Így most, hogy fahéj illatba burkolom a lelkem, elmondom Nektek, mit látok most azon fogalom értelemében, hogy Karácsony…
Azt kívánom, hogy bár újra azt érezhetném, mit régen gyerekkoromban a fa előtt állva éreztem, de én most csak a következőket tapasztalom:
Sokan rohannak bolttól-boltig, hogy találjanak valami ajándéknak valót, és pont eközben veszítik el a valós kapcsolatot, mit a szeretet ünnepén érezni kellene. Már egyre inkább láthatatlanná válnak azok a szálak, melyek végül, mégis összekötnek bennünket a szeretteinkkel.
Némán ülve az asztalnál táplálják testüket finomabbnál- finomabb ünnepi étkekkel, és ezzel egy időben hol vannak az ünnepi értékek?
Azaz érzés kezd eluralkodni, mint honvágy, mely a szív bensőséges otthon melegébe vezetne el. Ezen érték hiányát felismerve összetalálkoznak azon lelkek, kik élik, miről sokan csak elmélkednek.
Ezt a fajta hiányt temérdek ajándék sem lesz képes megadni azoknak, kik a lelkükben éheznek…
Kopogtatok szíved ajtaján, és türelemmel azt várom, Te nyiss nekem ajtót és Ne az inasod. Nem várom el Tőled, de vágyom rá, hogy otthonod melege számomra is otthont jelentsen, és magadtól oszd meg azt velem. Ha Te majd szívvel és szeretettel érkezel el hozzám, akkor mindig bebocsátást nyersz…
Ilyen időkben álmodunk egy szebb világot magunknak, ahelyett hogy már most hinnénk, és élnénk azt a valóságban! Ha az álom, mindig csak álom marad előbb-utóbb, de álmatlanná tesz bennünket. Ha tételen vagy, nem tudsz haladni, hol nincsenek tettek, elmaradnak az eredmények, hol elmaradnak az eredmények, ott szépen lassan elmarad a hit, hol elmarad a hit, ott elmarad majd minden, és csak a veszteség érzése tölti be az üresen hagyott tereket…
Képzeleted ereje, mindig felfedi majd előtted lépéseid szükséges sorozatát, viszont minden út tartalmazni fog majd kérdőjeles kereszteződéseket, de csak egy szavadba kerül, hogy a megfelelő személy megjelenjen, aki ott és akkor az útjelződ lesz, akinek szavai tovalendítenek…
Tiltakozásod mutatja nekem, hogy lelked mégis szeretetre vágyik, csak néha még Te sem tartod magad méltónak az ilyen fajta cselekedetekre.
Szeretném Neked megadni, mit sokan titkon csak, de mégis remélnek, kérlek, ne tagad meg nekem ezt az örömet!
Ha elfogadod az önzetlen ölelésem, megérted majd mennyire képes szabaddá tenni ez az érzés!
Azt kívánom, hogy bár újra azt érezhetném, mit régen gyerekkoromban a fa előtt állva éreztem, de én most csak a következőket tapasztalom:
Sokan rohannak bolttól-boltig, hogy találjanak valami ajándéknak valót, és pont eközben veszítik el a valós kapcsolatot, mit a szeretet ünnepén érezni kellene. Már egyre inkább láthatatlanná válnak azok a szálak, melyek végül, mégis összekötnek bennünket a szeretteinkkel.
Némán ülve az asztalnál táplálják testüket finomabbnál- finomabb ünnepi étkekkel, és ezzel egy időben hol vannak az ünnepi értékek?
Azaz érzés kezd eluralkodni, mint honvágy, mely a szív bensőséges otthon melegébe vezetne el. Ezen érték hiányát felismerve összetalálkoznak azon lelkek, kik élik, miről sokan csak elmélkednek.
Ezt a fajta hiányt temérdek ajándék sem lesz képes megadni azoknak, kik a lelkükben éheznek…
Kopogtatok szíved ajtaján, és türelemmel azt várom, Te nyiss nekem ajtót és Ne az inasod. Nem várom el Tőled, de vágyom rá, hogy otthonod melege számomra is otthont jelentsen, és magadtól oszd meg azt velem. Ha Te majd szívvel és szeretettel érkezel el hozzám, akkor mindig bebocsátást nyersz…
Ilyen időkben álmodunk egy szebb világot magunknak, ahelyett hogy már most hinnénk, és élnénk azt a valóságban! Ha az álom, mindig csak álom marad előbb-utóbb, de álmatlanná tesz bennünket. Ha tételen vagy, nem tudsz haladni, hol nincsenek tettek, elmaradnak az eredmények, hol elmaradnak az eredmények, ott szépen lassan elmarad a hit, hol elmarad a hit, ott elmarad majd minden, és csak a veszteség érzése tölti be az üresen hagyott tereket…
Képzeleted ereje, mindig felfedi majd előtted lépéseid szükséges sorozatát, viszont minden út tartalmazni fog majd kérdőjeles kereszteződéseket, de csak egy szavadba kerül, hogy a megfelelő személy megjelenjen, aki ott és akkor az útjelződ lesz, akinek szavai tovalendítenek…
Tiltakozásod mutatja nekem, hogy lelked mégis szeretetre vágyik, csak néha még Te sem tartod magad méltónak az ilyen fajta cselekedetekre.
Szeretném Neked megadni, mit sokan titkon csak, de mégis remélnek, kérlek, ne tagad meg nekem ezt az örömet!
Ha elfogadod az önzetlen ölelésem, megérted majd mennyire képes szabaddá tenni ez az érzés!
Viszont ha ezt nem szeretnéd megélni, szomorúan bár, de elfogadom, csak mondd a szemembe: hogy nem vállalom… Mondd el mindenkinek, hogy az érték, mellyel felvérteztek ezen világ küzdelmeire, jogosulatlanul lettél a birtokosa…Én azonban ezt nem így gondolom, de ez pedig az én dolgom…, ezt a küzdelmet majd Én vállalom!
Viszont, ha mégis cselekedni kívánsz, akkor ennek az ideje most érkezett el…!
Nem foglak meggyőzni semmiről, de ha igent mondasz a cselekvésre, készülj fel, mert nem tudok, nem hatással lenni az elkövetkező évtizedeidre…,mert ugye bár optimista vagyok:)!
Te engem tanítasz, én pedig Téged, mert ez az élet színes „játéka”. Ez a felfedezés hordozza magában a legtöbb élményt, melyet az emberek adhatnak egymásnak.
Most újra visszatértünk kiinduló gondolatunkhoz -az otthon melegéhez:
Hol lehet szeretetről beszélni, hol nincsenek soha sem otthon, ahol mindig más nyit ajtót…?
Hol lehet szeretetről beszélni, hol csak az átkötözött sebek nyernek odaadó figyelmet…?
Hol lehet szeretetről beszélni, hol a megvetés és az irigység rakott magának biztos fészket…?
Hol lehet szeretetről beszélni, hol nem hiszik a csodák és szeretet létezését az emberi szívekben…?
Hát legyen beszédes ott a szeretet, hol kinyílnak a szemek, hol mindig otthon érzi magát minden lélek, hol a sebek helyett, az igazi, emberi kapcsolatok értékét ápolják, hol a közös tudatban már most is azt élik, ami a tömegek számára ma még lehetetlennek tűnik…!
Ezt az érzést megismerve add át majd másnak is!
Szélesre tudom kitárni a karom!
Szélesre tudom kitárni a szívem!
Szélesre tudom kitárni a lelkem… ezért lehet benne Neked is helyed bőven…:)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése