Mosolyon át a lélekig!

Szeretném látni a mosolyt az arcodon, mert azon keresztül tudom meglátni, mi Néked a szívbéli öröm.

Az öröm az, mi beragyogja a mai napom, s a holnapom.

A holnap rejtélye, cselekvésre bíztat engem, mert jobbá kívánom tenni, hiszen körülöttünk van Minden.

Minden, mi beburkol, minden mi körülötted van, a részeddé válik, mert jelenléted a világban temérdek cseppnyi jóság a tenger habjaiban.

A tenger végeláthatatlan látképe, a megszámlálhatatlan lehetőségeid fénylő tükörképe.

A tükörkép, mikor képes vagy szembenézni vele, megmutatja Neked, hogy ki vagy, s azt is, honnan érkezel. Egyet azonban nem fog soha felfedni előtted, hogy kivé válhatsz, s mivé nőhetsz fel, hiszen az jóslás volna, de Te döntésed súlya egyetlen pillanat alatt képes múlttá változtatni a jelent, miben újjáépítheted önmagad.

Önmagad dolgában okos soha senki nem lehet, mert érzéseid jelenében, csak Te tudhatod mikor hol, és miben látod meg a szivárványt.

A szivárvány szépsége nem ismeretlen senki számára, ahogy számodra sem, de merően más benne élni, mint csupán tudni arról, hogy létezik.

Létezéseddel engem határtalan örömmel ajándékozol meg, ezért cserébe azt adom, mi én vagyok, mi a tiszta, s a való. Ez persze koránt sem tökéletes, sőt, de talán pont ettől lesz oly közeli, s oly élettel teli...:)

Mindaz, mit én adhatok, „csupán csak” egy a sok közül, de ha „kell”, egyetlen a sok között…

Én …én vagyok …!