Széles e világ, melyben rengetegen keressük válaszaink, de sokan még a kérdéseket sem merik feltenni, mert mennyi energia szükséges a válaszok megtalálásához, de nem keresni egyszerűbb... Akkor most szóljon ez azoknak, kik félnek a kérdésektől…
A falak, melyeket néha kellő gondossággal és alapossággal magad köré építesz, mindig távol tart majd a valós álmaidtól, vágyaidtól. Tudom igazából, a védelem lenne a célod, hogy ezzel megvéd magad a rossz dolgoktól, de eközben sajnos szem elől téveszted a jókat…
Zsúfolt városok, hömpölygő tömegek, akik egy új életre éhesek, szívükben felgyűlt fájdalomtól dühösek és harcra felvértezettek…
Temérdek veszteség, temérdek csalódás, de mindez miért???
Olyan éltet kívánnak élni, mely már alapjaiban is tévedéseken nyugszanak, ami másnak, a társadalomnak kíván csupán megfelelni, nem önmagának, az embernek…hát hová vezet ez?
Szívük egyre üresebbé válik, ezért egyre több hasztalan étellel kívánják megtölteni a megértetlen „ürességet”. Folyton keres, folyton akar valamit, de nem érti, mit nem talál, választ keres, sokan megelégednek egy félmegoldással, amit egy pletyka magazin címoldalán kiemelt rovatban olvashatnak…hmm…
A megoldás, pedig nem kívül rejtezik, hanem ott, ahol sokan valóban nem is keresik: önmagukban…! Arra használják a tükröt, hogy frizurát és sminket csináljanak, eközben pedig ügyet sem vetnek lelkük tükörképére, persze, hiszen így minden könnyebb…de meddig is??
Amíg a kép a tükörben nem tetszést vált ki, még belőled is, addig csak egy helyben állsz, és ez zavar csak igazán! Közben, pedig tétován várod, hogy teljen az idő…hátha…
Igaz, nagyszerű dolog már maga a felismerés is, de csak a cselekvésből tudnak új, jobb, szebb, teljesebb dolgok születni…
Az idő értéke nem megfogható, nem tárgyiasítható, telik a Te jóváhagyásod nélkül is Veled, vagy nélküled…
A mai napod határozza meg a holnapodat, a ma elszalasztott idő holnap már behozhatatlan. A tegnapot ma bánni, szintén idő pocsékolás. Az elmúlt éveken való bánkódás újabb éveket emészt fel.
Számodra mennyit is ér az idő, és a saját életed?
Döbbenten állok és nézem, hogy mégis üresek a „játszóterek”, mert mindenki oda megy, ahová a többiek tartanak, de megkérdezted-e tőlük valaha, hogy Ők tisztában vannak e vele, hova is tartanak, vagy a tömegvonzás hatalma adja a lendületüket? Megkérdezted-e, hogy Neked az-az irány valóban szükséges?
Ha céltalan vagy az életben, van egy nagyon kemény tényem számodra, mely szerint csak oda tudsz eljutni, amit valaha, valamikor kitűztél magad elé, érezned kell a húsodban, hogy az már ma is a Tiéd…
A falak, melyeket néha kellő gondossággal és alapossággal magad köré építesz, mindig távol tart majd a valós álmaidtól, vágyaidtól. Tudom igazából, a védelem lenne a célod, hogy ezzel megvéd magad a rossz dolgoktól, de eközben sajnos szem elől téveszted a jókat…
Zsúfolt városok, hömpölygő tömegek, akik egy új életre éhesek, szívükben felgyűlt fájdalomtól dühösek és harcra felvértezettek…
Temérdek veszteség, temérdek csalódás, de mindez miért???
Olyan éltet kívánnak élni, mely már alapjaiban is tévedéseken nyugszanak, ami másnak, a társadalomnak kíván csupán megfelelni, nem önmagának, az embernek…hát hová vezet ez?
Szívük egyre üresebbé válik, ezért egyre több hasztalan étellel kívánják megtölteni a megértetlen „ürességet”. Folyton keres, folyton akar valamit, de nem érti, mit nem talál, választ keres, sokan megelégednek egy félmegoldással, amit egy pletyka magazin címoldalán kiemelt rovatban olvashatnak…hmm…
A megoldás, pedig nem kívül rejtezik, hanem ott, ahol sokan valóban nem is keresik: önmagukban…! Arra használják a tükröt, hogy frizurát és sminket csináljanak, eközben pedig ügyet sem vetnek lelkük tükörképére, persze, hiszen így minden könnyebb…de meddig is??
Amíg a kép a tükörben nem tetszést vált ki, még belőled is, addig csak egy helyben állsz, és ez zavar csak igazán! Közben, pedig tétován várod, hogy teljen az idő…hátha…
Igaz, nagyszerű dolog már maga a felismerés is, de csak a cselekvésből tudnak új, jobb, szebb, teljesebb dolgok születni…
Az idő értéke nem megfogható, nem tárgyiasítható, telik a Te jóváhagyásod nélkül is Veled, vagy nélküled…
A mai napod határozza meg a holnapodat, a ma elszalasztott idő holnap már behozhatatlan. A tegnapot ma bánni, szintén idő pocsékolás. Az elmúlt éveken való bánkódás újabb éveket emészt fel.
Számodra mennyit is ér az idő, és a saját életed?
Döbbenten állok és nézem, hogy mégis üresek a „játszóterek”, mert mindenki oda megy, ahová a többiek tartanak, de megkérdezted-e tőlük valaha, hogy Ők tisztában vannak e vele, hova is tartanak, vagy a tömegvonzás hatalma adja a lendületüket? Megkérdezted-e, hogy Neked az-az irány valóban szükséges?
Ha céltalan vagy az életben, van egy nagyon kemény tényem számodra, mely szerint csak oda tudsz eljutni, amit valaha, valamikor kitűztél magad elé, érezned kell a húsodban, hogy az már ma is a Tiéd…
Ha most üresség és értéktelen „emberek” vesznek körül, jelentéktelen a munka, amiből megteremted életkörülményeidet, pont azt tükrözik, amilyen komolyak is voltak eddig a céljaid, pont olyan komoly, ahogyan magadról eddig vélekedtél, ha ezen sorok, a húsodba vágnak és megharagszol érte, igazat szóltam, mert soha nincsen fájdalmasabb az igazságnál, ebben ártatlan vagyok…
Búcsút intünk barátainknak, de miért nem intünk búcsút a régmúlt fájdalmának, a régmúlt ÉN-nek? Miért ragaszkodsz olyan dolgokhoz, melyek nem adtak megoldást, melyek nem vezettek eredményre, melyek nem adnak lehetőséget a teljes Életre?
Nálad a döntés, hogy amikor reggel felkelsz, kivel nézel farkasszemet a tükörben. Nálad a döntés, hogy az aznap boldog leszel-e vagy, hagyod, hogy mások csökevényes elképzelése gátat szabjon a Benned rejlő végtelen erőknek…?!
Csak elhatározás kérdése, hogy mit hívsz életre…a szárnyak melyeket erre az éltre kaptál, csak akkor tudnak elrepíteni a hőn áhított célállomásodba, ha VAN olyan, és ha van bátorságod felfeküdni a feléd érkező fuvallatra.
Most a legalkalmasabb a széjárás a repülésre, látod a végtelent? Én igen, tarts velem, elkísérlek…csak a Te döntéseden múlik…
Veled, vagy nélküled….??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése