Volt már egy bejegyzésem a barátsággal kapcsolatosan, ezt most egyfajta kiegészítésnek szánom…:)!
Minden bizonyára sokan egyetértetek velem abban, hogy az Igaz Barát ritka kincs az életünkben, de léteznek.Ezért a következő gondolatokat azon „Szárny nélküli Angyaloknak” ajánlom, kik színnel töltik meg a sokszor szürke hétköznapokat:
“Az igazi barát a legnagyobb kincs – és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.”
(La Rochefoucauld)
Minden bizonyára sokan egyetértetek velem abban, hogy az Igaz Barát ritka kincs az életünkben, de léteznek.Ezért a következő gondolatokat azon „Szárny nélküli Angyaloknak” ajánlom, kik színnel töltik meg a sokszor szürke hétköznapokat:
“Az igazi barát a legnagyobb kincs – és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.”
(La Rochefoucauld)
Mosolyra vágytam, de erre Te megnevetettél, a mosolyt megtöltötted a szereteteddel, így telve lettem szívbéli örömmel…
Érintésre vágytam, de Te azt láttad, mire a lelkem igazán éhezik, mert engem figyeltél, ezért inkább megöleltél…
Éhes voltam, erre Te? Az ételeden kívül, az otthonodat is megosztottad velem, és megmutattad, hogy milyen, amikor otthon vesz körül…
Sokszor szótlanul akartam magamban feloldani fájdalmaim, megpróbáltatásaim, de Te ott virrasztottál mellettem, arra az esetre, ha sírni támadna kedvem, hogy vigaszt és erőt nyújts nekem… és mindezt a kérésem nélkül tetted...mert önzetlen vagy és tiszta!...
Hogy Ma boldogan élek, Neked nem csekély szereped van!
Nagy szerencse az Nekem, hogy a barátom vagy, és a fenti sorokkal pedig, ezt szeretném MEGKÖSZÖNNI Neked!!!
Idézettel kezdtem, most idézettel zárom gondolataimat, ezen témánk kapcsán Kölcsey Ferenc szavai pedig a következőképpen hangzanak:
“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot.”
Érintésre vágytam, de Te azt láttad, mire a lelkem igazán éhezik, mert engem figyeltél, ezért inkább megöleltél…
Éhes voltam, erre Te? Az ételeden kívül, az otthonodat is megosztottad velem, és megmutattad, hogy milyen, amikor otthon vesz körül…
Sokszor szótlanul akartam magamban feloldani fájdalmaim, megpróbáltatásaim, de Te ott virrasztottál mellettem, arra az esetre, ha sírni támadna kedvem, hogy vigaszt és erőt nyújts nekem… és mindezt a kérésem nélkül tetted...mert önzetlen vagy és tiszta!...
Hogy Ma boldogan élek, Neked nem csekély szereped van!
Nagy szerencse az Nekem, hogy a barátom vagy, és a fenti sorokkal pedig, ezt szeretném MEGKÖSZÖNNI Neked!!!
Idézettel kezdtem, most idézettel zárom gondolataimat, ezen témánk kapcsán Kölcsey Ferenc szavai pedig a következőképpen hangzanak:
“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése