..."Látlak Téged!"...

Mikor mélyen a szemedbe néztem, azt hittem látod, azt az embert, akit én látok Benned, de nem láttad…

Nincsenek már kérdések, csak íme a puszta tények…

Egy valódi csodát láttam Benned, tisztát és ékeset.

Fénnyel telt igazi drága kincset…

Nem számít ki Benned „ércet” lát, mert Ő még nem láthatta szeretetteljes valódi Éned…

Ezen már nem változtathatsz, hisz elmúlt. Kérlek, ne ragaszkodj tovább olyan dologhoz, mely talán igazán soha nem is volt a Tiéd, ereszd el had menjen tovább.

Szavaim ködbe vesznek, mert nem tudod milyen művet zenélnek.

Legyen ez egy kotta a számodra, melyet a fiókból előhúzva ráébredhetsz valódi saját dallamodra, mely a boldog éltre van hangolva…

Tudom, miként fogod eme sorokat kérdőre vonni, mert látom kételyeid, kérdéseid lelki gyökerét…

…attól még elmondom most ezt Neked, Te drága lélek…

Nem akarlak megváltoztatni, csak szeretném, hogy lásd Önmagad teljes valódban…

Látnod és érezned kell a lelkedben azt az erőt, mely képessé tesz repülni, szívesen leszek útitársad, hogy a valóságban is láthassam ki most csak egy távoli rejtekben él… de én ott is látlak…

Tudnod kell róla, hogy már Ma megvan az erő Benned, mely képes életre hívni a csodákat élted és létezésed minden szintjén!

Nincsen olyan, hogy láthatatlan és érzékelhetetlen csak az ember létezhet anélkül, hogy látná és érezné a vérében, a húsában, a sejtjeiben a végtelen világot…

Nézd az én szememmel magad, tudom nem könnyű, ezért segítek…

Eddig talán nem tudtad ezt megtenni, mert vártad, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat, mely mindent megváltoztat, jó hírem van, most ezt a pillanatot éled…

Egy buddhista tanmese erősítette meg a gondolataimat, ezért ezt most Veled is szeretném megosztani:

  “Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék.
Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá.
Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére.
Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg:
Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb-utóbb megmássza a hegyeket.

Tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.”