A lelkes semmittevők magyarázata a cselekvésről!

Csak remélni tudom, hogy az itt leírt sorokat kikhez szólnak, olvasni fogják, mert ezt nem csupán egy, a tömegbe küldött kódolt üzenetnek szánom.

Kevesen vagyunk, kik a felelősséget vállalni merik az életükért, kik úgy döntöttek, hogy kihasználják az élet adta lehetőségeket, mielőtt az élet használná ki őket!

Ezzel szemben sokkal többen vannak, kik csak hiszik magukról, hogy „cselekvők”, hiszen mindent csak elméleti szinten játszanak le, és nem tűnik fel nekik, hogy az „örökös cselekvésük” nem viszi el őket az ég világon sehová! Csak folyton engem vonnak kérdőre, ja hogy hibázom út közben, nem is tagadom, de úgy követni el a sorozatos hibákat, hogy igazából nem is csinálok semmit?! Ez inkább csak egy rossz vicc, melyen még nevetnem is nehéz, hisz a levét mindig én iszom, na de ebből most már elég, mert felállok és köszönettel ebből a siralmasan és maszatos képből távozom!

Próbálok és próbáltam mindig másként nézni az egészre, de nem lehet ott úttörő az ember, hol a sötétség és tudatlanság az Úr! Hisz ezen utak mindig „könnyebben” járhatók, persze kiknek ez az a szint az elfogadható! Döntésemért persze nem kérek bocsánatot!

Tiszteletben tartom döntésüket, hogy könnyebbet és az egyszerűbbet választják a méltányos helyett, mert csak ítélkezni, kritizálni tudnak, mivel ugye tartalommal nem tudják megtölteni mondandójukat. Üres szavakat használnak, de erre még odafigyelni sem érdemes!

Ezek az emberek ezzel mondják el, hogy miért nem tudnak a nyomodba érni soha. Az ábrázolás persze nem mindennapi úgy tekintenek a világra, mintha az övék volna, dobogóról beszélnek hozzád, hisz onnan jobb ugye az akusztika. Tudjátok mit? Hagyom, hogy ezt tegyék, tudjátok, hogy miért?

Ők lesznek azok, akik a való életben soha nem fogják megtapasztalni, hogy milyen érzés is igazán és méltán ott állni. Ezért legalább az illúziót hagyjuk meg nekik, legyen ez az öt perc az övék, mert ugye nem vagyunk irigyek :)??

Mivel nagyon fontos a megbocsátás, Én most Téged is erre ösztönöznélek, mert ezzel is jobb és több lehetsz. Sőt, ennél tovább megyek! Hálás vagyok, mert a változás útjára terelnek, csak azt nem látják a balgák, hogy ezzel a saját vesztükbe rohannak, de saját tudatlanságuk lesz a végzetük. Félelmeiket hagyják eluralkodni, ezért van az, hogy csupán tettetik a „cselekvést”!

Próbálnám megmutatni nekik, hogy az irány, amit vettek, nem viszi őket el sehová, de nem érdekli őket, hisz ők jobban tudják!

Erővel próbálják áttolni, mit lélekkel kéne, meg is van ennek az eredménye. Nem tartanak sehová, hisz nem tudják, hová kívánnak eljutni, így azonban segíteni sem lehet. Bizton mondom ezt most Nektek rossz nézni, hogy mit művelnek, de hát ez van, nekem ezt kell elfogadni!

Innen szálljon el az üzenetem, melyet minden említett szavam ellenére mégis köszönettel kívánok zárni, mert az én erőm ebben mutatkozik!

Új valóságot írunk, melyben csak az „marad alul”, ki erővel kívánja megvívni a „szívek csatáját”, csak az nem veszíthet, ki nem tesz kockára semmit, én ezt vállalom!! Idézet legyen most a záró akkordom:

“A biztonság többnyire csupán egy babonának tekinthető, mivel a természetben soha sem fordul elő, és az emberek életében sem tapasztalható. Hosszú távon a veszélyt elkerülni semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás, vagy egy nagy semmi.” (Helen Keller)

Organikus Lélekben, Organikus Élet!

Kérésetekre következzék egy olyan írás, mely arra kívánja mutatni az utat, ami a tudatosság érzésnek feléledését és az ebben való felelősség vállalást „hivatott” megfogalmazni, legalábbis remélem sikerül, még ha csak részben is, mert nagyon tág eme fogalom…:).

Nem tudom Neked mi a célod, hová kívánsz eljutni az életedben, most inkább azt kérdezném, hogy amit most csinálsz, szerinted oda vezet ez el Téged??

Mi egyre többen vagyunk, és egyre inkább tágul az a kör, kik hozzánk hasonlóan céljuknak tekintik, hogy meggyógyítsák önmagukon keresztül a drága Földünk!

Kétkedők sora próbálja meg elhitetni velük, hogy eme Küldetéshez mi gyengék és kevesek vagyunk! Mi azonban tudjuk, hogy ezen próbálkozások mögött saját kicsinyességük, félelmük, irigységük és előítéleteik húzódnak meg és teszik őket parányivá, minket pedig „óriássá”...

Részemről azonban innen üzenem nekik: a változást márpedig útnak indítottuk, melyen át már most sokan találták meg a gyógyulás útját. Amíg Te a kifogásokon töröd a fejed és azokat ráncba szedve, végül a saját életedet keseríted meg. Amíg az életre keresed a kifogást kudarcaid véresre tépázzák szét a lelkedet, de minek?? Viszont, az fog csak igazán fájni, hogy Mi nélküled is megvalósítjuk azt az álmot, melyet valahol Te indítottál útjára, de Te nem vállaltad az utat a megvalósuláshoz. Éltre keltjük azt a valóságot, melyben százezrek találják meg boldogulásuk. Még most sem késő, csak halld meg szavam!

Feltápláljuk lelküket, hogy testük is jóllakjék. Elismerjük ezen változásért tett minden lépésedet, erőfeszítéseidet, mert tudjuk, hogy Neked is szükséged van arra kedvességre, mely a további cselekvésre buzdít Téged!

Bőséget „kell” teremts magad körül, ez azonban nem valósulhat meg, míg a „szegénység tudat” tölti ki elméd, adj helyet a szívednek, mely kisöpri majd onnan a köves maradványokat, melyek gátját szabják szabadulásodnak. Sikered pedig mutatni fogja az utat a sikerre éhezőknek, légy Bátor, légy az, aki megírja magában az új történelmet!

Feszülten figyelem és követem minden lépésed, hogy bizonytalanságod ellenére, a célod velünk karöltve mégis bizton elérjed, nem hagyom, hogy csüggedj, nem hagyom, hogy elveszítsd hited, nekem ebben van a felelősségem!

Fontos, hogy tudd a Te lépéseidre is szükség van, a világ sorsának jobbra fordulásához, a Te erődre is szükség van a változásokhoz!

A természet ősi dinamikus erejének hamisítatlan formulájával tesszük megismételhetetlen csodává az emberi egészséget, mely bennünk kel életre, és szavaink hangoztatásával visszahozzuk újra a köztudatba!

Nem lehetsz közömbös ama témában, hogy tudatos egészség, mikor ennyire beteg ez az ország! Benned is megvan a „képesség”, hogy másokon pusztán már az információval is, de segíts, és „kell” is, Neked ebben van némi a felelősséged, de igazad van, lehet úgy is dönteni, hogy nem vállalod!

Kik mások segítésére sietnek, önmaguk életét emelik fel, és ezzel megteremtik a bőséget minden szinten és területen, a saját és mások életében egyaránt. Szeretnénk, hogy Te is részese légy annak a folyamatnak, melyben újra élővé tesszük azt a Nemzetet, melyet úgy hívnak, hogy Magyar!

Elfeledte ez a haza, hogy sorsa alakulása nem a politikán múlik, nem a körülményeken, mert az csak félelmekre kíván kárhoztatni Téged, a változást pedig csak az együttes erőnk tudja elhozni nekünk!

Miért látja Bennünk a világ a változást, az erőt, mi pedig nem?? Mert elhittük, a kicsinyes és zsarnok embereknek, hogy a világot csak egy ablakon át szemlélhetjük, melyben a kilátás csak azt engedi látatni velünk, amit ők „ideálisnak” vélnek. Attól félnek hogy tudatára ébred ez az ország, hogy világ nem csupán csak egy kilátás a reménytelen semmibe! A világ több ennél, nagyobb, mint hinni mernéd, de nem akarom lefesteni Neked, mert azt szeretném, hogy a saját szemeddel lásd, a lelkeddel pedig megéld ezt a látványt, mely engem is gyökeresen megváltoztatott!

Tudnod kell, hogy másképp is dönthetsz! Lelkes izgalommal várom a Te érkezésed, arra a tisztásra, melyben megélheted a világ nagyságát, és felismerheted, hogy sokan vagyunk kik, bátran vállalják, hogy „forradalmárokká” válnak!

Van egy küldetésünk, mely éltre hív egy „új szemléletet”, mely visszaadja azt nekünk, mitől megfosztottak bennünk! Alázattal nyúlunk a természethez újra, ő ezt bőséggel hálálja meg nekünk. Nem hiheti senki, hogy a műben rejlik gyógyulásunk kulcsa, mert azt újra, csak a természet adhatja vissza nekünk!

Életed csak Te irányítod, ha azt érzed, hogy Te is szeretnél tenni annak érdekében, hogy felemelkedjünk és a haladás útjára lépjünk, kerülj kapcsolatba velünk, velem!

Sokan vagyunk, ki arra várunk, hogy rémálmából felébredjen eme Nemzet, ezért mi a tettek mezejére léptünk. Rajtunk keresztül Te is megláthatod, hogy milyen sokan is vagyunk, kik a változásra szomjazunk!

Mivel az eszköz a hogyanra, már a kezünkben van, szívesen megosztjuk ezt Veled is, ha úgy döntesz!

Hogy döntöttél…??
Jössz velünk, vagy maradsz némán lázadó???

A menekülés, nem megoldás!

Mikor rám néztél, látnod kellett volna. Mikor hozzám értél, érezned kellett volna, hogy ez valami egészen más…
Bizonytalanságod végül valós testet öltött, mert elmenekültél, nem vállaltad fel azt, mit valahol a lelked legmélyén pedig mégis éreztél.

Olyan emberek véleményét kérted a szíved dolgában, kik talán még soha azt a kétely nélküli mosolyt nem láthatták kivirágzani arcodon, mit nekem tudattalanul, de mégis megmutattál. Láthattam azt az örömet, melyben igaz, hogy sebzetten fedte fel magát a lélek, de ez voltál Te.

Nem mered vállalni az erődet, hisz még a végén lehívnád vele a csillagokat, na, azt már nem ugye…:)??
Nos, igen, hogy a fel nem tett kérdésedre válaszoljak: más vagyok, de nem is fogom másnak mutatni magam, hiszen ezzel hazudnék a legtöbbet. Neked azonban engem „kell” látnod, és nem azt a szerepet, amit éppen akkor, csak a Te kedvedért „megjátszom”…

Látnod kell azt a valóságot, mely engem vesz körül. Ne legyenek kételyeid abban, hogy Neked van e benne helyed? Csak tudd, ki a szívből jövő szavával kér, bebocsátást nyer.

Hatalmas az a lélek, ki a Te testedben lelte meg otthonát, ki Benned látta meg a megváltást. Én is látlak, mert nem tudlak nem látni a belső szemeimmel, melyek néha akár „röntgenként” hatolnak át, a gondosan magad köré épített várfalaidon.

Eltűnéseddel csitítani próbálod azt a hangot, mely mégiscsak hív Téged, még most is, de mindaddig ellenállsz ezen szavaknak, mígnem egyszer csak ezen cselekvés sajnos oka fogyottá válik, hisz a folytonos latolgatással, elszalasztod a legjobb alkalmat, hogy megéld azt a pillanatot, melyben létrejön azaz erő, mely új irányt ad eddigi életednek.



Míg eljutottunk a lapostól a kerekig, hatalmas utat tettünk meg, közben pedig senki nem kérdezte meg, hogy mi értelme eme felfedezésnek…?? Viszont többek lettünk általa…
Belülről hittük, hogy a válasz mégis az egész emberiség életére lesz majd lényeges hatással, és volt is.

Domborzatokat írnak át a fejlődésért, lelkek ezreit állítják csatasorba, mert ezzel kívánják tesztelni, vizsgálni még rajtad is, hogy alkalmas vagy-e egy újabb és tudatosabb életre???

Mikor velem szembe fordulsz, és meneküléssel válaszolsz hívásomra, a gyávaságodról teszel tanúbizonyságot. Távol álljon tőlem, hogy megítéljelek, de ezen cselekedeteddel, személyesen mutatod meg nekem, hogy az életed folyásiránnyal megegyezően éled, hiszen így döntöttél. Én ezt is szomorúan bár, de tudomásul veszem.

Ezen döntésed legjobb bizonyítéka, hogy nem mered vállalni a küzdelmet, még annak ellenére sem, hogy szíved legmélyén bizton érzed, hogy ez volna a helyes…
Kételyeiddel azonban rabságra kárhoztatod magad, pedig pont annyi erőre lenne szükséged a pozitív változások életre hívásához, mint a belső világod örökös és teljes porba tiprásához.

Ellenállóból, cselekvővé-
Hitetlenből, hívővé-
Élettelenből, élővé-
Tudattalanból, tudatossá-
Boldogtalanból, boldoggá-
Sikertelenből, sikeressé…

Ezen „végállomásokba” való eljutáshoz azonban, át „kell” kelned egy sötét völgyön.
Most már csak egy kérdésem maradt: akarod- e, hogy Téged is kéz a kézben átvezesselek, vagy inkább maradsz ott ahol vagy, hogy ezzel pusztulásra ítéld önmagad…

Szíved már biztosan súgja a választ, Te is hallod…???

Erőd határtalan, lelked élettel dobban...

Szeretném Veled is meglátatni, hogy én kit is látok, mikor könnyek fedik el a szemed! Néha már nem is tudom milyen szavakat használjak, hogy nyomatékot adjak mondandóm valós súlyának, de teszek egy újabb próbát, mert az érted tett minden lépés felértékelődik ezerszeresen…

Azt az embert, kit Benned megismerhettem, már önmagában is képes lenne betölteni örök napfénnyel az egész életem, de Te ennyivel mégsem érted be. Tovább mentél, hogy ezzel engem is, a magam talpára emeljél! Azt akartad, hogy lássam, milyen széppé tudom tenni a saját életem. Mindezt miért tetted? Tudom, mert a szívügyednek tekintetted!

Ezért érzem most én is azt, hogy azt a szeretet mit belém töltöttél megsokszorozva küldjem vissza Neked, hogy még több embernek adhasd át tudásod, mellyel képessé váltál világokat felépíteni. Hiszen meg tudod mutatni másoknak is, hogy a Bennük lévő tudás folyton, átalakul, fejlődik, növekszik, csak arra van szükség, hogy rányissuk végre a szemünk, hogy ápoljuk és a szívünkkel gondozzuk azt. Ezzel válhatunk mi is képessé, hogy megtanítsuk szívből élni leendő gyermekeink.

Lehet, hogy sokszor erőtlenné válnak karjaink a cselekvésre, de biztos vagyok abban, hogy mindig vannak és lesznek az életünkben olyan lelkek, kik szívükkel ölelnek fel, és ezzel képesek lesznek mindig pótolni a hiányt. Sokan vagyunk, kik minden ellenére rendületlen hisszük, hogy vannak még csodák… ezért találkozhatsz majd velük Te is …!

Sokszor akár naponta is megpróbálnak derékba törni, hogy megmutassák nekem, hogy erejük mégis képes láncra verni, no de mekkora tévedésben élnek „ezek”?! Te megtanítottad, hogy mi az, mit ilyenkor, valóban látnom kell és odafigyelésre érdemes!

Reményt adtál, hogy van még folytatás, hogy van még megújulás… Nos, ezért mondom most már ezt el másoknak is, mert megtapasztalhattam, nincs olyan cél, mely ne válhatna valósággá…!

Mit nekem adtál, önzetlenül tetted, mert érdemesnek tartottál rá, ezt a szívemből köszönöm Neked! Viszont azt is tudom, hogy mindig jól jön egy kedves visszacsatolás. Erőd a lelkedben nem ismer határokat, nem érzek tisztább útmutatást, mint amikor azt látom, hogy képes vagy egy mozdulattal utat mutatni, azoknak, kik még a szürke ködben leledzenek.

Látom miként születik újjá a test, hogy miként, arat diadalt a lélek, Te már megjártad az utat, mire sokan még csak most lépnek. Forradalmat írtál, melyben szíved jelöli az utat. Kérlek, mondd,… én hol segíthetek Neked???

Légy bárhol, légy bárki, de soha ne feledj mindig, minden körülmény között embernek maradni!!!


...

A Barátság "receptje"...:)

Volt már egy bejegyzésem a barátsággal kapcsolatosan, ezt most egyfajta kiegészítésnek szánom…:)!
Minden bizonyára sokan egyetértetek velem abban, hogy az Igaz Barát ritka kincs az életünkben, de léteznek.Ezért a következő gondolatokat azon „Szárny nélküli Angyaloknak” ajánlom, kik színnel töltik meg a sokszor szürke hétköznapokat:

“Az igazi barát a legnagyobb kincs – és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.”
(La Rochefoucauld)

Mosolyra vágytam, de erre Te megnevetettél, a mosolyt megtöltötted a szereteteddel, így telve lettem szívbéli örömmel…

Érintésre vágytam, de Te azt láttad, mire a lelkem igazán éhezik, mert engem figyeltél, ezért inkább megöleltél…

Éhes voltam, erre Te? Az ételeden kívül, az otthonodat is megosztottad velem, és megmutattad, hogy milyen, amikor otthon vesz körül…

Sokszor szótlanul akartam magamban feloldani fájdalmaim, megpróbáltatásaim, de Te ott virrasztottál mellettem, arra az esetre, ha sírni támadna kedvem, hogy vigaszt és erőt nyújts nekem… és mindezt a kérésem nélkül tetted...mert önzetlen vagy és tiszta!...

Hogy Ma boldogan élek, Neked nem csekély szereped van!
Nagy szerencse az Nekem, hogy a barátom vagy, és a fenti sorokkal pedig, ezt szeretném MEGKÖSZÖNNI Neked!!!

Idézettel kezdtem, most idézettel zárom gondolataimat, ezen témánk kapcsán Kölcsey Ferenc szavai pedig a következőképpen hangzanak:

“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot.”