Egy gondolattal veszi kezdetét a végső valóság!

Ismét egy olyan gondolat csokrot kívánok itt sorokba foglalni, amiknek az esszenciája, remélem számotokra is erővel bír majd, talán segíteni is fog a Mában s a Holnap küzdelmében.

Szeretném azt érezni, hogy lépteid, melyet az élet mezején lassan bár és néha félve, de mégis megteszel. Mert azok egy napon a célodhoz juttatnak el Téged. Hiszen lelked dallamát kevés, ha csak én hallom, Neked kell azonosnak lenned vele, hogy a távolban s a közelben felharsogó vészharangok, a lépteidtől végül teljesen közömbösek maradhassanak.

Kérlek, nézz a szemembe, hogy segíthessek átjutni arra a partra, ahová már oly régóta húz a szíved, ahonnan eddig csak tudatalatti félelmeid tartottak távol Téged. Minden megtett lépésen át, végül szertefoszlanak a kétségek is. A szeretet s a hit ereje eloszlat minden olyat, melyet a tudatalatti félelmekkel teli elme hívhat csak életre. Ehhez végül nem kell semmi több, mint a lelked Hitének megsemmisítő ereje.

Sokan voltak s még többen lesznek a jövőben, kik végső vesztedet akarják, amit nehéz lesz a szívednek megértenie, de én csak egyet mondok, mindez nem számít, ha célod számodra tiszta, s világos. Kik hátráltatni kívánnak Téged, egy külső csalfa világnak rabjai, szavaikban csak egy megjátszott valóság lenyomatai olvashatók. Gyengeségüket erőnek álcázzák s azt kívánják elhitetni Veled, hogy ezen körülmények között terveid vesztésre vannak ítélve.

Vésd sziklába álmaid s vágyaid, hogy azok odafentről is jól olvashatók legyenek, hogy most, és évtizedek múlva is nyoma lehessen annak, mit oly sokan feleslegesnek gondolnak. Ezen tévedésük ne tévesszen meg sem Téged, sem a lelked. Kellenek a maradandó nyomok a léleknek az emlékezéshez, kellenek a nyomok a következő nemzedéknek.

Mit álmaid oltárára emelsz, mit elméddel a magadévá teszel, mit a szíveddel a véredben is megérzel, csak az válhat valósággá, abban lelheted meg a végső otthonod. Részleges biztonságot lelhetsz ugyan, de azt is csak önmagadban s álmaidban, viszont ha mozdulatlan maradsz, a bizonytalanság lesz Úrrá rajtad, hiszen a tétlenség veszteségre kárhoztat Téged.

Mi még most talán a távoli ködbe vész, csak határozott tettek nyomán válhat egy szép napon, teljesen élővé. Ez a valóság legyen egy olyan Élet lenyomata a történelemben, melyre szívesen emlékezünk majd vissza Veled együtt még nagyon-nagyon sokan.

Már most is tudnod kell, hogyha végül útnak indulsz, nagyon távol leszel attól a helytől, ahol éppen most tartasz, hiszen pont ez benne a lényeg, ebben nincs is semmi meglepő. Egy valamihez azonban mégis közelebb visz majd …Önmagadhoz!...

Beszédesek körülményeid, mert azok mutatják, hogy most ki vagy s honnan érkeztél, de nincs ezzel semmi baj, hiszen mindig kell egy viszonyítási pont. A jövőd persze nem láthatom, de lépteidben, mozdulataidban, álmaidban mégis azt érzem, hogy a sejtjeidben Te is „sikerre vagy ítélve”. Egy „újraalkotott” élet illatát érzem körülötted, ugye Te is érzed? Ennek a valóra válásához nem kell több, mint megannyi elszántsággal és hittel átitatott rendíthetetlen cselekedet.

Ha mégis kétségeid lennének, én itt leszek melletted, hogy amikor arra van szükséged, hogy a szemedbe nézve éreztessem Veled, hogy én hiszek Benned, mert nekem félelmeid pillanataiban is tudnom kell vetíteni Neked azt a képet, mit megmutattál nekem az álmaidról. Én pedig nem hagyom, hogy ez a kép, a veszteséglistádra kerüljön. Készen állok, hogy újra a talpadra segítselek, ha úgy kívánja meg a helyzet, hiszen ezért vagyok és tartok Veled utadon.

Utunk közös, álmaink összefonódnak hiszen szívünk egy felemelkedett világ eljöveteléért dobog. Mindnyájunknak szüksége van és lesz olyan pillanatokra, melyekben azt érezhetjük, hogy testünk, szellemünk s lelkünk együtt lélegzik és van Jelen, abban az Életben, mit végül megálmodtunk önmagunknak, amit olyan sokan önfeledt Szeretetnek s Örömnek becéznek.

Elsőként azonban önmagadhoz légy őszinte, s utána már az Élethez sokkal könnyebb lesz! A gondolat mi tegnap még csak egy furcsa képződmény volt hamarosan életre kel. Mi gondolataidon át végül felépítesz, az lesz a való Életed, a főszerep, amit abban vállalsz, teljesebbé teheti a világot, csak a Te döntéseden áll, hogy ebben a szeretet milyen minőségében kel majd életre.

A legnagyobb bölcsesség az életben a Szeretet, mire nem létezik fogalom, sem matematikai képlet, de mégis a legnagyobb dolgokat tudja létrehozni, hiszen nem a számok adnak minőséget az életnek, sokkal inkább a szavak, az illatok, az ízek, a dallamok, amik egy bölcsőből kelnek életre, és mégis mindenkinek szólnak, de legfőképpen azoknak, akiknek a szíve érez.

Látom, hogy ki vagy, s látom Benned a teljességet, ami tiszteletet érdemel. Egy szép napon érzem, hogy kiszabadul ez a teljesség a palackból. Nahh, én ezt a pillanatot várom, ott akarok lenni egy lélek újjászületésénél. Legyen Tőled ez egy ajándék nekem, mert ez is részét egy álomomnak, minek végül valósággá kell válnia:)!