Egy Pillanat töredék képe...

Drága Pillanat az, miben lehívod a végtelent, s a végtelen az, miben végül meglelheted önmagad. Határtalan vagy s ékes, mert szavaidban benne rejtezik minden, miről sokan csak álmodoznak, miután sokan csak sóvárognak.

Nem látják, hogy Te „csupán csak” önfeledt LÉTezel. Nincsenek feltételeid, mert nem kívánsz gátja lenni a Jelennek, és tudod, hogy ezzel lehetsz javára a Jövődnek.

Egy lapra, egy osztásnyira vagy a megoldástól, de talán fényévnyire a végső célodtól. Kétségeid azonban hátráltatnak Téged az utadon, miknek köszönhetően lelked a fájdalomtól megsebzetten magához hív, hogy fogjam a kezed, míg elül Benned a vihar, míg előbújik a nap, míg megpillantod a felhők közt a szivárványt.

Látom szemed, látom könnyeid közt a lelki szépségedet. A bánat könnyei végül lemossák arcodról s szívedről a kín foltjait, hogy ezzel megtisztulhasson újra a lélek, hogy újra mosolyra derüljön az ajkad.

Azt kérted tőlem, hogy a gyűlöletről írjak, de ettől némának érzem magam, és talán kicsit „lehetetlennek”, mert annyira idegen ez nekem. Százszor meg ezerszer bántanak és bántottak meg, mert én, a szeretetben hiszek, mert ez a hang az, melyen meghallom az éneket, ez az a dallam, melyen táncra perdül a lelkem. Nem mondom, hogy nem éreztem haragot, de korántsem hittem abban, hogy ennek végérvényesen pecsétként kell rajtam éktelenkednie. Elengedtem, mert ezt „kellett” tennem, mert ebben lelhettem meg a belső békémet.

Igen, itattak már meg a keserűég és a bánat kelyhéből, de még sosem engedték, hogy ez méregként hasson reám. Próba volt ez számomra, nem is kicsi, de végig hittem még tudattalanul is, hogy mi az, mi végül a megoldást elhozza, ez nem más volt, mint a Szeretet, ez az, mi átölel, mi átjár, mi felemel, mi erővel tölt fel. Folytassam még, mit köszönhetek eme érzésnek:)??

Szívesen megteszem, hogy Veled is meglátassam, hogy a közös nyelv melyet beszélünk, nem babiloni, nem semmitmondó, mert ezen keresztül még ha csak egy pillanatra is, de utunk közössé válik, ez pedig számomra, külön öröm.

Nézném én a sötétséget, de szemem a fény felé húz, látnám én az árnyas oldalt, de az nem ád nekem semmit, csak elveszi tőlem azt, miben gyerekkorom óta rendületlen hittem, miért még ma is lázasan kelek fel, melyért tudom, hogy érdemes élnem.

Kérlek engedd meg, hogy továbbra is akként szóljak hozzád, melynek nyelvezete a szeretetre van beprogramozva, mi oly sokat adott még nekem is. Had osszam meg ezt Veled is, mert érzem, hogy szomjas rá a szíved, mert érzem, hogy a fal mely körülötted bástyaként emelkedik a magasba, csak a szeretet bonthatja le. Félre ne érts én nem vállalom a bontást, hiszen azt Néked „kell” belülről akarnod. Én csupán támogatlak ama döntésedben, mi jobbá, boldogabbá, teljesebbé kívánja tenni a LÉTedet, minden szinten.

Ha arra vágysz, hogy szabad légy, akkor ezt tedd meg Most! Elérkezett az idő arra, hogy újraírd a sorsod!

Minden rajtad áll, nincs oly súly, mely ne válhatna könnyűvé, mert mit most magadon cipelsz, attól a pillanattól fogva többé nem nyomja a vállad, mikortól meghozod eme visszavonhatatlan döntésedet.

…A szíved súgja Neked a választ, csak nyisd ki reá a lelki füleidet!...:)

Megszólal a valóság hangja...

Elképesztő ama erő, mi Benned fellelhető, elképesztő ama érzés, miben benne rejlik minden, mi oly csodálatra méltó, mi még szavakkal is nehezen körül írható. Sokszor fel- alá járva keresünk a környezetük mankóit, erre jössz Te, a teljes valóddal, s megkérdőjelezhetetlen öleléseddel.

Hatalmas az út, melyet bejárva leltük meg végül azt, mit lelki szemeinkkel már egyszer megidéztünk, nem tudtuk, hogy néz ki a csoda mi ránk vár, milyen a mosolya, csak rendületlen hittük a létezését, és most tessék, itt van, nem kérdi miért hívtam, csak néz és szótlanul magához ölel.

Régen minden másként volt, a változás mindenben ott volt és ott van ma is, csak kérdés, hogy mi változunk-e vele, vagy allergiával tiltakozunk?

Egy álom, egy valóság…

Gyerekként sokszor ábrándoztam azon, hogy szavak nélkül fogják érteni szívem vágyát, érezni fogják szívem szeretetre éhes dobbanását, de a munka, melyet ennek porbatiprásába fektettek, ami ugyan aprólékos volt, de korántsem végérvényes és gyökeres.

Ma örülök, csak igazán, hogy a temetés helyett, inkább díszcsomagba rejtettem ezt az álmot, mi most Bennem újra szárnyra kapott. Hitem, gyógyítja meg végül azt a világot, miben a sérülések hegei ott virítanak a lelkem kerítésén.

Végül sokan, sokféle irányból érkezünk meg az útra, min keresztül végül együtt érhetünk a teljesség otthonába, hol nincs feltétel, hol nincs kétely, csak egy, mi melegséggel tölt majd fel: ez a Szeretet. Mi nem kérdez csak átjár és örömmel koszorúzza fel Életed.

Találkozásunk egy pillanat műve, meglátni szemedben a végtelent és a nagyságot, örökre feledhetetlen marad, örökre az enyém az érzés, miben bármikor újra meg újra megmártózhatom, ha érezni kívánom. Az emlékkönyvem egy teljes fejezete a Tiéd, van még benne hely arra, hogy csupa szép élménnyel töltsük fel, mikor kezdünk neki:)??

Tudom, hogy sok harc és fájdalom vezetett el hozzám és idáig, de a boldogság, hogy utunk most keresztezi egymást engem bizakodással és reménnyel tölt el, és Téged??
Ez az időszak sok mindent fog elsüllyeszteni, de csak azért, hogy valami merően új, valami rendkívüli emelkedhessen ki a helyén. Ne bánd minek múlnia kell, mert azzá kell válnia, hogy végre az új jelen nyerhessen ezen keresztül végérvényesen értelmet. Gyökereink közösek ezt senki nem vitatja, hiszen mindent feloldó pillanat már elmúlttá változtatta, mi gátját képezné a sikeres közös jövőnknek.

Bennünk a nagyság, bennünk a szeretet lángja, mi olyan választ ad kérdéseinkre, miben rálelhetünk mindenre, mi elengedhetetlen a további lépteinkhez.
Soha ne feledd mindig támogatni foglak abban, hogy megleld azt az utat, min végig haladva, képessé válsz beteljesíteni a sorsodat.

Legyen ez a napja annak, hogy elkezded élni azt az életet, mit gyermekként határok és félelmek nélkül magadnak elhívtál, mert képessé nem az iskolák tehetnek az Életre, csupán csak: az Önmagadba vetett hited!

A kihívás előtted áll, készen állsz, hogy beteljesítsd az álmod??

Változik a világ, és Te??

Sok minden történt az utóbbi időben, mik még engem is elnémítottak, mik megtépázták szárnyaim. Mivel az álmaimért nem száll helyettem síkra senki, újra erőre támadok.

A változás, melyet életre hívtam átírta mára, az egész eddigi történelmem, és ezzel újraalkotta a jövőm. Határozott ellenállást, mit kaptam, próbára tette a lelkem, nem könnyítette a helyzetet az sem, ha csak hangtalanul lázadtam.

Próbára teszem magam és a teremtett kis világom, melyben talán „biztonságot” lelhettem, de felhőtlen boldogságban nem volt osztályrészem. Ezzel kívántam ezt a nem működő „valóságot” porrá zúzni, hogy felépülhessen egy merően új, melyben a boldogság kapja a kulcspozíciót!

Fájdalom nélkül nem tud végbe menni eme folyamat, miben sokszor a káosz az úr, keresd céljaidban az útmutatást és a választ.
Sokan vagytok most Ti is, kik elindultatok újra felfedezni magatokon át az „új világot”, de kétségek gyötörnek, honnan, hova s merre visz az utatok?
Megrendülsz, s azt kérded magadtól, biztos, hogy akarom én ezt??

Nem tudok kielégítő választ adni Neked erre, mert mind másként látjuk a dolgokat, de egyet viszont mondhatok, hogy jobbá, szebbé csak az válhat, ki képes vállalni és feladni azt, ami már nem működik, ami csak meddő jövőt hoz, ami fulladásra kényszerít Téged.

Tudom fájdalmas kilépni a mederből, a megszokott világból, de csak ez adhatja meg a lehetőséget arra, hogy új otthonodra rálelj. Újra látni, újra használni az izmokat, melyeket mozgási energiával mozgatsz meg, egyedi s talán ismeretlen érzésekkel töltenek majd fel, de ezzel képessé válhatsz, megint azt érezni, hogy Élsz!

„Felszabadulásod” pillanata mámorossá tesz, aztán nem leled többé azt az érzést, mit eddig megszoktál, mik hosszú éveken át elkísértek, jönnek a kételyek és a félelmek. Ekkor légy kellően bátor segítséget kérni, mert a régi rossz beidegződésektől szervezetednek is meg kell szabadulnia, bizonytalanságodban szükség lehet egy szerető kézre, mely bátorít és segít megemelni a fejed, hogy egy percre se veszítsd szem elől a célodat, melyért meghoztad a döntésedet.

A tudatalatti érezni kezdi vesztét, mert tudatos Éned felébred, és jobbá kívánja tenni az életedet, mert látja és érzi, hogy boldogságra vagy hivatott. Farkasszemet kell majd nézned, azzal a ténnyel s emberekkel, kik nem örülnek maradéktalanul a megújulásodnak. Készülj fel erre!

Még egyszer mondom, szívesen fogom a kezed, akkor is mikor könnyek fedik el a szemed, mert tudom, könnyebb lesz Neked is a dolgod, ha érzed, hogy szeretet vesz körül. A saját tapasztalatom mondatja ezt most velem.

Mikor új, légi áramlat veszi kezdetét az életedben, bontsd ki a vitorlát, ez viszi majd előbbre a hajód, s tartsd az arcod a napsütésbe, lelkedet pedig füröszd meg a Nap melegében.

Szabaddá ugye „csak” az válhat, ki felismerte, hol húzta fel feleslegesen a korlátokat, hol feszített ki értelmetlen határokat képességeiben. Ha megérzed a távol hívó szavát, felelj, így más is tudni fogja, hogy LÉTezel.

Érezd meg magadban a határtalan világot, amiben felfedezhetsz mindent, mit csak szíved s lelked kíván…

Mit is kívánhatnék Neked, drága lélek, talán azt, hogy:

…Leld meg magadban a világot, hogy otthonodra lelhess a Világban is!...