Egy elszalasztott esély...

Elérkezett az idő a távozáshoz, itt a megfelelő pillanat a hintából való kiszálláshoz. Tekintetedben indulat, szavaidban mélységes félelem ölt testet, hogy elveszítesz egy állításod szerint fontos embert, de van egy rossz hírem, ha ez az érzés tölti be a mindennapjaidat, akkor annak jelenléte már a valóságban is megjelent.

Tudnod kell, az elkövetett hibákért csak Te tartozol felelősséggel!!! Eddig mindig minden ilyenen lazán tovább léptél, anélkül hogy vállaltad volna, anélkül, hogy szembe néztél volna a sebekkel melyeket másokon, ezen idő alatt ejtettél, és utólag is csak mentegetőztél, hogy Te már csak ilyen vagy, ez azonban édes kevés és egy magára valamit is adó személy nem bújik egy a „mellére tetolvált” jelkép mögé.

Ez nem kifogás, hanem érv amellett, hogy miért változtass a hozzáállásodon. Mentegeted magad, hogy mindent csak a szeretet nevében teszel?? Csak mindeközben nem veszed észre, hogy porrá zúzol mindent, mi fontos Neked, mi ez, ha nem egy átkozott tükör???
Mindeközben nem veszed észre, hogy nem a teljes igazságot képviseled, csak egy szempontot, ami Neked a kedvező!!

Habzik s vadul ordít a szád, csak nem a valót, mert mi mélyen lakozik, végül megmutatná Neked a teljes igazságod, de egyszerűbb nem látni, mert az, távol esik a komfort zónádtól!

Ismersz? Ugyan, fél év távlatában semmi sem olyan romlatlan, letisztult, semmi sem olyan örök. Csupán csak egy a biztos, ha birtokolni akarod, a karjaid közt fog szét hullani minden. Ez most meg is történt, hát akkor legalább tanulj belőle, mert ez volt a cél, a tanítás.

Én ezzel a fájdalmas találkozással vállaltam, hogy része legyek ennek a feladatnak, azért, hogy jobbá válhass, soha nem értékelted igazán azt, mi előtted volt, mert nem hitted, hogy megérdemled azt, mi tiszta, mi önzetlen, azt mi nem kér cserébe semmit, talán csak egyet, hogy ne rúgd gyomorszájon ezért, mégis megtetted méghozzá háromszor, ehhez csak „gratulálni” lehet.

Nem volt neked elég a jó magyar három esély, pedig negyedik már nincsen, csak egy újabb állomás, mi megmutatja, hogy újra egy értéket veszítettél el, mi más irányt adhatott volna annak létnek, miben otthont, s egy barátot kerestél.

Te azonban, mint egy vak csak a saját negatív képedre kerestél feltétlen támogatót, nos, ezt megkaptad ismét, de ha nem elégítette ki a vágyad, talán nem ártana új alapokra helyezned a szemléleted!!

Hibáim nekem is vannak, nem is tagadom. Van egy óriási különbség köztünk, nem akarok másokat megváltoztatni, akartuk ellenére vérrel pecsételni meg az új alapokon nyugvó, de minden tényt mellőző közös jövőt. Elfogadom, min változtatni nem tudok, elfogadom, hogy az emberek szabad akarattal rendelkeznek, és elfogadom, a világot, amiben élünk, hogy az emberek kik körül vesznek, az én választásom okán vannak az életemben jelen, ha ez nem felel meg nekem, akkor azon majd én változtatok!!

Most is ezt teszem. Nem hagyom veszni az értékes lelkeket, csak ha külön erre megkérnek. Tetteiddel, szavaiddal Te erre buzdítottál engem, így most ezen kérésednek teszek eleget.

Nincsenek véletlen állomások, mikben kiszállunk a vonatból, élményeket adnak nekünk, hogy mosoly e az, csak azután tudjuk meg, hogy megadjuk a lehetőséget önmagunknak. Mosollyal az arcunkon igazi esélyt kaphatunk, hogy megtaláljuk útitársunk, ki elkísér majd azon az úton, mit közösen, de önmagunkért választottunk.

Fájdalmas tanulság volt, de nem bánom, mert én is gazdagabbá váltam általa. Haragom elszállt, mint a szél, kitisztult az ég, ma már új felhők vonulnak.

Nem kell fejjel menni a falnak, mert nem az erő ad nyomatékot szavaidnak, nem hangos monológok mutatják meg az irányt, mert az erőszak szülte kezdemények kudarcba fulladnak, méghozzá nagyon hamar. Legyen ez is példa arra, hogy biztosabb út az igazsághoz a szív szava.

Ne azt mondd, amit te hallani szeretnél, ne azt mondd, amit én hallani szeretnék, mondd a valót, az a kettő között van valahol félúton.
Elfáradtam, mert nem akarok harcolni, nem akarok olyan dolgokban vitába szállni, ahol nem számít én ki vagyok, s én mit akarok!

Távozásommal, nem az igazad kívánom alátámasztani, mert soraidban azok nem voltak megtalálhatók, hanem sokkal inkább azt, hogy hozzám ez a bántó viselkedés nem méltó!

Légy boldog mindig, s találd meg az utad, miben sikereid végül megleled, de ne felejtsd el, a régmúlt alapjaira építkezni nem lehet, csak egy megújult szemléleten nyugvó modell adhat új erőt neked.

Ne a múltban éld a jövőt, hanem élj a jelenben, mert csak ott kezdődhet az új jövőd…!!

Újrafestett képpel, újjászületik a lélek...

Már szinte teljesen megszoktam, hogy nem illetem névvel, hogy kihez, vagy, inkább kikhez szólnak az éppen leírt sorok, és most sem teszek kivételt, mert tudom, célba érnek, hol aktulaitásukat élik az itt „papírra” vetülő mondatokba ékelt gondolatok.

Látom a világot, mit magad köré építettél,
Látom azt a várat, ahol most menedékedre leltél,
Látom szemedben a könnyeket,
Látom a vérző szíved, mely a félelemtől reszketve várja a végső ítéletet…

Látnom viszont kevés, ha segíteni nem tudok, és tudnod kell, érzem, hogy mindaz mik fent olvashatók a tetteidből, szavaidból voltak lerajzolhatók.

Az ítélet helyett, következzék inkább egy kis útravaló…

A szemeddel látni kívánt felleget, a Benned talajára lelt vágyak festhetik végül fel Neked az égre. Sajnos azonban sokan elfelejtik a mindennapokban, hogy a felhők közt a szivárványnak is hagyjanak helyet, mert néha a szemnek látni kell.

Igen, részben igazad van, mikor azt gondolod, az időjárás alakulását nem tarthatod szorosan a kezedben, viszont vannak olyan lehetőségek, mik csakis attól válhatnak élővé, ha Te megragadod és élettel töltöd meg azt.

Sokan tiporják két lábbal a Földbe az önbecsüléseddel együtt az érzéseidet? Némaságoddal végül őket erősíted meg, s jogot képezel nekik arra, hogy páros lábbal lépjék át még az árnyékodat is, és erre most én mit mondjak?

Igen, ha azt hiszed nem vagy több a szél erejénél, ami csak rombolni tud, nem tudsz olyan eget festeni, amit csodaként tartanak számon a „emlékkönyvek”, ám legyen. Én inkább azonban amellett tartanék ki, hogy Te sokkal több vagy mindezeknél, mert bölcsességeddel képes vagy előnyt kovácsolni a szél erejéből és felépíteni újra mindent a puszta semmiből, hogy olyan eget vagy képes felkenni a horizontra, amit nem csodaként tartanak számon, hanem felejthetetlen legendaként.

Csukott szemmel, de annál nyitottabb szívvel, akár már holnaptól más, színesebb életet élhetsz, ezen döntés, csak rajtad áll. Vannak dolgok mikben nincs átmenet, mik azonnal újraírják az Életed, mik azonnali vérátömlesztést visznek véghez Benned. Megannyi érzelmi kis halálod színhelyén azonban az újjászületés veszi kezdetét, miben mindig ott rejlik a következő útravalóul szolgáló tanulságos lecke.

Nem az számít, hogy végül ki milyennek lát Téged,
Nem az számít, hogy mekkora méretű képet festesz,
Csak az számít, hogy végül mi az, ami Téged a magasba emel!

Ne máshoz mérd a nagyságod, hanem Önmagadhoz képest légy óriás, mert csak ekkor lehet a képed torzítás nélküli. Megvan Benned mindaz, ami egy monumentális remekműhöz elengedhetetlenül szükséges. Csak az érzés hiányát érzem még Belőled, ezért mondogatom folyton.

Itt az ideje, hogy újra vagy talán először, de ecsetet ragadj, de ne kérdezz meg mást milyen színeket s formákat használj, csak egyre figyelj, a hangra a szívedben, mert az vezetni fogja a kezed, és mutatni fogja Neked a hogyant.

Az alkotás tesz naggyá, mit egyszer kifestesz magadból, mindent megváltoztat, légy készen arra, hogy ezzel új irányt vesz az életed, légy készen arra, hogy egy ecsetvonással újra fested a sorsodat.

Légy a színekben is bátor, mert innen a messzi távlatokból is szeretném látni a Te hajnalod ragyogását, ami a közeledbe hív, aminek melegségében magam is megpihenhetek…

Nem az a bátor, aki vakon csatázik, a mások múlandó, földi dolgaiért, hanem az, aki önnön félelmeivel szemben vállalja, hogy megvívja végül a végső harcot, aki elmegy a legvégsőkig, de nem a glóriáért, hanem önmaga s lelke szabadságáért…

A festék adott, a vászon előtted, csak egy mozdulat, és mindent elérhetsz…!!