Mikor gondolatok születnek, nem válogatnak, hogy akkor éppen kihez szólnak, mert hívására mindig az válaszol, kinek szíve „megérett” a válaszra.
Rengetegen vagyunk ezen a Földön, kik arra várnak, hogy a Te álmodban, és a Te valóságodban értelmet kapjon az igazi csoda létezésnek fogalma.
Imádkozom érted is, a Te világodért, mert azt érezni, hogy tágul körülöttünk az ég, a lehetőségek és az egész világegyetem, mérhetetlen boldogsággal tölt el. Ezt nehéz most még átadni is.
Néha nem az jelenti az igazi akadályt, ami falként tárul elénk, hanem amikor szívünkkel hisszük el, hogy márpedig az a fal tényleg létezik…!
Kérdéseidre sokszor az utolsó pillanatban kapod meg a feleletet, mert úgy gondolod, a Te válaszod másban ölt valós testet, már ha egyáltalán azt is észreveszed…!
Könnyeid közt kell meglátni a szebbik világot, nem is olyan könnyű…,ahogy „virágzásra bírni” azt a "ködarabot", melyben már maga a "Mester" sem látja az abban rejlő, és a szem számára láthatatlan alakzatot.
Én nem kételkedem, mert hiszem a Benned lévő erő és érzelem megvalósító hatalmát! Erőd határtalan, szíved mégis határozatlan? Persze, mert csukott szívvel kívánod látni, azt mi csak "nyitott lélekkel" tárulhat eléd…!
Nagyságod mégis fénnyel tölti be, a ma még megvilágítatlan zugokat is, mert bár titkon, de mégis hagyod átragyogni a szívedet a Mába, a Jelenbe és a Te érintésedre váró lelkek irányába...
Amíg földbe gyökerezve kívánod elérni azt, mit csak a tágra nyílt szárnyakkal lehet, addig nem tudhatod milyen a szivárványok közt élni és szabadon lélegezni...!
Rengetegen vagyunk ezen a Földön, kik arra várnak, hogy a Te álmodban, és a Te valóságodban értelmet kapjon az igazi csoda létezésnek fogalma.
Imádkozom érted is, a Te világodért, mert azt érezni, hogy tágul körülöttünk az ég, a lehetőségek és az egész világegyetem, mérhetetlen boldogsággal tölt el. Ezt nehéz most még átadni is.
Néha nem az jelenti az igazi akadályt, ami falként tárul elénk, hanem amikor szívünkkel hisszük el, hogy márpedig az a fal tényleg létezik…!
Kérdéseidre sokszor az utolsó pillanatban kapod meg a feleletet, mert úgy gondolod, a Te válaszod másban ölt valós testet, már ha egyáltalán azt is észreveszed…!
Könnyeid közt kell meglátni a szebbik világot, nem is olyan könnyű…,ahogy „virágzásra bírni” azt a "ködarabot", melyben már maga a "Mester" sem látja az abban rejlő, és a szem számára láthatatlan alakzatot.
Én nem kételkedem, mert hiszem a Benned lévő erő és érzelem megvalósító hatalmát! Erőd határtalan, szíved mégis határozatlan? Persze, mert csukott szívvel kívánod látni, azt mi csak "nyitott lélekkel" tárulhat eléd…!
Nagyságod mégis fénnyel tölti be, a ma még megvilágítatlan zugokat is, mert bár titkon, de mégis hagyod átragyogni a szívedet a Mába, a Jelenbe és a Te érintésedre váró lelkek irányába...
Amíg földbe gyökerezve kívánod elérni azt, mit csak a tágra nyílt szárnyakkal lehet, addig nem tudhatod milyen a szivárványok közt élni és szabadon lélegezni...!
Csapatunk boldogságra van ítélve, és bizton várja a Te érkezésedet…
Közreműködéseddel vállalt kihívás eredménye nem vár már további kérdésre. Hiszen nem a fákba vésett "megoldóképlet" a válasz, hanem abban a lélegzetvételedben, melyben lelked kinyílik végre a világra, és már soha többé nem kívánja visszatartani a lélegzetét!
Ne félj az állandó sérüléstől, mert igazán már nem érhetnek el azok a kicsinyes emberek, kiket még Földhöz ragaszt álmatlanságuk „torz arca”. Előbb-utóbb kihegyezed magad arra, hogy a ragyogást észleld és engedd beáramolni életedbe, melyet majd meglátsz másokban is, kik szintén visszatükrözik a Te bensőd rejtett, tiszta jelzőfényét!
Nem látod, hogyan ragyog feletted az ég?? Akkor vedd el az arcod elől a maszkot, hogy láthasd végre, mi leplezetlenül eléd is kitárul…akard látni, ne csak álmodozz róla, hanem éld is! Ezen tapasztalataid tesznek Téged is szabadon lélelgző emberré…
Légy az, ki ezzel mások életét is jobbá teszi!
A sokszor "jelentéktelennek" tűnő lépéseinkkel írjuk meg azt a "Háború és békét", melyre életünket végül felépítjük, vagy éppen a porig romboljuk, ha úgy kívánjuk…
Közreműködéseddel vállalt kihívás eredménye nem vár már további kérdésre. Hiszen nem a fákba vésett "megoldóképlet" a válasz, hanem abban a lélegzetvételedben, melyben lelked kinyílik végre a világra, és már soha többé nem kívánja visszatartani a lélegzetét!
Ne félj az állandó sérüléstől, mert igazán már nem érhetnek el azok a kicsinyes emberek, kiket még Földhöz ragaszt álmatlanságuk „torz arca”. Előbb-utóbb kihegyezed magad arra, hogy a ragyogást észleld és engedd beáramolni életedbe, melyet majd meglátsz másokban is, kik szintén visszatükrözik a Te bensőd rejtett, tiszta jelzőfényét!
Nem látod, hogyan ragyog feletted az ég?? Akkor vedd el az arcod elől a maszkot, hogy láthasd végre, mi leplezetlenül eléd is kitárul…akard látni, ne csak álmodozz róla, hanem éld is! Ezen tapasztalataid tesznek Téged is szabadon lélelgző emberré…
Légy az, ki ezzel mások életét is jobbá teszi!
A sokszor "jelentéktelennek" tűnő lépéseinkkel írjuk meg azt a "Háború és békét", melyre életünket végül felépítjük, vagy éppen a porig romboljuk, ha úgy kívánjuk…
Minden apró darabnak végül hatalmas jelentősége van. Az utószóban összefoglaltakat visszaolvasva jöhetünk rá, hogy az ott leírtak mennyire keltik életre a belső igaz valónkat, mélyen gyökerező dédelgetett álmainkat…
Kőhalomként nehezedik rád az eddig megteremtett életed valódi súlya?
Kőhalomként nehezedik rád az eddig megteremtett életed valódi súlya?
Akkor most bocsásd meg magadnak és ereszd a szélnek, had vigye azt messze Tőled, hogy már ne kelljen tőle szenvedned soha többé…
Viszont ha arra a bűvös szóra vársz, melyben feloldozást nyersz, akkor én most kimondom:
Feloldozlak…és Mától Boldog Emberré avatlak…:)!
Feloldozlak…és Mától Boldog Emberré avatlak…:)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése