettel dobban.
Érzem, hogy közel
vagy már, szinte már érzem a leheletedet az arcomon.
***
A világ melletted áll
itt és most, ebben a pillanatban teremted a saját holnapod.Lelked néha
beleremeg, lábad néha meginog, de amíg a szíved önmagért dobog nincs mitől
tartanod.Várd kitárt karokkal
a csodát, hiszen annak létezésére Te vagy a legjobb példa, a többi csak idő
kérdése, csak higgy rendületlenül, mert az tudja életre kelteni a sokszor elveszettnek hitt álmaidat.
