Szabadon élek!

Már tudod, hogy nem vagy egyedül, de mégis érzed, hogy az élet homokot szór a szemedbe, de nem érted okát, nézzünk most egyet, hátha megoldást jelent egy kérdésre, mely Benned lelt táptalajt…:

Életem nem a Tiéd, sőt igazán soha nem is volt a Tiéd, pusztán lehetőséget kaptál az élettől, hogy a lehető legjobbat tedd vele, de nem mégsem aszerint éltél vele…kész…ennyi…!

Belső hitetlenséged való formát öntött, mivel a saját fájdalmadat próbáltad enyhíteni a rajtam kitöltött kicsinyes „bosszúdon”. Nehéz dolgot vállaltam, ma már ezt szemrebbenés nélkül elismerem és vállalom. Viszont, hogy a magad fájdalmán könnyíts az én káromra, na azt köszönettel, és maximálisan elutasítom…!

Megvan a magam élete, lehet, hogy hibákkal teli, de az enyém…! Tudom ez ellentétes a Tiéddel, és ez fáj igazán, de ez nem ellened, hanem önmagam mellett szól, nem várom, hogy megértsd, csak kérlek fogadd el!

Soha nem tudnálak bántani, annak ellenére, hogy Te szüntelen találsz egy bicskát, melyet hátulról, és mélyen belém forgatsz. Azonban a számtalan általad rajtam ejtett seb, mégis begyógyul, hisz megbocsátom Neked, amikor ellenem rosszat cselekedtél, mert én ebben élem meg a Bennem rejtező „nagyság” értelmét.

A tetteimben rejtező lázadás bosszant Téged, méghozzá végtelen mértékben, mert azt Te, a saját életedben eddig soha nem tetted meg, hisz félsz mit szólnak hozzá az emberek…nah, ez az, amiért én soha nem kérek bocsánatot…!

Soha nem volt merszed szembeszállni saját „démonaiddal” tudom, hogy ez bánt igazán, erről viszont én, a legcsekélyebb mértékben sem tehetek, csak maximum megérthetem, hogy a Te életed biztonsági faktorába nem férek bele kompromisszumok nélkül! Már bocsánat, de ez nem is az én bajom, mert Veled ellenétben én szüntelen élek és cselekszem!

Nem nézel a szemembe, mert azt hiszed így egyszerűbb, mert az irány melyet mutatnék Neked még a végén megváltoztatná az éltedet…:)!

Eltűnnek mellőled az igaz emberek, mert a felület, melyet magadnak választottál ennek a nemzedéknek már fakó és értéktelen, nincs rajtad semmi érdekes, mert eggyé kívánsz olvadni a tömeggel, kik már nem hiszik, hogy a stabilitás a szürkeségben ölt testet!

Törekvéseid szüntelen kudarcot vallanak, hiszen nem akarod látni, mások háta ingatag ahhoz, hogy a Te életed kellően megalapozott legyen!

Nem ismersz, mert soha nem vetted a fáradtságot, hogy igazán megismerj engem, bonyolultnak tituláltál, pedig csak saját magad válaszaid nem lelted…

Rossz vagyok a szemedben, mert álmodozom…
Rossz vagyok a szemedben, mert hiszem is, mit mások csak remélnek…
Rossz vagyok a szemedben, mert lázasan keresem válaszaim a világban, hiszen ezirányú reményem lankadatlan…
Rossz vagyok a szemedben, mert más vagyok, mint Te!

Hazatalálni sem egyszerű, tudom…hisz minden lépés fájdalmas, de ez az út tartogat még rejtett örömöket, mely fénnyel töltheti be a Te erőssen megtépázott lelkedet…

Nem kell vörös szőnyeg, hogy érezhessem lépéseim fontosságát…
Hiszen érzem, hogy minden lépés melyet már eddig is megtettem, mélységes fájdalommal tölt meg, mert rabságod irigységre kárhoztat Téged! A biztonság nem abban rejlik, amit nyugalommal és rezzenéstelenül élsz meg, hanem az, amikor cselekedeteiddel megírod magadban a világforradalmat.

Belehelyeztél egy világba, melyet elképzeltél nekem, pedig én abba egyáltalán nem illek bele, én a magam életébe passzolok bele, méghozzá mérnöki pontossággal.

Tudom, hogy emlékeztetlek valakire, aki Te is lehettél volna, ha élnéd a lehetőségeid, értékeid, de Te mégis távolságot tartottál, mert győzött benned a gyengébbik erő. Írott szabályokkal irányítod életed, mert azokat mindenki testével védte, mely még ma is erőtlen és végtelenül gyenge, hát „ezek” taroznák hozzád? Légy azokkal boldog, kik egyenletrendszerekben mérik az emberi erőt, pedig így nem is láthatják az igazi "nyers" emberi erőt!

Belső korlátaid szabnak határt álmaidnak, de az enyémnek nem hagyom…! Te lehetsz passzív, én viszont mindent, mit a tetteimmel magamból és az emberekből kiváltok, vállalom!

Tégy elém nyugodtan bármilyen kemény kihívást, azt is bátor szívvel megugrom, mert erőm nem Benned lakozik, hanem a saját lelkemben, mely mindig éltre hívja céljaim, melyekért élek, amíg szívem élettel dobban…!

Nem vagyok korlátjaid rabja, sokkal inkább életem felszabadítója…!

Érezd lelkedben az erőt, mely éltre hívja álmaid, tarts velem az úton!
Légy mindig jelen, hogy tudd Tiéd a választás, történjen bármi, őrzöm lépteid, ha kívánod…!

Szabad vagyok…!