Mikor rám néztél, látnod kellett volna. Mikor hozzám értél, érezned kellett volna, hogy ez valami egészen más…
Bizonytalanságod végül valós testet öltött, mert elmenekültél, nem vállaltad fel azt, mit valahol a lelked legmélyén pedig mégis éreztél.
Olyan emberek véleményét kérted a szíved dolgában, kik talán még soha azt a kétely nélküli mosolyt nem láthatták kivirágzani arcodon, mit nekem tudattalanul, de mégis megmutattál. Láthattam azt az örömet, melyben igaz, hogy sebzetten fedte fel magát a lélek, de ez voltál Te.
Nem mered vállalni az erődet, hisz még a végén lehívnád vele a csillagokat, na, azt már nem ugye…:)??
Nos, igen, hogy a fel nem tett kérdésedre válaszoljak: más vagyok, de nem is fogom másnak mutatni magam, hiszen ezzel hazudnék a legtöbbet. Neked azonban engem „kell” látnod, és nem azt a szerepet, amit éppen akkor, csak a Te kedvedért „megjátszom”…
Látnod kell azt a valóságot, mely engem vesz körül. Ne legyenek kételyeid abban, hogy Neked van e benne helyed? Csak tudd, ki a szívből jövő szavával kér, bebocsátást nyer.
Hatalmas az a lélek, ki a Te testedben lelte meg otthonát, ki Benned látta meg a megváltást. Én is látlak, mert nem tudlak nem látni a belső szemeimmel, melyek néha akár „röntgenként” hatolnak át, a gondosan magad köré épített várfalaidon.
Eltűnéseddel csitítani próbálod azt a hangot, mely mégiscsak hív Téged, még most is, de mindaddig ellenállsz ezen szavaknak, mígnem egyszer csak ezen cselekvés sajnos oka fogyottá válik, hisz a folytonos latolgatással, elszalasztod a legjobb alkalmat, hogy megéld azt a pillanatot, melyben létrejön azaz erő, mely új irányt ad eddigi életednek.
Míg eljutottunk a lapostól a kerekig, hatalmas utat tettünk meg, közben pedig senki nem kérdezte meg, hogy mi értelme eme felfedezésnek…?? Viszont többek lettünk általa…
Belülről hittük, hogy a válasz mégis az egész emberiség életére lesz majd lényeges hatással, és volt is.
Domborzatokat írnak át a fejlődésért, lelkek ezreit állítják csatasorba, mert ezzel kívánják tesztelni, vizsgálni még rajtad is, hogy alkalmas vagy-e egy újabb és tudatosabb életre???
Mikor velem szembe fordulsz, és meneküléssel válaszolsz hívásomra, a gyávaságodról teszel tanúbizonyságot. Távol álljon tőlem, hogy megítéljelek, de ezen cselekedeteddel, személyesen mutatod meg nekem, hogy az életed folyásiránnyal megegyezően éled, hiszen így döntöttél. Én ezt is szomorúan bár, de tudomásul veszem.
Ezen döntésed legjobb bizonyítéka, hogy nem mered vállalni a küzdelmet, még annak ellenére sem, hogy szíved legmélyén bizton érzed, hogy ez volna a helyes…
Kételyeiddel azonban rabságra kárhoztatod magad, pedig pont annyi erőre lenne szükséged a pozitív változások életre hívásához, mint a belső világod örökös és teljes porba tiprásához.
Ellenállóból, cselekvővé-
Hitetlenből, hívővé-
Élettelenből, élővé-
Tudattalanból, tudatossá-
Boldogtalanból, boldoggá-
Sikertelenből, sikeressé…
Ezen „végállomásokba” való eljutáshoz azonban, át „kell” kelned egy sötét völgyön.
Most már csak egy kérdésem maradt: akarod- e, hogy Téged is kéz a kézben átvezesselek, vagy inkább maradsz ott ahol vagy, hogy ezzel pusztulásra ítéld önmagad…
Szíved már biztosan súgja a választ, Te is hallod…???
Bizonytalanságod végül valós testet öltött, mert elmenekültél, nem vállaltad fel azt, mit valahol a lelked legmélyén pedig mégis éreztél.
Olyan emberek véleményét kérted a szíved dolgában, kik talán még soha azt a kétely nélküli mosolyt nem láthatták kivirágzani arcodon, mit nekem tudattalanul, de mégis megmutattál. Láthattam azt az örömet, melyben igaz, hogy sebzetten fedte fel magát a lélek, de ez voltál Te.
Nem mered vállalni az erődet, hisz még a végén lehívnád vele a csillagokat, na, azt már nem ugye…:)??
Nos, igen, hogy a fel nem tett kérdésedre válaszoljak: más vagyok, de nem is fogom másnak mutatni magam, hiszen ezzel hazudnék a legtöbbet. Neked azonban engem „kell” látnod, és nem azt a szerepet, amit éppen akkor, csak a Te kedvedért „megjátszom”…
Látnod kell azt a valóságot, mely engem vesz körül. Ne legyenek kételyeid abban, hogy Neked van e benne helyed? Csak tudd, ki a szívből jövő szavával kér, bebocsátást nyer.
Hatalmas az a lélek, ki a Te testedben lelte meg otthonát, ki Benned látta meg a megváltást. Én is látlak, mert nem tudlak nem látni a belső szemeimmel, melyek néha akár „röntgenként” hatolnak át, a gondosan magad köré épített várfalaidon.
Eltűnéseddel csitítani próbálod azt a hangot, mely mégiscsak hív Téged, még most is, de mindaddig ellenállsz ezen szavaknak, mígnem egyszer csak ezen cselekvés sajnos oka fogyottá válik, hisz a folytonos latolgatással, elszalasztod a legjobb alkalmat, hogy megéld azt a pillanatot, melyben létrejön azaz erő, mely új irányt ad eddigi életednek.
Míg eljutottunk a lapostól a kerekig, hatalmas utat tettünk meg, közben pedig senki nem kérdezte meg, hogy mi értelme eme felfedezésnek…?? Viszont többek lettünk általa…
Belülről hittük, hogy a válasz mégis az egész emberiség életére lesz majd lényeges hatással, és volt is.
Domborzatokat írnak át a fejlődésért, lelkek ezreit állítják csatasorba, mert ezzel kívánják tesztelni, vizsgálni még rajtad is, hogy alkalmas vagy-e egy újabb és tudatosabb életre???
Mikor velem szembe fordulsz, és meneküléssel válaszolsz hívásomra, a gyávaságodról teszel tanúbizonyságot. Távol álljon tőlem, hogy megítéljelek, de ezen cselekedeteddel, személyesen mutatod meg nekem, hogy az életed folyásiránnyal megegyezően éled, hiszen így döntöttél. Én ezt is szomorúan bár, de tudomásul veszem.
Ezen döntésed legjobb bizonyítéka, hogy nem mered vállalni a küzdelmet, még annak ellenére sem, hogy szíved legmélyén bizton érzed, hogy ez volna a helyes…
Kételyeiddel azonban rabságra kárhoztatod magad, pedig pont annyi erőre lenne szükséged a pozitív változások életre hívásához, mint a belső világod örökös és teljes porba tiprásához.
Ellenállóból, cselekvővé-
Hitetlenből, hívővé-
Élettelenből, élővé-
Tudattalanból, tudatossá-
Boldogtalanból, boldoggá-
Sikertelenből, sikeressé…
Ezen „végállomásokba” való eljutáshoz azonban, át „kell” kelned egy sötét völgyön.
Most már csak egy kérdésem maradt: akarod- e, hogy Téged is kéz a kézben átvezesselek, vagy inkább maradsz ott ahol vagy, hogy ezzel pusztulásra ítéld önmagad…
Szíved már biztosan súgja a választ, Te is hallod…???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése