Győztesnek születtünk...!

Biztos vagyok abban, hogy tudni fogja az a Drága ember, kinek szólnak, eme sorok…
Azért bátorítanék még mindenkit, aki azt érzi magában, hogy valami nagyon különlegeset kíván létrehozni az életében, így máris szélesebb lett a kör, ugye:)?!

Ezen szavak dallama, remélem messzi távlatokba viszik, a felbecsülhetetlen értéked az Univerzum minden kedves angyalának:)!

Érdekes, mert ritka olyat látni, ki nem reflektorfénnyel kívánja magára vonni az emberek megtisztelő figyelmét, de Te megmutattad, hogy másképp is lehet!
Persze, hiszen nem a láthatóval kívánod a „láthatatlant” belső tudatára ébreszteni, nem kívánsz csatába szállni, ott hol nincs szükség a harcra, hogy diadalt arass…Hisz nem a harcon múlik a győzelem…!

Az irány, melyet a zarándokló lelkeknek mutatsz, áldással kövezed, hiszen másképp nem is volna értelme…Köszönöm...!

A képzelet még talán fel sem méri igazán, hova jutunk el…mikor küldetésünket himnuszként dalolják más népek országai, ekkor majd elmondhatjuk: csak azt tettük, mire benső erőnk képessé tett Bennünket!

Mi már most hisszük, hogy Sikerünk közös, mert kéz a kézben járunk, az igazság éltre keltésében. Megmutatjuk a világnak, hogy nem a földrajzi méretekben rejlik nagyságunk, hanem lelkünk együttes erejében, hitében, mely képes éltre kelteni, azt az évszádos álmot, hogy nagy lesz eme nemzet, kiket melegszívvel említenek más országok polgárai!

Erőnk már most sem ismer határokat, korlátokat, és vágyaink szelíden bár, de meghódítják majd, mind a látható, mind a láthatatlan világot, ugye Te is így érzed…??

Küldetésünk a világért, megtett lépéseink az emberek felé, nem holmi „érdem” elérése motiválja, „csupán” a válasz kíván lenni azok számára, kik segítségért imádkoztak, és ezzel hívtak az életükbe!

Minden otthonba elérkezünk majd, hol a segítségünk aktuális idejét írja, ahol tágra nyílt karunkban képesek újra, vagy először utat lelni a tudatos élet irányába…én ezt vállaltam…!

Rengeteg lélek dobja le láncait, ma és az elkövetkezőkben, mert nem tudunk nem hatással lenni a mögöttünk jövő nemzedékekre!

MA van itt a lehetőség arra, hogy hajónkba szállj, mert MA elindulunk egy újabb győztes „csatába”, hisz Mi mind győztesek vagyunk…!

Kérdés, hogy elég bátor vagy-e szembe szállni magaddal és világgal, hogy diadalt arass?

Mellszélességgel melletted leszünk és támogatunk mindenben!

„Így...Bevállalod…?”

Egy ajtó a világra!

Mivel is kezdjem eme bejegyzésemet talán azzal, hogy: változások vették kezdetüket az életünk minden területén.
Azonban ez sokakban kétséget keltett az öröm helyett. Hátha segítenek a soraim, hogy Te magadban elrendezed, részese, vagy csupán szemlélője leszel a változó világnak…!?

Amit most írok sokaknak nem lesz olyan nagy újdonság, de talán akadnak majd gondolatok, melyek mégis megmozdítanak valamit, amit eddig mozdulatlannak hittetek…

Minden nap egy új esély arra, hogy saját értékeinket éltre keltsük és, azt az életet kezdjük végre élni, melyet már fogantatásunkkor kiválasztottunk. A Ma határozza meg igazán, hogy kik vagyunk, és segít bennünket egy hídon azzá válnunk, akivé válnunk kell most és majd a jövőben!

A Holnap mikéntjét, a Ma hogyanja írja meg…

Megszámolhatatlan kérdés és hullám ingat meg abban az érzésben, hogy jó úton haladsz-e, hát akkor vedd most ezt is egy jelnek arra vonatkozóan, hogy cselekedeteid éltre hívják a válaszokat kérdéseidre.

Minden lépés magában hordozza a hiba lehetőségét is.Igen, igazad van, de ezek mind Téged segítenek, hogy végül tiszta nyomot hagyhass magad után a világban!

Sokszor tűnnek reménytelennek a „szél” elleni harcaid, mert makacsságoddal ellenállni próbálsz, de inkább „kettétörsz”, minthogy kitérj és elhajolj ereje elől, pedig ezzel sok fájdalomtól kímélhetnéd meg saját magad…
Az ilyen erőt nem meghódítani és betörni kell, hanem megérteni, mert ezek a küzdelmek részéről csak a kétségbeesés valóságos jelei. Értsd őt is meg, hogy kezelni tudd, hallgasd a lelkeddel figyelmesen, hogy végre meghalld azt is, mely eddig is harsonaként üvöltött füledbe, de mégsem hallottad, mert nem a szíveddel figyeltél…

A küzdelmeidben nem azt „várják” el Tőled, hogy mindenáron győzz, hanem, hogy tanulj, és ezzel bölcsebbé válj, ha ehhez az kell, hogy hibázz, akkor rajta!

Tudod, hogy nem élheted újra azt a pillanatot, melyben egyszer már hibáztál, de módodban áll, hogy legközelebb, ezen pillanatokat másképp éld meg, mert addigra bölcsebbé válhatsz, ha kellően alázatos vagy a tanulásra.

Igen, néha elég egy pillanat a világok összeomlásához, de ahhoz is, hogy észre vedd, hogy annak az összeomlásával, kapsz egy esélyt az új Kánaán megépítésére.
Lehet, hogy a ködben állva nehéz észrevenni a lehetőséget, pedig hidd el, most is ott van…!

Merd kézen fogni azt az embert, ki elhozza Neked is az Új világ kezdetét, mert mindenki azzal az érzéssel indul neki a tömegnek, hogy megtalálja azt, vagy azokat, kiknek keze „beleillik” az övébe, Mi is így fogunk egymásra találni!

Számtalan ajtó tárul majd eléd utadon, melyeken beléphetsz, de tudd nincs olyan bejárat, hogy jó és „rossz”, csak olyan melyet rossz irányból közelítesz meg!

Én nem foglak arra bíztatni, hogy harcolj, ha Te magadtól nem akarsz, legfeljebb megmutatom, hogy mit veszíthetsz vele, ha nem teszed, de a megfelelő bejárathoz szíved bizton elvezet majd!

Önmagad félelmeinek legyőzése nélkül, nem lehetsz Te sem igazán önmagad! Életed határtalan lehetne, ha lelked végre szabadon élne, szóljanak soraim a szabadságod himnuszaként, mert elérkezik ama nap, melyen végre elkötelezed magad a szabad életre!

Legyen ez egy olyan nap kezdete, melyben jelen leszel , a saját életedben…

Az ajtó tárva nyitva áll,végy egy mély levegőt és lépj be, hát, bátor szívvel:)!

A föld felett járva, még ragyogóbb az ég…!

Mikor gondolatok születnek, nem válogatnak, hogy akkor éppen kihez szólnak, mert hívására mindig az válaszol, kinek szíve „megérett” a válaszra.

Rengetegen vagyunk ezen a Földön, kik arra várnak, hogy a Te álmodban, és a Te valóságodban értelmet kapjon az igazi csoda létezésnek fogalma.

Imádkozom érted is, a Te világodért, mert azt érezni, hogy tágul körülöttünk az ég, a lehetőségek és az egész világegyetem, mérhetetlen boldogsággal tölt el. Ezt nehéz most még átadni is.

Néha nem az jelenti az igazi akadályt, ami falként tárul elénk, hanem amikor szívünkkel hisszük el, hogy márpedig az a fal tényleg létezik…!

Kérdéseidre sokszor az utolsó pillanatban kapod meg a feleletet, mert úgy gondolod, a Te válaszod másban ölt valós testet, már ha egyáltalán azt is észreveszed…!

Könnyeid közt kell meglátni a szebbik világot, nem is olyan könnyű…,ahogy „virágzásra bírni” azt a "ködarabot", melyben már maga a "Mester" sem látja az abban rejlő, és a szem számára láthatatlan alakzatot.

Én nem kételkedem, mert hiszem a Benned lévő erő és érzelem megvalósító hatalmát! Erőd határtalan, szíved mégis határozatlan? Persze, mert csukott szívvel kívánod látni, azt mi csak "nyitott lélekkel" tárulhat eléd…!

Nagyságod mégis fénnyel tölti be, a ma még megvilágítatlan zugokat is, mert bár titkon, de mégis hagyod átragyogni a szívedet a Mába, a Jelenbe és a Te érintésedre váró lelkek irányába...

Amíg földbe gyökerezve kívánod elérni azt, mit csak a tágra nyílt szárnyakkal lehet, addig nem tudhatod milyen a szivárványok közt élni és szabadon lélegezni...!

Csapatunk boldogságra van ítélve, és bizton várja a Te érkezésedet…

Közreműködéseddel vállalt kihívás eredménye nem vár már további kérdésre. Hiszen nem a fákba vésett "megoldóképlet" a válasz, hanem abban a lélegzetvételedben, melyben lelked kinyílik végre a világra, és már soha többé nem kívánja visszatartani a lélegzetét!

Ne félj az állandó sérüléstől, mert igazán már nem érhetnek el azok a kicsinyes emberek, kiket még Földhöz ragaszt álmatlanságuk „torz arca”. Előbb-utóbb kihegyezed magad arra, hogy a ragyogást észleld és engedd beáramolni életedbe, melyet majd meglátsz másokban is, kik szintén visszatükrözik a Te bensőd rejtett, tiszta jelzőfényét!

Nem látod, hogyan ragyog feletted az ég?? Akkor vedd el az arcod elől a maszkot, hogy láthasd végre, mi leplezetlenül eléd is kitárul…akard látni, ne csak álmodozz róla, hanem éld is! Ezen tapasztalataid tesznek Téged is szabadon lélelgző emberré…
Légy az, ki ezzel mások életét is jobbá teszi!

A sokszor "jelentéktelennek" tűnő lépéseinkkel írjuk meg azt a "Háború és békét", melyre életünket végül felépítjük, vagy éppen a porig romboljuk, ha úgy kívánjuk…

Minden apró darabnak végül hatalmas jelentősége van. Az utószóban összefoglaltakat visszaolvasva jöhetünk rá, hogy az ott leírtak mennyire keltik életre a belső igaz valónkat, mélyen gyökerező dédelgetett álmainkat…

Kőhalomként nehezedik rád az eddig megteremtett életed valódi súlya?

Akkor most bocsásd meg magadnak és ereszd a szélnek, had vigye azt messze Tőled, hogy már ne kelljen tőle szenvedned soha többé…

Viszont ha arra a bűvös szóra vársz, melyben feloldozást nyersz, akkor én most kimondom:

Feloldozlak…és Mától Boldog Emberré avatlak…:)!

Szabadon élek!

Már tudod, hogy nem vagy egyedül, de mégis érzed, hogy az élet homokot szór a szemedbe, de nem érted okát, nézzünk most egyet, hátha megoldást jelent egy kérdésre, mely Benned lelt táptalajt…:

Életem nem a Tiéd, sőt igazán soha nem is volt a Tiéd, pusztán lehetőséget kaptál az élettől, hogy a lehető legjobbat tedd vele, de nem mégsem aszerint éltél vele…kész…ennyi…!

Belső hitetlenséged való formát öntött, mivel a saját fájdalmadat próbáltad enyhíteni a rajtam kitöltött kicsinyes „bosszúdon”. Nehéz dolgot vállaltam, ma már ezt szemrebbenés nélkül elismerem és vállalom. Viszont, hogy a magad fájdalmán könnyíts az én káromra, na azt köszönettel, és maximálisan elutasítom…!

Megvan a magam élete, lehet, hogy hibákkal teli, de az enyém…! Tudom ez ellentétes a Tiéddel, és ez fáj igazán, de ez nem ellened, hanem önmagam mellett szól, nem várom, hogy megértsd, csak kérlek fogadd el!

Soha nem tudnálak bántani, annak ellenére, hogy Te szüntelen találsz egy bicskát, melyet hátulról, és mélyen belém forgatsz. Azonban a számtalan általad rajtam ejtett seb, mégis begyógyul, hisz megbocsátom Neked, amikor ellenem rosszat cselekedtél, mert én ebben élem meg a Bennem rejtező „nagyság” értelmét.

A tetteimben rejtező lázadás bosszant Téged, méghozzá végtelen mértékben, mert azt Te, a saját életedben eddig soha nem tetted meg, hisz félsz mit szólnak hozzá az emberek…nah, ez az, amiért én soha nem kérek bocsánatot…!

Soha nem volt merszed szembeszállni saját „démonaiddal” tudom, hogy ez bánt igazán, erről viszont én, a legcsekélyebb mértékben sem tehetek, csak maximum megérthetem, hogy a Te életed biztonsági faktorába nem férek bele kompromisszumok nélkül! Már bocsánat, de ez nem is az én bajom, mert Veled ellenétben én szüntelen élek és cselekszem!

Nem nézel a szemembe, mert azt hiszed így egyszerűbb, mert az irány melyet mutatnék Neked még a végén megváltoztatná az éltedet…:)!

Eltűnnek mellőled az igaz emberek, mert a felület, melyet magadnak választottál ennek a nemzedéknek már fakó és értéktelen, nincs rajtad semmi érdekes, mert eggyé kívánsz olvadni a tömeggel, kik már nem hiszik, hogy a stabilitás a szürkeségben ölt testet!

Törekvéseid szüntelen kudarcot vallanak, hiszen nem akarod látni, mások háta ingatag ahhoz, hogy a Te életed kellően megalapozott legyen!

Nem ismersz, mert soha nem vetted a fáradtságot, hogy igazán megismerj engem, bonyolultnak tituláltál, pedig csak saját magad válaszaid nem lelted…

Rossz vagyok a szemedben, mert álmodozom…
Rossz vagyok a szemedben, mert hiszem is, mit mások csak remélnek…
Rossz vagyok a szemedben, mert lázasan keresem válaszaim a világban, hiszen ezirányú reményem lankadatlan…
Rossz vagyok a szemedben, mert más vagyok, mint Te!

Hazatalálni sem egyszerű, tudom…hisz minden lépés fájdalmas, de ez az út tartogat még rejtett örömöket, mely fénnyel töltheti be a Te erőssen megtépázott lelkedet…

Nem kell vörös szőnyeg, hogy érezhessem lépéseim fontosságát…
Hiszen érzem, hogy minden lépés melyet már eddig is megtettem, mélységes fájdalommal tölt meg, mert rabságod irigységre kárhoztat Téged! A biztonság nem abban rejlik, amit nyugalommal és rezzenéstelenül élsz meg, hanem az, amikor cselekedeteiddel megírod magadban a világforradalmat.

Belehelyeztél egy világba, melyet elképzeltél nekem, pedig én abba egyáltalán nem illek bele, én a magam életébe passzolok bele, méghozzá mérnöki pontossággal.

Tudom, hogy emlékeztetlek valakire, aki Te is lehettél volna, ha élnéd a lehetőségeid, értékeid, de Te mégis távolságot tartottál, mert győzött benned a gyengébbik erő. Írott szabályokkal irányítod életed, mert azokat mindenki testével védte, mely még ma is erőtlen és végtelenül gyenge, hát „ezek” taroznák hozzád? Légy azokkal boldog, kik egyenletrendszerekben mérik az emberi erőt, pedig így nem is láthatják az igazi "nyers" emberi erőt!

Belső korlátaid szabnak határt álmaidnak, de az enyémnek nem hagyom…! Te lehetsz passzív, én viszont mindent, mit a tetteimmel magamból és az emberekből kiváltok, vállalom!

Tégy elém nyugodtan bármilyen kemény kihívást, azt is bátor szívvel megugrom, mert erőm nem Benned lakozik, hanem a saját lelkemben, mely mindig éltre hívja céljaim, melyekért élek, amíg szívem élettel dobban…!

Nem vagyok korlátjaid rabja, sokkal inkább életem felszabadítója…!

Érezd lelkedben az erőt, mely éltre hívja álmaid, tarts velem az úton!
Légy mindig jelen, hogy tudd Tiéd a választás, történjen bármi, őrzöm lépteid, ha kívánod…!

Szabad vagyok…!

Üdvözlet 2011-nek!

Egy új év kezdetén, egy „új világ” hajnalán nálunk a lehetőség, hogy az üres lapokat milyen történelemmé írjuk át.

Azt, hogy eddig mindig csak utólag olvastad a híreket a világról melyben élsz, ahelyett, hogy belülről élnéd meg, ez csupán a Te döntésed volt, senki nem hibáztatható, rajtad kívül…Tudom, hogy fáj, amit most írok, de már tapasztalhattad, hogy mivel szeretlek még, jóindulatból sem hazudozom…

Azonban megértem én azt is, ha a háttérbe húzódsz és várod, hogy elüljön a vihar és kivársz, mit is sodor eléd a jövő, de van egy rossz hírem, hogy mindeközben eltelik álmaid felett is az idő…!

Nem az baj, hogy ma még szerények az álmaid, hanem ha már azt is elfelejtetted, hogy gyerekként még Neked is voltak és nem is kicsik…
A folytonos biztonság iránti vágyaid elszigetelnek a lehetőségeidtől, mert nem engednek érzékelni, nem engednek közel az eszközeidhez, melyek képessé tesznek valóra váltani mindent, mi számodra az életet jelenti.

A víziódat most mások álmai mögé helyezed, mert úgy gondolod, hogy úgy lehetsz hasznára a világnak, ha hangtalan, fénytelen, fakó kincs vagy és az is maradsz, ehhez senkinek nincs joga, mert akkor velem gyűlik meg a baja…:)!

Én rengeteg célt tűztem ki magam elé az elkövetkező évre és évtizedekre. Lehet, hogy sokan próbálnak majd lelkemre beszélni, de most itt megfogadom: nem hagyom, hogy a hitetlenek diadalmat arassanak céljaim felett…!

Telnek a napok, jönnek- mennek az arcok egy valami nem változik, hogy nagy dolgokat vállaltam fel, sokan hallatják hangjukat, hogy milyen kevés vagyok ehhez a küldetéshez, hogy milyen kevés vagyok a változásokhoz. Én ezen csak mosolygok, mi mást tehetnék, nem neki kell hinni, hanem nekem, nem neki kell vállalni a felelősséget, mert azt én vállalom, inkább legyen csak néző és kritikus, mint hitetlen „hívő”…

Mikor szerepel az újévi fogadalmakban, hogy: „magam irányítom sorsomat!”? Pedig a hajó előállt…Horgonyt fel!...Irány a nyílt óceán!...

Hány kifogást keresel még a mulasztásaidra, hány okot keresel még, hogy nyugtasd magad: „ez volt a legtöbb, amit tehettél”?
Elég volt…!

Most van itt a pillanat, hogy végre cselekedjél, elég a nyafogásból, elég a folytonos kritizálásból! Erőm nem abban mutatkozik meg, hogy ellenáll a folytonos hullámzásodnak, hanem, hogy szilárdan hiszi, nem felejtettél még el való életet élni!

Nem akarod megfogni a kezem, mert mit szólnak hozzá az emberek, a politika, a társadalom…na és…kit érdekel…? A navigátor alakítja, irányítja életed, vagy a Te saját szíved? Fontos, hogy tudd, mert az egyik csupán látszat és illúzió, hogy a legjobbat akarja Neked, de a szíved, mindig haza fog beszélni, merne mást tenni…:)?

Tedd jobbá a világot, de ha nem tudsz változtatni a világon, tedd jobbá a belső világod, melynek tükörképe előbb-utóbb leképződik majd a valóságban, nah, ezért kellenek az álmok!

Ma még kevesen vannak, kik velem szeretnék vállalni a lehetetlent, kevesen vannak, kik hinni merik minden pesszimista jóslat ellenére, hogy célba érünk, pedig hangunkat már most messzi távolban is hallják és fogják is, mert olyan dallam hagyja el torkunkat, melyet nem akadályozzák némi hegyvonulatok népes tábora. Fontos, hogy ne legyen azokban sem semmi kétség, kikben a távolság érzése jelenthetné az akadályt!

Nincsen szabály az életre, mert mind máshonnan érkezünk, de sokan mégis ugyan oda jutunk el, pedig nincs biztos receptünk…
Mind tesszük a dolgunkat, nem kérdezzük, hogy érdemes-e, csak haladunk egy olyan úton, mely nem lehet akadálymentes, de lehetőséget ad, a boldogságra, a teljes életre…

Nézz az égre, mert mindig fogsz ott találni egy csillagot, mely érted is ragyog, mely Neked is jelöli az utat, mely segítséget nyújt a megfelelő tájékozódásban…

Szeretnék én is iránytű lenni, hogy hogyan juthatsz el álmaidhoz, de csak akkor, ha elfogadod, hogy utunk a boldogság felé: közös…!

Nem tudok helyetted álmodni, csak egy dolgot tudok, kellenek ahhoz, hogy értelme legyen mindennek, melyet verejtékünkkel az életünk során létrehozunk.
Elindulni mindig nehéz, de most itt egy új kezdet lehetősége, miért ne vegyük, most ezt ismét és újra egy jó jelnek?

Engem is néha „őrültnek” néznek, hisz néha ez az érzés kell ahhoz, hogy jó úton vagy:)! Az is lehet, hogy magányosnak érzed majd magad, mert ezen az úton csak kevesen akarnak elindulni, hisz nem is sejtik, hogy mennyivel tisztább itt a levegő, de mi is itt vagyunk, én pedig szívesen referálok Neked. Ne legyenek kétségeid, hogy érdemes-e!

A múltnak múlttá kell válnia, a jelennek kell hidat képeznie a jövőbe, nem lehet úgy, hogy Te ne változz meg a gyökereidben!

Tápláld lelked az életből, meríts erőt a győztes csatákból, kanalazz elismerést az elért eredményekből, mutasd meg ki vagy, ne szégyelld, hogy változtatni akarsz, hogy kiteljesíted magad, és ezzel megváltoztatod sorsodat!

Érezd, hogy új életet kezdhetsz, hogy újjászülethetsz, és tedd ezt magadért és a saját álmaidért!

Légy üdvözölve 2011…:)