Szavakba zárt szabadság!

Mindenkinek van olyan dolog, esemény, vagy esetleg személy az életében, aki megihleti, akikből, vagy amiből újra meg újra képes merítkezni.
Mikor azt az arcot szüntelen magad előtt látod, mindig segíteni fog emlékezni, hogy miért is tárod ki szárnyaid nap- nap után, újra meg újra. Eszedbe juttatják, hogy ki is vagy szívből és igazán.
Ő pontosan tudja, hogy néha nagyon fájdalmas lehet számodra egy-egy próba, ha ismeretlen tájakon visz keresztül utad, ha valami újat szeretnél "meghódítani".

Néha megtépázzák szárnyaidat az út viszontagságai, ezt nem tudom sehogy sem szépíteni. Nekem nem az a feladatom, hogy a szemedbe hazudjak, hanem, hogy az önámítás helyett az igazság leplét húzzam le előtted.

Tudnod kell, hogy garantálni senki sem tudja, hogy egy-egy úton nem érnek majd sérülések. Sőt lesz olyan is, hogy elvisz majd a szél, vagy megperzsel a nap. A zuhanás pillanataiban „kell” megengeded, hogy a háttérben készen álló igaz barátok elkaphassanak, mielőtt tested fájdalmas földet ér.

Ők lesznek képesek arra, hogy közreműködésükkel szétszéledjenek félelmeid a sötétben, vagy hogy a fájdalmaid méltóan viselhetők legyenek.
Ha szemükben meglátod a letisztult nyugalmat és a rendíthetetlen szeretetet, nem lesznek kételyeid, hogy érdemes-e újra felszállni az égre, bár egyébként se kéne, hogy legyen, de mind emberek vagyunk. Így néha én is csak másban tudom meglátni, tudni és érezni magam!
…Köszönöm, hogy van olyan,aki az igazság „hálátlan” feladatát vállalja!…

Tudom, hogy Te is hajlamos vagy elfeledni, melyik arc is a Tiéd a sok közül, amit megannyiszor, különböző módon és okokból, de mégis magadra öltesz.
Azonban nagyon fontos, hogy tudd, melyik kikötő a Tiéd, mikor újra otthonodba érkezel…

Bizton mondom ezt most Neked: rengetegen lesznek, kik megpróbálnak majd letéríteni eredeti nemes célod, vágyad felé vezető utadról. Sőt, meg akarják majd törni benned azt a hitet, mely szerint a világ összefogással megváltoztatható. Persze, mert ők nem hisznek sokszor semmiben.
A történelem mindig újraírja magát, hiszen ez egy soha véget nem érő „mese”, melynek csak akkor lehet vége, ha már szívünk nem álmodik, nem hisz és nem remél!

Egyre többen vannak, kik már valami új elérkezést jövendölik, de sokan közülük, még mindig csak színskálában mérik az élet sokszínűségét. Nem látják, hogy emberként nem tudnak magasztosabb definíciót alkotni a szépségre, mint amit már a természet már szivárvány formájában tökéletesen megalkotott. Ezt kéne csak szívből elfogadni, szemlélni és megélni!

Sokszor olyan emberek társaságában töltjük időnk java részét, kik az egyszerűbbet választják a tartós és nemes helyett, inkább nem beszélnek érzéseikről, és némák maradnak, minthogy azt kelljen mondaniuk: hogy a világ egy csoda, melynek szerves része vagyok, harmóniában és a szeretet bőségében élek, mely szüntelen az életembe áramlik…

Csak a láthatót akarják „érzékelni” és megérteni, de hogyan is érthetnék, ha nem "képesek" az igazság szemüvegén át tekinteni magukra, hogy lennének képesek mást tisztán látni…
Hallgathat szívből érkező dalokat, olvashat magasztos sorokat, mégsem képes meghallani és olvasni a hozzá intézet gondolatokat, mert zárt kapukon áthatolni csak akkor lehet, mikor belülről olvadnak fel a jéghegyek…

Ha más jéghegyét kívánod „megtörni”, ne feledd, hogy, ami a felszín alatt rejtezik, az jelenti majd az igazi kihívást! A szabad szemmel nem látható dolgokhoz, más látásmódra lesz Neked is szükséged! Az igazi siker vele szemben az lehet, ha ölelésedben, végtelen szeretetedben képes belülről feloldódni, és azzá lenni kinek születésétől fogva lennie kellene…

Ezt csak úgy vállald fel, ha ezt önzetlenül vagy képes megtenni, mert ha szárnyakat adsz neki, nem biztos, hogy ott marad, ahol eddig lehajtott fejjel várta egy jelzés eljövetelét…
Képesnek kell lenned elengedni, HA útjára kell indulnia…!

Én kaptam egy lehetőséget a repülésre, így nem tudok mást sem, másra bíztatni, minthogy érezzék meg azt, amit én megtapasztalhattam, ezért írok és szólok szüntelen Hozzád. Ma már inkább lennék néma, minthogy üres szavakkal töltsem meg, az engem körülölelő tereket…:

Inkább törjenek derékba minden nap, minthogy minden emberi tartásom feladjam…
Inkább mondjanak százszor Nemet, minthogy kegyelemből mondjanak Igent…
Inkább lemondok arról az elképzelésről, hogy "valaki" legyek, minthogy a gyáva senkik közt legyek az a "valaki"…
Inkább perzseljen meg a szerelem, minthogy azt kelljen éreznem, hogy nincs már ilyen tiszta és határtalan érzelem…

Nem tudom magam és érzéseim eltitkolni, itt van minden, sorokba foglalva, melyeket magamból kiadva, teljes nyugalom száll meg, mert egy újabb sziget, egy újabb darabja a világnak tárult ki előttem…

Köszönöm, hogy mindig velem tartasz:)!