Számtalan nap és órában fogod azt érezni, hogy valahol félúton elvesztél, s útbaigazításért kiáltanál, de torkodat végül egy hang sem hagyja el, mert a félelem íze erősebb a szádban, mint akaratod „testet öltő” kifejeződése. Ismerős??
Lehet, hogy legyintesz majd erre a egészre, de nekem megéri a „fáradságot”, hátha mégis sugárként cikázik keresztül elméden a felvilágosodás, hogy nem vagy a világ számára láthatatlan és értékeletlen csoda, mit most még „csak” én láthatok. Lelked hívószavára, ezen gondolatok vetülnek ki elém, ide az egymás után szedett, néha talán kissé szabálytalan sorokba, de célja nem is az, hogy szigorú szabályrendszereknek feleljen meg. Sokkal inkább, hogy mutasson valami olyat, amivel eddig talán soha senki nem szembesített Téged.
Amit én itt a „papírra szedek”, soha nem lehet igazán élő, csak attól, hogy eléd tárom, hanem sokkal inkább attól a pillanattól, hogy azokat Te életre kelted önmagadban! Ne várj a holnapra, inkább ragad torkán a mában rejlő erőt! Tudod, nem számít hányan próbálnak meg végül derékba törni saját gyengeségük okán, egyet ne feledj: minden ilyen tettben nem is olyan mélyen, el van rejtve a lecke. Van egy rossz hírem, csak a cselekvés hívhatja életre a belőle sarjat hajtó s végül termést hozó fát, miben örömét igazán csak az lelheti ki tudja, miből s mivé nőtt fel egy dédelgetett álom.
Kezed munkája, lelked veleje, szíved hite, ereje viszi a nagyságot, szépséget, erőt s adja meg végül a tartalmas „végszót”.
Lehet, hogy nem érted majd eme szavakat…
Lehet, hogy tovább is mész majd mellettük…
Lehet, hogy könny szökik a szemedbe…
Végül egy a lényeg, hogy történjék bármi az úton Veled, Te ugyanaz az a test és szellem vagy, aki boldogságra, örömre, bőségre, sikerre, szeretetre hivatott és nemcsak születésedkor, hanem érvényes ez még mára s a holnaputánra egyaránt.
Kezem talán most üresnek tűnik, de kérlek ne feledd csak egy szavadba kerül s kinyílik érted is, anélkül, hogy megkérdezném: miért is? Tudod a szeretetnek nincs szüksége arra, hogy okot keressen arra, hogy jelen fényével kit ragyogjon be, s kit segítsen a válaszáig.
Lehet, hogy legyintesz majd erre a egészre, de nekem megéri a „fáradságot”, hátha mégis sugárként cikázik keresztül elméden a felvilágosodás, hogy nem vagy a világ számára láthatatlan és értékeletlen csoda, mit most még „csak” én láthatok. Lelked hívószavára, ezen gondolatok vetülnek ki elém, ide az egymás után szedett, néha talán kissé szabálytalan sorokba, de célja nem is az, hogy szigorú szabályrendszereknek feleljen meg. Sokkal inkább, hogy mutasson valami olyat, amivel eddig talán soha senki nem szembesített Téged.
Amit én itt a „papírra szedek”, soha nem lehet igazán élő, csak attól, hogy eléd tárom, hanem sokkal inkább attól a pillanattól, hogy azokat Te életre kelted önmagadban! Ne várj a holnapra, inkább ragad torkán a mában rejlő erőt! Tudod, nem számít hányan próbálnak meg végül derékba törni saját gyengeségük okán, egyet ne feledj: minden ilyen tettben nem is olyan mélyen, el van rejtve a lecke. Van egy rossz hírem, csak a cselekvés hívhatja életre a belőle sarjat hajtó s végül termést hozó fát, miben örömét igazán csak az lelheti ki tudja, miből s mivé nőtt fel egy dédelgetett álom.
Kezed munkája, lelked veleje, szíved hite, ereje viszi a nagyságot, szépséget, erőt s adja meg végül a tartalmas „végszót”.
Lehet, hogy nem érted majd eme szavakat…
Lehet, hogy tovább is mész majd mellettük…
Lehet, hogy könny szökik a szemedbe…
Végül egy a lényeg, hogy történjék bármi az úton Veled, Te ugyanaz az a test és szellem vagy, aki boldogságra, örömre, bőségre, sikerre, szeretetre hivatott és nemcsak születésedkor, hanem érvényes ez még mára s a holnaputánra egyaránt.
Kezem talán most üresnek tűnik, de kérlek ne feledd csak egy szavadba kerül s kinyílik érted is, anélkül, hogy megkérdezném: miért is? Tudod a szeretetnek nincs szüksége arra, hogy okot keressen arra, hogy jelen fényével kit ragyogjon be, s kit segítsen a válaszáig.
Csepp vízként hullanak majd egy napon alá a fájdalmasnak vélt pillanatok is, mik végsősoron hozzájárulnak lelked óceánjához. Nem tudhatod, hogy melyik csepp végül az, mi ahhoz segít majd hozzá, hogy azzá válhass kivé végül válni szeretnél, mi megadhatja Neked a teljesség érzését.
Tapasztalatra csak a cselekvés vezethet el, hiszen nem adják ingyen a sikert. Benned azonban megvan minden, minek segítségével valóra válthatod még a mások szemében is talán lehetetlennek vélt álmokat!
Csak légy azaz ember, ki TE vagy ott mélyen legbelül, hiszen csak az lehet a külvilágban is sikeres, ki önmagában megéli eme végtelen lelki gazdagságot, nagyságot!!!
…Ne rejtezz lélek, mert én az álcád mögött is látom ki az, kit az Élet elébem sodort!!...Értékes vagy, ehhez nem fér kétség, ugye Te is ezt látod???..
Nem attól lehetek győztes, hogy másokat erről meggyőztem, sokkal inkább attól, hogy ezt magamban, lelkemben is megélem és magamévá teszem, mert azzal magától értetődővé válik, hogy mások szemében is tekintélyt érdemelek.
…Most is és mindig „Látlak Téged”!...
Tapasztalatra csak a cselekvés vezethet el, hiszen nem adják ingyen a sikert. Benned azonban megvan minden, minek segítségével valóra válthatod még a mások szemében is talán lehetetlennek vélt álmokat!
Csak légy azaz ember, ki TE vagy ott mélyen legbelül, hiszen csak az lehet a külvilágban is sikeres, ki önmagában megéli eme végtelen lelki gazdagságot, nagyságot!!!
…Ne rejtezz lélek, mert én az álcád mögött is látom ki az, kit az Élet elébem sodort!!...Értékes vagy, ehhez nem fér kétség, ugye Te is ezt látod???..
Nem attól lehetek győztes, hogy másokat erről meggyőztem, sokkal inkább attól, hogy ezt magamban, lelkemben is megélem és magamévá teszem, mert azzal magától értetődővé válik, hogy mások szemében is tekintélyt érdemelek.
…Most is és mindig „Látlak Téged”!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése