Légy Te magad az ÉLET!

Bár a csendet kívánod meglelni, de mégis üvölt és háborog körülötted a világ. Elveszítetted a középpontod, mert nem azt tartod a szemed előtt, mi Neked fontos, mi ízig-vérig Te vagy…

A szavak, melyeket beleordítasz a semmibe, csak a szíved fogja visszaverni, hogy meghalld végre, és észre vedd azt, amikor rossz helyről figyeled önmagad. Mikor utadon rossz irányból várod a vigaszt, a megoldást, a megértést, s a szeretetet.

Sugallatok útján, és soha nem hangosbemondón át fogod meghallani a megfelelő útbaigazítást, hiszen ezen szimfóniák kívánják végül megtörni Benned, azt a viszhangot, mely folyton azt sugallta feléd, hogy „vesztesnek születtél”. Nem veszteség az, mikor kilépnek az életedből, sokkal inkább része egy olyan lehetőségnek, mely ezzel a távozással nyílhatott meg előtted. Hiszen ott van fűben, fában, levegőben a változás, mi az életed során, mindig biztos lesz. Az elérkezésekor pedig, vagy derékbatör, vagy a levegőbe emel Téged.

Sokan vagyunk, sőt talán több ezren, kik hisszük azt, hogy minden magadért tett lépés, minden szó mely a saját magadba vetett hitedért kel életre, megteremtik végül a jövőd, miben felszáradnak az új világért ejtett könnyeid.

Kölcsönadom addig a vállam, míg megpihensz kicsit a nagy út kezdete előtt, míg erőt merítesz, hogy valóra váltsd a lehetetlennek vélt legvadabb álmaidat.

Itt az idő az új kezdetre, itt az idő a változtatásra, tudom, hogy megvan Benned minden, mi az első lépéshez kell, nem kell látnod a teljes utat, hiszen önmagad megismerésén keresztül fogja majd felfedni magát előtted „teljes” valójában.

Megszámlálhatatlan kétkedő fogja megkérdőjelezni az erőd, a hited, de csak azért teszik majd, mert ezzel próbálják meg maguk előtt is leplezni, hogy ők maguk milyen gyengék is egy új, egy tudatosabb életre, amiben végre arra fordíthatnák erejüket, ami a saját felépülésükön át elvezetné őket IS egy magasabb dimenzióba.

Nem tudom elégszer mondani…
Nem tudom elégszer megmutatni…
Nem tudom elégszer eszedbe juttatni, hogy kit én Benned láttam és látok, az nem csupán EGY ember a Mindenben, hanem abban a Mindenben az EGYetlen!

Nincs itt semmi titok, látom szemedben a végtelen világot, látom, hogy mire lennél képes, ha végre valóban a LÉTezés szintjére lépnél, ha hajlandó lennél végre a saját ÉLETedet élni!!

Bárhol keresheted az otthonod, de csak akkor lelhetsz rá bárhol, ha magadban már meglelted azt, ha lecsendesíted magad, hogy végre meglelhesd a legbensőbb, szeretetteljes középpontodat…

A szíveddel kell figyelned, hogy végül a füleddel meghallhasd azt a dallamot, mi harmóniával és békével tölti be az üresen és felfedezetlenül hagyott lelki zugaidat…


…Tárt karokkal vár Téged is az ÉLET!...

Mosolyon át a lélekig!

Szeretném látni a mosolyt az arcodon, mert azon keresztül tudom meglátni, mi Néked a szívbéli öröm.

Az öröm az, mi beragyogja a mai napom, s a holnapom.

A holnap rejtélye, cselekvésre bíztat engem, mert jobbá kívánom tenni, hiszen körülöttünk van Minden.

Minden, mi beburkol, minden mi körülötted van, a részeddé válik, mert jelenléted a világban temérdek cseppnyi jóság a tenger habjaiban.

A tenger végeláthatatlan látképe, a megszámlálhatatlan lehetőségeid fénylő tükörképe.

A tükörkép, mikor képes vagy szembenézni vele, megmutatja Neked, hogy ki vagy, s azt is, honnan érkezel. Egyet azonban nem fog soha felfedni előtted, hogy kivé válhatsz, s mivé nőhetsz fel, hiszen az jóslás volna, de Te döntésed súlya egyetlen pillanat alatt képes múlttá változtatni a jelent, miben újjáépítheted önmagad.

Önmagad dolgában okos soha senki nem lehet, mert érzéseid jelenében, csak Te tudhatod mikor hol, és miben látod meg a szivárványt.

A szivárvány szépsége nem ismeretlen senki számára, ahogy számodra sem, de merően más benne élni, mint csupán tudni arról, hogy létezik.

Létezéseddel engem határtalan örömmel ajándékozol meg, ezért cserébe azt adom, mi én vagyok, mi a tiszta, s a való. Ez persze koránt sem tökéletes, sőt, de talán pont ettől lesz oly közeli, s oly élettel teli...:)

Mindaz, mit én adhatok, „csupán csak” egy a sok közül, de ha „kell”, egyetlen a sok között…

Én …én vagyok …!

Érzések egy pillanatba foglalva...

Mit érezhet az ember, mikor szívbéli társát öleli a keblére?...

Mit érezhet akkor az ember, mikor megszűnnek, a kétségek, hogy Ő igenis létezik, aki pedig a társát leli meg végül Benned!?...

Mit érezhet akkor az ember, mikor elérkezik a megfelelő pillanat az együttLÉTezésre?...

A kapcsolatok mik között egy világ jelenti és jelentheti az árkot, mégsem képesek végérvényesen elszakadni soha, hiszen az érzések, mik a szív által lépnek útjukra, csak a szív által is vétetnek véget!…

„Hatalmamban” áll mindent megváltoztatni, mit csak lehet, s talán, azt is mit sokan lehetetlennek vélnek…

Egy dolog felejteni és eltemetni valamit, és egy dolog felégetni magad mögött mindent…
Talán csak egy dolog van, mit képtelen maga mögött végül felégetni, azt az érzést és lelket, kit őszintén és tiszta szívből szeret és szeretett a lelked…
A szeretet mit ilyenkor éreztél, nem múlik el soha, de ezekben a pillanatokban is megadatik neked, hogy elhidd létezik ama kapcsolat, miben lehetséges az, hogy két szív erőfeszítések nélkül, együtt dobban…!!!

...

Hogy én mit érzek?

Hálát, mert mindig megmutatják nekem, van miért lélegeznem, van kiért tűzbe mennem!...

Nem csak rajtam múlik, hogy látod-e, nem csak rajtam múlik, hogy érzed-e, nem csak rajtam múlik, hogy hallod-e, egy dolog viszont csak rajtam múlik, hogy amikor szükségét méri ránk az idő, melletted vagyok-e??

Nézz rám, s halld meg kérlek a szavam, miben hozzád szólók, hogy biztosíthassalak annak létezéséről, mi igazából szavak nélkül is érezhető, barátság ez a javából!!

Érezni is csak egy dolog, inkább éld és leld meg örömöd benne, hogy beteljesíthesse küldetését, mit két lélek hívott életre!!!

Én már itt vagyok és érzem a jelenléted és Te??

...