Egy új Nap, egy új Élet!

Kezdetnek még szavakat találni is nehéz, hogy kihez vagy mihez kötődnek, szállnak majd a most következő sorok, így döntse el inkább mindenki saját maga:)!

Mikor majd okot találsz az életre, utat találsz a megoldásra is!
Hidat kezdesz építeni, elsődlegesen a barátaidnak, de észre
kell venned, hogy vészesen tágul majd e kör egyre nagyobb hídra
lesz szükség, de én szívesen segítek Neked a megépítésében.
A Veled szembeni kifogások elmaradnak, ha végre a benned lévő kétségek gyökeresen és végleg feloldódnak!

***
Mikor okot találsz a cselekvésre, akkor megtalálod a megfelelő
eszközt is erre!
Így kerülhetsz majd, minden egyes nap, egyre közelebb a saját Életedhez!
Nem az a szégyen, ha lépteidben találnak némi kifogást, hanem
ha nem szolgáltatsz kellő okot a tiszteletre!
Én azonban nem arról a tiszteletről beszélek, mely a társadalomban „rangot” képvisel, hanem amikor emberi nagyságod testet ölt a tetteidben!

***

Mikor elhiszed, hogy minden pillanat alkalmas arra, hogy új irányt adj életednek, hogy új fejezetet kezdj, minden megváltozik!
Íróvá válsz és nem csupán egy toll, mely mindig más akaratát hajtja végre, és mindig éppen azét, ki éppen a kezébe veszi.
Tartalom melyet íróként beletöltesz életed könyvébe, az lesz majd a forgatókönyv a „mikénthez”!
Használj kék tintát, hogy a sorok közt rejlő apró kis csodák teljessé tehessék a mádat és a holnapodat!

***
Mikor elhatározod mások életét és jobbá kívánod tenni, nem árt ha tudod, hogy a szíveddel kell látnod az utat, úgy hogy semmilyen kétség ne támadjon abban, ki bizalmat szavaz Neked!
Látnod kell kívülről is a világot, hisz ismerned kell a környezetet, melyben éltre kívánod hívni sorsodat, melyben a lehetetlen,
mint fogalom, szertefoszlik!

***

Mikor kaput nyitsz a világra, én ott leszek és várok Rád…!
Csak kérlek döntsd el, hogy mikor állsz készen, és én mikorra álljak készenlétben?
Mert szeretnék jelen lenni eme jeles eseményen:)!
Már izgatottan várom, hogy megleld a megfelelő pillanatot,
melynek során hatalmas családunk a körébe fogad és Veled együtt váltja majd meg a világot!

***

Mikor keresel, találsz...mikor hiszel, megvalósul...mikor éled, valósággá válik...!

***
A következő idézettel zárnám ezt a bejegyzést:
“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”(Paulo Coelho)

Én készen állok és csak Rád várok!

Kérdeztél, én válaszoltam, majd mégis néma maradtál, nem tudtam, milyen kérdésed lehet még hisz, ha mélyen a szemembe nézel, láthatod a válaszom határtalan örömbe csomagolt teljességét…

Az eget fürkészed, a beláthatatlan jövőt, ahelyett, hogy a most eléd táruló végtelen lehetőségeidet vennéd számba, melynek közelsége szinte már majdnem betöri az orrod… Erre pedig nem a vatta a megoldás…:)!
A következő lépés legyen, hogy kinyújtod végre a kezed, a kibontatlan Életed ajándékára, melyet erre a világra születve kaptál a Világtól, azzal a „feltétellel”, hogy jobbá teszed vele a magad és a körülötted lévő világot. Most hol tartasz ezen fogadalmaddal…??

Esetleg keresel egy újabb kifogást a mentségedre, de kérdem én, minek??

Én a fogadalmam éltre hívásán naponta dolgozom…tisztán érzem…mert megtaláltam a legmegfelelőbb eszközt erre!
Kérdezz bátran, mert nincsenek titkaim, ha az emberről van szó, mikor segítséget kérsz tőlem, bátran és igennel felelek, mert én ezért élek…!!

Családunk egy emberként dobban azért a Küldetésért, mely Bennünket magyarokat emel fel, mely azt mutatja meg, hogy hogyan lehetünk egy Boldog és Egészséges Nemzet…
Céljaink legmagasabbrendű hozzáállásával élő, organikus és szerethető megoldást nyújtunk át, ha hajlandó vagy egy lépéssel közelebb kerülni az Élet valódi, és szép értékekkel teli küzdőteréhez…

A félelmek bezárnak Téged a saját börtönödbe, szabaddá pedig csak az tehet, ha szembe fordulsz a saját kételyeiddel, amikor az igazság forrásából merítkezve újjá kelted magadban, a most még mélyen szunnyadó szabad lelked rendíthetetlen erejét…!!

A szívem mélyen azt remélem, hogy álmod, melyben egy szebb világ képét vetíted magad elé, valóra válthatjuk, hisz nincs is üdítőbb élmény, mint amikor a legvadabb, legszebb álmaidat éled a való Életedben. Ebben egyet értünk??

Látom, hogy még mindig bizonytalan vagy abban, hogy én hogyan is tudnék segíteni, tégy próbára és meglátjuk az utat, melynek során Te is megleled majd a választ…

Kész vagyok arra, hogy a saját válaszodig kísérjelek…
Kész vagyok arra, hogy célodig segítselek, ha akarod…
Kész vagyok arra, hogy átlendítselek holtpontjaidon…
Kész vagyok arra, hogy őszinte legyek Veled, mikor ez szolgálja a javad…
Készen állok arra, hogy részese legyek annak az útnak, melynek során eléred a hőn áhított vágyaidat…

Mikor indulunk neki a végtelennek…???

A cselekvés jutalma a Boldog Élet!

Szemedben látom az akarást, de kezed mégis mozdulatlan, szíved kinyílt mert az átlagosnál hevesebben dobban…
Nem érted mi ez az egész, ismeretlen a terület, ismeretlen a táj, mégis jólesik ezen az új mezőn mélyeket lélegezve fel-alá járni…

Azt hiszed nem látható az a mozdulat, melyben karodat szíved szerint ölelésre emelnéd, de mégis visszafogod, mert magad úgy véled ez a legjobb Neked,…de biztos vagy ebben??

Nem láthatok helyetted, nem cselekedhetek helyetted, csupán egyet tehetek, biztosíthatlak afelől, hogy mit a szíved sugall a számodra, az biztosan a boldogság öblébe vezet majd el!

Sokan önmagukat háttérbe szorítva hátrányos kompromisszumot kötnek az átmeneti béke érdekében, mert félnek lépésük kimenetelétől, pedig nem is sejtik, mit nyernének azzal, ha testük a végtelen szabadság erejével töltődhetne fel!

A megfelelő pillanatot várod, és nem látod, hogy annak a pillanatnak az elérkezése pusztán csak rajtad áll, akkor most legyen ez az a pillanat…!!

Nem én vagyok a garancia, nem én vagyok a válasz, de mégis az életedbe vonzottál. Túl a „véletleneken”, túl a kételyeken készen vagyok arra, hogy mégis megoldást nyújtsak, ha úgy döntesz, a szabad életet választod!

Azt érzem a kezemben egy olyan dolgot tartok, melyet Te már olyan lázasan kerestél, akkor most tessék...íme…itt van, csak a karodat kell kinyújtanod érte!

A lelked hívószavára én a következőképpen felelhetek: tisztán hallom a szíved szavát, anélkül, hogy egy hangot is hallatnál, anélkül, hogy ajkadat a szavak kimondására nyitnád, hiszen…
…Pont ez a lényeg!...

Sokszor az átlagosnak tűnők közt bújik meg az átlag feletti, de csak az erre érzékeny szemek fedezik fel a ritka kincseket, a tömegek közt!

Én azt az embert látom, ki igazán Te vagy! Félsz cselekedni? Akkor a következő soraimra különös tekintettel figyelj:

…Az élet csak a Cselekvőket jutalmazza meg a Boldog Élettel, te most köztük vagy?...és leszel…?

Csupán rajtad áll, hogy kéz a kézben jársz-e azzal az Élettel, mit álmaidban egyszer már megfestettél önmagadnak!...

Ha elakarsz jutni valahova a szárnyaidra biztosan szükséged lesz...

Széles e világ, melyben rengetegen keressük válaszaink, de sokan még a kérdéseket sem merik feltenni, mert mennyi energia szükséges a válaszok megtalálásához, de nem keresni egyszerűbb... Akkor most szóljon ez azoknak, kik félnek a kérdésektől…

A falak, melyeket néha kellő gondossággal és alapossággal magad köré építesz, mindig távol tart majd a valós álmaidtól, vágyaidtól. Tudom igazából, a védelem lenne a célod, hogy ezzel megvéd magad a rossz dolgoktól, de eközben sajnos szem elől téveszted a jókat…

Zsúfolt városok, hömpölygő tömegek, akik egy új életre éhesek, szívükben felgyűlt fájdalomtól dühösek és harcra felvértezettek…
Temérdek veszteség, temérdek csalódás, de mindez miért???
Olyan éltet kívánnak élni, mely már alapjaiban is tévedéseken nyugszanak, ami másnak, a társadalomnak kíván csupán megfelelni, nem önmagának, az embernek…hát hová vezet ez?

Szívük egyre üresebbé válik, ezért egyre több hasztalan étellel kívánják megtölteni a megértetlen „ürességet”. Folyton keres, folyton akar valamit, de nem érti, mit nem talál, választ keres, sokan megelégednek egy félmegoldással, amit egy pletyka magazin címoldalán kiemelt rovatban olvashatnak…hmm…

A megoldás, pedig nem kívül rejtezik, hanem ott, ahol sokan valóban nem is keresik: önmagukban…! Arra használják a tükröt, hogy frizurát és sminket csináljanak, eközben pedig ügyet sem vetnek lelkük tükörképére, persze, hiszen így minden könnyebb…de meddig is??

Amíg a kép a tükörben nem tetszést vált ki, még belőled is, addig csak egy helyben állsz, és ez zavar csak igazán! Közben, pedig tétován várod, hogy teljen az idő…hátha…
Igaz, nagyszerű dolog már maga a felismerés is, de csak a cselekvésből tudnak új, jobb, szebb, teljesebb dolgok születni…

Az idő értéke nem megfogható, nem tárgyiasítható, telik a Te jóváhagyásod nélkül is Veled, vagy nélküled…
A mai napod határozza meg a holnapodat, a ma elszalasztott idő holnap már behozhatatlan. A tegnapot ma bánni, szintén idő pocsékolás. Az elmúlt éveken való bánkódás újabb éveket emészt fel.
Számodra mennyit is ér az idő, és a saját életed?

Döbbenten állok és nézem, hogy mégis üresek a „játszóterek”, mert mindenki oda megy, ahová a többiek tartanak, de megkérdezted-e tőlük valaha, hogy Ők tisztában vannak e vele, hova is tartanak, vagy a tömegvonzás hatalma adja a lendületüket? Megkérdezted-e, hogy Neked az-az irány valóban szükséges?

Ha céltalan vagy az életben, van egy nagyon kemény tényem számodra, mely szerint csak oda tudsz eljutni, amit valaha, valamikor kitűztél magad elé, érezned kell a húsodban, hogy az már ma is a Tiéd…

Ha most üresség és értéktelen „emberek” vesznek körül, jelentéktelen a munka, amiből megteremted életkörülményeidet, pont azt tükrözik, amilyen komolyak is voltak eddig a céljaid, pont olyan komoly, ahogyan magadról eddig vélekedtél, ha ezen sorok, a húsodba vágnak és megharagszol érte, igazat szóltam, mert soha nincsen fájdalmasabb az igazságnál, ebben ártatlan vagyok…

Búcsút intünk barátainknak, de miért nem intünk búcsút a régmúlt fájdalmának, a régmúlt ÉN-nek? Miért ragaszkodsz olyan dolgokhoz, melyek nem adtak megoldást, melyek nem vezettek eredményre, melyek nem adnak lehetőséget a teljes Életre?

Nálad a döntés, hogy amikor reggel felkelsz, kivel nézel farkasszemet a tükörben. Nálad a döntés, hogy az aznap boldog leszel-e vagy, hagyod, hogy mások csökevényes elképzelése gátat szabjon a Benned rejlő végtelen erőknek…?!

Csak elhatározás kérdése, hogy mit hívsz életre…a szárnyak melyeket erre az éltre kaptál, csak akkor tudnak elrepíteni a hőn áhított célállomásodba, ha VAN olyan, és ha van bátorságod felfeküdni a feléd érkező fuvallatra.

Most a legalkalmasabb a széjárás a repülésre, látod a végtelent? Én igen, tarts velem, elkísérlek…csak a Te döntéseden múlik…

Veled, vagy nélküled….??