Telnek múlnak a napok és én egyre lázasabb vagyok, mikor leülök írni, de nem vagyok könnyű helyzetben, mert annyi minden történik velem, hogy néha nehéz csokorra fűzni, mit is érzek… azért mégis, tegyünk ezzel egy próbát…
Mindig szólnak valakihez soraim, tudom kiknek ezek szükséges gondolatok tudni, érezni, olvasni és élni fogják…
…Nem azon múlik életünk alakulása, hogy hogyan szólnak hozzánk az emberek és a körülmények, hanem azon, MI hogyan szólítjuk meg és hívjuk életre a körülöttünk szunnyadó lelkeket!
Sokszor szavakat várunk az emberektől, mély igaz érzések helyett, tetteket várunk igaz cselekedetek helyett.
Mindent másoktól várunk, anélkül hogy tudnánk, mire van szükségünk igazán és anélkül, hogy tudnánk már ma is egészek vagyunk és teljesek.
Nehéz meglátni, mi szemünk előtt áll, mert a messzi távlatokba révedünk ahelyett, hogy a jelenben élnénk meg minden szembejövő lehetőségünk.
Félelmeink viharaiban rengetegszer alábukunk, mert folyton valakibe kapaszkodunk, pedig nem a másban lévő szikla a mi alapunk, hanem a bennünk lévő néha láthatatlan hegyorom, melyre megannyiszor felkapaszkodhatunk.
Kérdéseim persze nekem is akadnak bőven, de szüntelen bízom…
Néha én sem tudom, hogyan mondjam el Neked mit is érzek, itt mélyen legbelül, de folyton keresek és folyton találok:)…
Számtalan pillanatban érzem a tekintetedben azt a félelmet, mely visszatart Téged abban, hogy előhívd a Benned lévő legtisztább érzéseket.
Tudom szíved több sebből vérzik, ezért félsz hinni és remélni!
Igazad van, én sem lehetek számodra gyógymód, mert ez a Te saját kiváltságod.
Én csupán ajtót nyithatok Neked, mielőtt újra betörnéd a fejed. Kezed a kilincsre helyezem, hogy Te magad érezhesd, a saját mozdulatodban az erőt mely gyökeresen átírja eddigi életed.
Létezéseddel Te is új lehetőséget mutatsz nekem, jelölöd számomra is a feléd vezető utat. Szeretek másokat is megismerni, új kincseket felfedezni. Köszönöm ha megtisztelsz azzal, hogy megosztod velem is a feléd irányuló, kanyargó vadregényes felfedezőutat.
Tudom, hogy várod visszajelzésem, megerősítésem, akkor most íme…
Hiszem, hogy képes vagy több lenni a mozdulatlan ürességnél, mások tétlenségénél. Viszont az igazat szólva, sajnálom, hogy most még rejtekedbe bújva fosztasz meg másokat fényedtől és tiszta önzetlen szeretetedtől…
Tudom hosszú és kemény ez az út, de már sokan vagyunk kik jártunk rajta, mégis itt vagyunk. Igen, néha fáj, de mégis hiszek és mégis remélek. Téged sem tudlak másra bíztatni, mert ekkor tudsz igazán a szívedből élni…
Legyen ma annak a napja, hogy mosolyogsz a kihívásaidra!
Tedd fel nekem a kérdéseidet, hogy megmutathassam Neked is azt a „földöntúli” világot, mely határok nélkül Ma is létezik mindnyájunk belső érintetlen igaz szentéjében…
…Hiszem, hogy Erős vagy és Bátor!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése