A szeretet hullámhosszára hangolva…

Különleges pillantok, különleges élmények hada sorakozik fel a lelkünk oltárán, mikor a szeretet kapja az elsődleges szerepet. Amit én sajnálok, hogy ezen napok misztikus varázsa sokak életéből elpárolog majd ezután, a mindennapok szürke forgatagában.

Hol van a szó, mely mindent átjár, minek ereje élményként örökre elkísér?
Hol van az érzés, mi ilyenkor a hatalmába kerít, mi felemel, mi lelked legmélyebb zugáig hatol?
Hol van a mozdulat a testedből (az ölelés), amivel bármikor ajándékot adhatsz a szeretetet nélkülözőknek?

Légy magad a tett, a szó, mi forradalomként írja át a hétköznapok zajos álmatlanságát. Jöhet szél, vagy vihar, de lelkednek mégis mozdulatlanul kell elhinnie a benne rejlő végtelen erőt. Kapcsolatok, otthonok, barátságok foszlanak cafatokká körülötted. A Benned végbemenő változások láthatóvá teszik majd a szemed számára is, mi eddig is ott volt, csak láthatatlannak álcázta magát.

Ruházd fel tetteid olyan mély céllal mellyel képes lehetsz végül végérvényesen átírni a Sorsod könyvét. Persze, persze messziről jövök, azt mondok, amit akarok, hiszen nem is ismerlek igazán, hiszen nem is találkoztunk még! Látod pont azért, mert sohasem találkoztunk, ezért használok komoly szavakat, miknek erejében nekem kétségem, egy szikra sincsen. Mert az, ki voltál nekem nem kell látnom, hiszen mindaz már a múlt, én azt látom kivé válni szeretnél, de félsz az utadra lépni. Téged azt tart vissza, ami már mögötted van, én pedig azt „látom”, hogy mi az, mi Rád vár, hogy ki az kivé felnőhetsz, ha lépteidben a szíved vezérel.

Számos vihar és kísértés jön majd utadon, de ha célod világos, nem kell majd igazán a kotta, hiszen minden dallam a lelkedben, már régen megíródott, de végül csak a szíved által válhat zeneművé. Nem vagy egyedül ebben a komponálásban, mert vagyunk még egy páran, kik saját szimfóniájukkal hozzájárulnak egy nemes zenekar megalakulásának.


A tegnap már semmivé vált, a mában viszont ott van minden, minek nyomán megíródik végül a holnap. Ne félj, mert az ezen napok során lelt szeretet illata segíteni fog majd Téged abban, hogy tud mit keresel mindennapjaidban, mert ott van, hiszen Te vagy a kulcs az esszencia.

Nem kell már elbújnod, hiszen mi értelme lenne az áldozatos munkádnak, ha azt Te magad lényegtelennek tekinted, fogjuk a kezed, mert közös munkák nyomán egy új nemzet épül majd fel, melynek semmi köze a határokhoz, csak a szívekhez, miknek az útjuk közös….

Hallasd a hangodat, a dallamodat, hogy messziről is hallhassuk, merre keressünk Téged, mert elmegyünk azért kik magukhoz hívnak, s rálelünk azokra kik hozzánk hasonló frekvencián rezegnek, hisz ezen törvényről már temérdek könyvet megírtak.

Csodálatos pillanat miben élsz, mert magában rejt minden lehetőséget, mely mindig és mindenkor adhat Neked egy új esélyt. Szívedben legyen most hála és alázat, mert hova eljutottál az egy isteni csoda. Értékeld ezt úgy, hogy ez az Új Életed leges-legleső napja…

Nem azt látom, hogy honnan jöttél, csak azt látom, hogy a Benned megtestesülő erő s erény hová juttathat el, ha szíved vezetésével élő hangszernek tekinted magad. Én már hallom a dallamod, hiszen már ott van Benned, csak Neked kell tollat ragadnod…

Barangolás a lelkek könyvtárában...

Sokan voltak s talán még sokan is lesznek azok, kik várják az Újkor hajnalát. Igen nagyon sok dolognak kell éppen akkor és ott egy csillag alatt összeadódnia, de a helyzet koránt sem reménytelen. Egy dolog azonban semmiképpen sem elhanyagolandó, a saját spirituális fejlődésünk s lelkiállapotunk, hogy Mi, éppen akkor készen állunk-e, hogy túllépve mindenen, átadjuk magunkat az égieknek, vagy a „tarkóját nézzük” majd holnap a lehetőségnek?!

A most következő sorok szóljanak az időnek, mely soha nem felejti el azt, hogy mindig és minden körülmény között is menni, menni kell tovább…

Sok gondolat és még több olyan érzés kerít hatalmába s lesz úrrá rajtad, mely kétségként, félelemként száll alá tudatalatti „poklodnak”. Egyet azonban mondhatok, ha ezen pillanatokban is a szemedet behunyva s lelkedet kitárva vagy képes meghallani legbensőbb szívbéli szimfóniádat, akkor otthonod keblében ringva, rátalálsz majd minden kérdésed végső nyitjára. Ezzel egyetemben feltárja előtted a „hogyanok” megoldó kulcsát, mely kinyitja Neked azt a kaput, min ne félj majd belépni bátor szívvel, hiszen ott kel majd fel végérvényesen, az Álmaid megújulását hozó hajnal.

Angyali seregek kísérnek utadon…



Drága lélek, légy résen minden pillanatodban, mert elküldök Neked egy földi angyalt, hogy az védőszárnyai vonjon Téged, míg elül körülötted a vihar. Ne késlekedj, légy éber, hogy szemed meglássa, hogy szíved megérezze jelenlétének fényét a most még talán sokszor szürkének tűnő hétköznapjaidon. Látom, izgatottan vársz…Én azonban arra kérlek, hogy most maradj csak igazán nyugodt, mert Imád immáron meghallgatatott.

Szavaidat súllyal, felelőséggel illesd magadban, mert komolyan változni Életed csak akkor fog, ha azokat lelked erejével vértezed fel. Senki nem határozhatja meg végérvényesen utad alakulását, mert a kereszteződések szövevényes hálójában végül Te mondod ki a végső választ. Mások pedig ezen lépéseid felett soha nem hozhatnak ítéletet, és óva intelek attól, hogy ilyen jellegű hibában végül magad is vétkes legyél.

Idegen ország, idegen gyermekének érzed magad, viszont soha nem a vonalak fogják szíved számára jelölni a partokat, csak a lelked húzhatja meg s oldhatja fel a határokat. Mit a papírok mondanak, sokszor a valónak ellentmondanak, mert nincs oly éktelen sor mely a szíved legmélyebb zugából kiírhatná a legmélyebb érzéseid.

Tengernyi kudarcot s áldozatot fog a partra sodorni belőled az Élet orkánja, de mindezen múltbéli „hordalékoktól” megszabadulva tiszta üzenettel érkezhetsz el végül egy öblön át az óceánba. Én már látom lépteid is a tiszta homokban…

Benned van a fény, mely áthatja végül azon fagyos lelkeket is, kik örök kételyük nyomán Rád is árnyékot kívánnának mégis vetni, hiszen ragyogásod egy súlyos tükör nekik.

Sorsodban végül felülmúlod a magad s mindenki reményeit, mert hangosabb a szíved himnusza, mint a kétkedő népek morajlása. Bátorságod áthatja a világot, erőt adva másoknak is a MA építéséhez. Családod számára, pedig megteremted az áldott szebb jövőt.

Írva vagyon minden kezdet és vég, de mi közte igazgyöngyként egy láncra felfűzésre kerül csak a szabad akarat határozhatja meg. A színek, mik sugárzóvá teszik a tekinteted, magukkal ragadják azokat is, kik ma még szürkeségben leleddzenek.

Sok irány mutat célod felé, mik oda képesek eljuttatni Téged, mindegyik tartalmaz egy követ, mely alatt, olyan bölcsesség bújik meg, ami nélkül üresebb lenne az életed. A bölcsesség csak akkor mutatkozhat meg, amikor elkezdesz járni egy az általad választott úton, s élni mered azt, ami tegnap még csak egy álom volt.

Nincs olyan szó, nincs olyan álom, mi ne törhetne ketté, ha elfelejtünk hinni benne…!!

Egy gondolattal veszi kezdetét a végső valóság!

Ismét egy olyan gondolat csokrot kívánok itt sorokba foglalni, amiknek az esszenciája, remélem számotokra is erővel bír majd, talán segíteni is fog a Mában s a Holnap küzdelmében.

Szeretném azt érezni, hogy lépteid, melyet az élet mezején lassan bár és néha félve, de mégis megteszel. Mert azok egy napon a célodhoz juttatnak el Téged. Hiszen lelked dallamát kevés, ha csak én hallom, Neked kell azonosnak lenned vele, hogy a távolban s a közelben felharsogó vészharangok, a lépteidtől végül teljesen közömbösek maradhassanak.

Kérlek, nézz a szemembe, hogy segíthessek átjutni arra a partra, ahová már oly régóta húz a szíved, ahonnan eddig csak tudatalatti félelmeid tartottak távol Téged. Minden megtett lépésen át, végül szertefoszlanak a kétségek is. A szeretet s a hit ereje eloszlat minden olyat, melyet a tudatalatti félelmekkel teli elme hívhat csak életre. Ehhez végül nem kell semmi több, mint a lelked Hitének megsemmisítő ereje.

Sokan voltak s még többen lesznek a jövőben, kik végső vesztedet akarják, amit nehéz lesz a szívednek megértenie, de én csak egyet mondok, mindez nem számít, ha célod számodra tiszta, s világos. Kik hátráltatni kívánnak Téged, egy külső csalfa világnak rabjai, szavaikban csak egy megjátszott valóság lenyomatai olvashatók. Gyengeségüket erőnek álcázzák s azt kívánják elhitetni Veled, hogy ezen körülmények között terveid vesztésre vannak ítélve.

Vésd sziklába álmaid s vágyaid, hogy azok odafentről is jól olvashatók legyenek, hogy most, és évtizedek múlva is nyoma lehessen annak, mit oly sokan feleslegesnek gondolnak. Ezen tévedésük ne tévesszen meg sem Téged, sem a lelked. Kellenek a maradandó nyomok a léleknek az emlékezéshez, kellenek a nyomok a következő nemzedéknek.

Mit álmaid oltárára emelsz, mit elméddel a magadévá teszel, mit a szíveddel a véredben is megérzel, csak az válhat valósággá, abban lelheted meg a végső otthonod. Részleges biztonságot lelhetsz ugyan, de azt is csak önmagadban s álmaidban, viszont ha mozdulatlan maradsz, a bizonytalanság lesz Úrrá rajtad, hiszen a tétlenség veszteségre kárhoztat Téged.

Mi még most talán a távoli ködbe vész, csak határozott tettek nyomán válhat egy szép napon, teljesen élővé. Ez a valóság legyen egy olyan Élet lenyomata a történelemben, melyre szívesen emlékezünk majd vissza Veled együtt még nagyon-nagyon sokan.

Már most is tudnod kell, hogyha végül útnak indulsz, nagyon távol leszel attól a helytől, ahol éppen most tartasz, hiszen pont ez benne a lényeg, ebben nincs is semmi meglepő. Egy valamihez azonban mégis közelebb visz majd …Önmagadhoz!...

Beszédesek körülményeid, mert azok mutatják, hogy most ki vagy s honnan érkeztél, de nincs ezzel semmi baj, hiszen mindig kell egy viszonyítási pont. A jövőd persze nem láthatom, de lépteidben, mozdulataidban, álmaidban mégis azt érzem, hogy a sejtjeidben Te is „sikerre vagy ítélve”. Egy „újraalkotott” élet illatát érzem körülötted, ugye Te is érzed? Ennek a valóra válásához nem kell több, mint megannyi elszántsággal és hittel átitatott rendíthetetlen cselekedet.

Ha mégis kétségeid lennének, én itt leszek melletted, hogy amikor arra van szükséged, hogy a szemedbe nézve éreztessem Veled, hogy én hiszek Benned, mert nekem félelmeid pillanataiban is tudnom kell vetíteni Neked azt a képet, mit megmutattál nekem az álmaidról. Én pedig nem hagyom, hogy ez a kép, a veszteséglistádra kerüljön. Készen állok, hogy újra a talpadra segítselek, ha úgy kívánja meg a helyzet, hiszen ezért vagyok és tartok Veled utadon.

Utunk közös, álmaink összefonódnak hiszen szívünk egy felemelkedett világ eljöveteléért dobog. Mindnyájunknak szüksége van és lesz olyan pillanatokra, melyekben azt érezhetjük, hogy testünk, szellemünk s lelkünk együtt lélegzik és van Jelen, abban az Életben, mit végül megálmodtunk önmagunknak, amit olyan sokan önfeledt Szeretetnek s Örömnek becéznek.

Elsőként azonban önmagadhoz légy őszinte, s utána már az Élethez sokkal könnyebb lesz! A gondolat mi tegnap még csak egy furcsa képződmény volt hamarosan életre kel. Mi gondolataidon át végül felépítesz, az lesz a való Életed, a főszerep, amit abban vállalsz, teljesebbé teheti a világot, csak a Te döntéseden áll, hogy ebben a szeretet milyen minőségében kel majd életre.

A legnagyobb bölcsesség az életben a Szeretet, mire nem létezik fogalom, sem matematikai képlet, de mégis a legnagyobb dolgokat tudja létrehozni, hiszen nem a számok adnak minőséget az életnek, sokkal inkább a szavak, az illatok, az ízek, a dallamok, amik egy bölcsőből kelnek életre, és mégis mindenkinek szólnak, de legfőképpen azoknak, akiknek a szíve érez.

Látom, hogy ki vagy, s látom Benned a teljességet, ami tiszteletet érdemel. Egy szép napon érzem, hogy kiszabadul ez a teljesség a palackból. Nahh, én ezt a pillanatot várom, ott akarok lenni egy lélek újjászületésénél. Legyen Tőled ez egy ajándék nekem, mert ez is részét egy álomomnak, minek végül valósággá kell válnia:)!