Sokszor múlik el úgy egy pillanat, mi fájdalmas mozzanatként juttatja eszünkbe halandó mivoltunkat, kik itt a Földön sokszor ádáz körülmények között is mégis és folyton mindent túlélünk. Hiszen erőnk sokszor tudtunk nélkül, de mégis ember feletti létre emeli fel a lelkünk. Választunk egy életet s egy sorsot, de egyet valahogy mindig elfeledünk, hogy minden változik és semmi sem örök. Talán csak egy dolog… Ami viszont minden pillanatban egy csapásra mindennek új formát kölcsönöz. Ez nem más, mint a Szeretet, mi lelkek millióinak hozza el a várva-várt áldott s szebb jövőt.
Nehéz súlyokat cipelve a lélek hamar fáradságot érez. Sírva kér egy új lapot. Miért nem könnyítesz magadon drága lélek, ad át végre múltnak, minek már ideje visszavonhatatlanul múlttá kéne lennie. Mihez ragaszkodsz oly nagyon, hisz minden, mi igazán Te vagy, örökkön a szíved legmélyébe rót barázdáiban s a génjeidben hordozod.
Látom, hogy fáj, tudom, hogy érzel… a szíved mérhetetlenül sajog, de a hited által hívott jóslat pillanatai csak akkor válhatnak csodává, ha végre elfelejted ki vagy a fizikai síkodon és hajlandó leszel meglátni magasztosabb, felbecsülhetetlen önmagad. Nem az-az igazi kérdés, hogy ki voltál, hanem, hogy most ki vagy, és nem számít mit mások látnak Benned, ha közben Te magad pedig folyton gátjává válsz saját megvalósulásodnak.
Léted értelme nélküled nem válhat valóra!! Viszont szeretnéd tudni, hogy ebben a világban mi is valójában Neked is a szereped?! Ez teljesen normális, de ne azt éld, mit mások Rólad gondolni vélnek, légy végre az, ki születésekor visszavonhatatlan ígéretet tett arra, hogy a saját sorsát emeli fel, s ezen keresztül emberek ezreinek életét fogja cselekvésre ösztönözni és egy magasabb szintre emelni. Hogy nehéz ez a vállalt küldetés? Hiszen ezt már a születésedkor tudtad. A megfelelő úton járva válhat visszavonhatatlan valósággá, ez az út hosszú lesz és rögös.
Én látom ki vagy, s hová tartasz…
Látom az erőd, mely sokszor elhagy…
Látom, hogy küzdesz, de az önmagaddal vívott folytonos harc, csak Téged emészt fel, teszem hozzá feleslegesen…
Látom, hogy egy pillanat elég lenne ahhoz, hogy gyökeres változást hozz az életedbe…
Látom, hogy megfeszülsz, pedig csak el kéne engedned…
Látom, tele vagy szeretettel, de az első lépésben tanuld meg szívből szeretni önmagad…
Látom, hogy hited leapadt, de bátor vagy, mert szívedben még mindig reméled, hogy sorsod új fordulatot vesz…
Az élet nem attól szép, ha az tőled tejesen függetlenül zajlik,hanem attól, ha Benned dobog…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése