Sorsforgatókönyv...

Sok út, sok választ rejt. Sokan lázasan keresve kutatnak, miközben maguk sem tudják, hogy igazán merre is tartanak. Vágyódnak a szebbre, a jobbra, de önmagukat mégsem tartják érdemesnek egy magasztosabb valóságra.

A változások korában, minden mi eddig lehetetlennek tűnt, az most mindenek ellenére végső értelemmé válhat az alkotásainkban, tetteinkben. Ezzel lehetőséget, erőt adva másoknak az előttük álló nagy utazásra. Részemről lehet, hogy ez is csak egy próba, mi lehet, akár hiábavaló is, de ha már egy ember életében képes, mégis nyomot hagyni, akkor már megérte, hogy leróttam eme sorokat.

A lényed legyen a Léted értelme. A tetteidben kel életre, vagy bukik alá a lélek. A megtestesülésed legyen a szívedben dédelgetett érzelem. A ki nem mondott szavaid engedd most tovaáramlani, hogy azok ne ragadjanak meg Benned, ahol gátak, félelmek formájában öltve testet kínozzák véresre az érző szívedet. Lehetnek kétségeid bennem és a szavaimban is akár, ezért csak egyet kérnék Tőled, önmagaddal szembeni aggályaid s félelmeidet engedd csak úgy szertefoszlani! Miért? Mert jóslatok s csillagok híján is egyet biztosan tudok, Te is Boldog Életre vagy hivatott.

Egyre sűrűbbek a gondok, egyre sűrűbbek a kétséges kereszteződések? Tudod mit, Te mindezek ellenére mégis maradj nyugodt!...Mert minden, ahogy ez is, csak egy átmeneti állapot… Egy új állomáshoz érkeztünk, ahonnan csak szívünk által vezérelt gyengéd hang útba igazítása vihet és indíthat tovább. S ki szívével száll szembe, az végül fájdalmas sorsra kárhoztatja magát. Te ne tedd kérlek, mert Létezésed értelme, a boldogság bőrében bújva jelöli mások számára is ezt a lehetséges üdvözítő utat.

Ahol túl sok az értelem, ott elveszti igazi jogosultságát az Igaz érzelem. Pedig, mi igazán fontos, hogy az önmagunkon átvezető úton, tanuljunk meg végre igazán szeretni. Hisz egyébként, mi értelme az egésznek, ha nem tudunk igazán s szívből szeretni?

Hosszú volt és rögös az Út, mi Téged idáig elhozott, de minden sebet, mit az élet folyama az arcodon, testeden hagyott, meglásd heg nélkül fog majd begyógyulni, Neked csak Hinned kell rendületlen!

Ne cipeld tovább a múltad terhét, fájdalmát már tovább. Legyen elég a gyötrődésből!... Hunyd be a szemed s tekints magadra úgy, kit végérvényesen sejtszinten átírnak a "boldogság gének" legbenső programjai, kiből ezáltal eltűnik minden fájdalom, s újjászületéseddel döbbented rá a világot arra, hogy mindez lehetséges, csak szívből kell kívánnod.

Az én kétségeim már szűnőben, s be kell lássam, hogy ennek köszönhetem nap, mint nap a mosolyt az arcomon. Kitartásod elvezet Téged is abba az öbölbe, hol már sokan vagyunk kik csak, azt várjuk, hogy a saját völgyödön áthaladva Te is rátalálj erre a helyre, hol szertefoszlik minden kétséged, ahol a Te lelked is megérzi az igazi feltételek nélküli Szeretet, édes illatát.

Hatalmadban áll megtenni, hogy változtass a hozzáállásodon, s hatalmadban áll, hogy ezzel még a mai napon, „happy end”-re írd át a sorsod forgatókönyvét.