Utunk a forráshoz...

Kitárt karokkal várod a csodát? Helyes, így egy lépéssel közelebb vagy a végső megoldáshoz. A kardinális ívet azonban az adhatja meg Neked, ha kitárod a szíved minden egyes ablakát. S cselekvésre buzdítod a lábadat!

Szürke nappalok s éjjelek váltják soron egymást? Akkor talán itt volna az ideje beengedni a Te életedbe is a szivárvány minden egyes sugarát. Töltsön, s járjon át egy új illat, egy új érzés, mi képes újra termővé tenni Benned a talajt. A parlagon hagyott parcellákba is vesd el a szereteted magját, had sarjadjon ki belőle az új alapokon nyugvó Életed, mire lelked már oly régen s áhítattal várt.

Lelked dacos, s kérdésekkel teli, akkor most itt az ideje annak, hogy lecsendesítsd az Egód. Hisz a csend szülte pillanatban végre meghallhatod az igazi saját szívdobbanásodat.

Hangos a világ ezért van a fejed telis-teli, de kit érdekel a szóbeszéd, ha Te ott belül magad nyugalomban tartod. Most azt gondolod, milyen könnyű nekem idekarcolni eme sorokat, de a valóságban megélni ezt mégsem ilyen egyszerű. Nos, ha így gondolod, azt kell mondjam, hogy igazad van, DE…! Soha senki nem ígérte nekünk, hogy az igazi utunk nem lesz rögös, én sem kívánok most mást mutatni Neked, mert ez részemről csupán szemfényvesztés lenne. Csak egyet mondhatok, hogy megéri…!!

Egyébként én csupán a rajtad keresztül cikázó szavakat hallom s vetem le ide eléd, és bele egyenesen a szemedbe, hogy visszaolvashasd kivetülő gondolataidat, amit meghallani valamiért, nem akarsz. A páncélod mögé bújva várod, hogy elmúljon ez az újabb íjzápor, mit magadra hívtál, ez azonban csak is általad vétethet véget.

Igen, valóban nehéz az áramlattal szemben úszni, ezért kevesen is teszik, mert a könnyebb utat keresik. Viszont ki a forráshoz kíván eljutni, annak nagyon sok bátorságra lesz szüksége s erőre. A szíved azonban magához fogja hívni, a vele együtt úszni kívánókat, egy már van…Én! Szóval ne félj, Te már réges-régen nem a túlélésre játszol, hanem a létezés magasabb szintjére kívánsz lépni, és erre én csak helyeselni tudok. Ennek bekövetkezéséhez viszont cselekvésre lesz szükséged.

Határozd meg Te magad az irányt azzal, hogy saját sorsod hajóskapitánya leszel. Lesznek utadon zátonyok s kalózok is tán, mik majd nyomot hagynak a testeden s lelkeden, de csüggedelemre mégsincs semmi ok. Hiszen ezek részei lesznek az útnak, mik a célodig juttatnak el Téged. Sőt, ennél tovább megyek, ezen az úton járva válhatsz majd Te magad is tanítóvá.

Ezen az úton lesznek olyan lépések, mik nem lesznek kihagyhatók s átugorhatók. Ám, ennek oka nagyon egyszerű, a világ nem képes egyik napról a másikra napra új ruhát magára ölteni, megváltozni csak, mert egy ember hozzáállása megváltozott, de soha ne feledd, arra a cseppre szüksége lesz, ami a Te lelkeddel belekerül a világ tengerébe, így válhat majd a Te csepped is végül világtengerré. Azonban ez a pillanat, miben most élsz, teljesen elegendő ahhoz, hogy meghozd azon döntésed, minek folyamán az Új Életed bonthat szirmot.

Nem a nagynak látszó dolgokban van az élet igazi sava, hanem az apró mozaik kockáink aprólékos, egymáshoz illesztésével születhet csak meg maga az igazi csoda. Létezésed is egy válasz a világnak, éld ezt Te magad is meg egy igazi csodának!

Célod, miért kinyújtod majd a karod, legyen letisztult s határozott. Kétségekre már nem lesz időd, csak az út van és Te, mi egy végső cselekvésre ösztönöz. Szavaid helyett, a tetteid beszéljenek, hogy azokból én is kiolvashassam, hogy a saját létezésedben magad is örömödet leled. Csak ez a fontos, a többi csak mese, élj lelked szerint, mert abban rejlik a élettörténeted végső önnön értelme.

A gondolat még csak a kezdet kezdete, légy igazi cselekvő, ki hitével tölti meg a most még üres sorokat, mik elbeszélik végül az utadat, amin járva meglelted igazi önmagad. Így lehetsz majd magad a forrás, mi képes lesz szomját oltani az Életet szomjazóknak…

Sorsforgatókönyv...

Sok út, sok választ rejt. Sokan lázasan keresve kutatnak, miközben maguk sem tudják, hogy igazán merre is tartanak. Vágyódnak a szebbre, a jobbra, de önmagukat mégsem tartják érdemesnek egy magasztosabb valóságra.

A változások korában, minden mi eddig lehetetlennek tűnt, az most mindenek ellenére végső értelemmé válhat az alkotásainkban, tetteinkben. Ezzel lehetőséget, erőt adva másoknak az előttük álló nagy utazásra. Részemről lehet, hogy ez is csak egy próba, mi lehet, akár hiábavaló is, de ha már egy ember életében képes, mégis nyomot hagyni, akkor már megérte, hogy leróttam eme sorokat.

A lényed legyen a Léted értelme. A tetteidben kel életre, vagy bukik alá a lélek. A megtestesülésed legyen a szívedben dédelgetett érzelem. A ki nem mondott szavaid engedd most tovaáramlani, hogy azok ne ragadjanak meg Benned, ahol gátak, félelmek formájában öltve testet kínozzák véresre az érző szívedet. Lehetnek kétségeid bennem és a szavaimban is akár, ezért csak egyet kérnék Tőled, önmagaddal szembeni aggályaid s félelmeidet engedd csak úgy szertefoszlani! Miért? Mert jóslatok s csillagok híján is egyet biztosan tudok, Te is Boldog Életre vagy hivatott.

Egyre sűrűbbek a gondok, egyre sűrűbbek a kétséges kereszteződések? Tudod mit, Te mindezek ellenére mégis maradj nyugodt!...Mert minden, ahogy ez is, csak egy átmeneti állapot… Egy új állomáshoz érkeztünk, ahonnan csak szívünk által vezérelt gyengéd hang útba igazítása vihet és indíthat tovább. S ki szívével száll szembe, az végül fájdalmas sorsra kárhoztatja magát. Te ne tedd kérlek, mert Létezésed értelme, a boldogság bőrében bújva jelöli mások számára is ezt a lehetséges üdvözítő utat.

Ahol túl sok az értelem, ott elveszti igazi jogosultságát az Igaz érzelem. Pedig, mi igazán fontos, hogy az önmagunkon átvezető úton, tanuljunk meg végre igazán szeretni. Hisz egyébként, mi értelme az egésznek, ha nem tudunk igazán s szívből szeretni?

Hosszú volt és rögös az Út, mi Téged idáig elhozott, de minden sebet, mit az élet folyama az arcodon, testeden hagyott, meglásd heg nélkül fog majd begyógyulni, Neked csak Hinned kell rendületlen!

Ne cipeld tovább a múltad terhét, fájdalmát már tovább. Legyen elég a gyötrődésből!... Hunyd be a szemed s tekints magadra úgy, kit végérvényesen sejtszinten átírnak a "boldogság gének" legbenső programjai, kiből ezáltal eltűnik minden fájdalom, s újjászületéseddel döbbented rá a világot arra, hogy mindez lehetséges, csak szívből kell kívánnod.

Az én kétségeim már szűnőben, s be kell lássam, hogy ennek köszönhetem nap, mint nap a mosolyt az arcomon. Kitartásod elvezet Téged is abba az öbölbe, hol már sokan vagyunk kik csak, azt várjuk, hogy a saját völgyödön áthaladva Te is rátalálj erre a helyre, hol szertefoszlik minden kétséged, ahol a Te lelked is megérzi az igazi feltételek nélküli Szeretet, édes illatát.

Hatalmadban áll megtenni, hogy változtass a hozzáállásodon, s hatalmadban áll, hogy ezzel még a mai napon, „happy end”-re írd át a sorsod forgatókönyvét.