A szeretet hullámhosszára hangolva…

Különleges pillantok, különleges élmények hada sorakozik fel a lelkünk oltárán, mikor a szeretet kapja az elsődleges szerepet. Amit én sajnálok, hogy ezen napok misztikus varázsa sokak életéből elpárolog majd ezután, a mindennapok szürke forgatagában.

Hol van a szó, mely mindent átjár, minek ereje élményként örökre elkísér?
Hol van az érzés, mi ilyenkor a hatalmába kerít, mi felemel, mi lelked legmélyebb zugáig hatol?
Hol van a mozdulat a testedből (az ölelés), amivel bármikor ajándékot adhatsz a szeretetet nélkülözőknek?

Légy magad a tett, a szó, mi forradalomként írja át a hétköznapok zajos álmatlanságát. Jöhet szél, vagy vihar, de lelkednek mégis mozdulatlanul kell elhinnie a benne rejlő végtelen erőt. Kapcsolatok, otthonok, barátságok foszlanak cafatokká körülötted. A Benned végbemenő változások láthatóvá teszik majd a szemed számára is, mi eddig is ott volt, csak láthatatlannak álcázta magát.

Ruházd fel tetteid olyan mély céllal mellyel képes lehetsz végül végérvényesen átírni a Sorsod könyvét. Persze, persze messziről jövök, azt mondok, amit akarok, hiszen nem is ismerlek igazán, hiszen nem is találkoztunk még! Látod pont azért, mert sohasem találkoztunk, ezért használok komoly szavakat, miknek erejében nekem kétségem, egy szikra sincsen. Mert az, ki voltál nekem nem kell látnom, hiszen mindaz már a múlt, én azt látom kivé válni szeretnél, de félsz az utadra lépni. Téged azt tart vissza, ami már mögötted van, én pedig azt „látom”, hogy mi az, mi Rád vár, hogy ki az kivé felnőhetsz, ha lépteidben a szíved vezérel.

Számos vihar és kísértés jön majd utadon, de ha célod világos, nem kell majd igazán a kotta, hiszen minden dallam a lelkedben, már régen megíródott, de végül csak a szíved által válhat zeneművé. Nem vagy egyedül ebben a komponálásban, mert vagyunk még egy páran, kik saját szimfóniájukkal hozzájárulnak egy nemes zenekar megalakulásának.


A tegnap már semmivé vált, a mában viszont ott van minden, minek nyomán megíródik végül a holnap. Ne félj, mert az ezen napok során lelt szeretet illata segíteni fog majd Téged abban, hogy tud mit keresel mindennapjaidban, mert ott van, hiszen Te vagy a kulcs az esszencia.

Nem kell már elbújnod, hiszen mi értelme lenne az áldozatos munkádnak, ha azt Te magad lényegtelennek tekinted, fogjuk a kezed, mert közös munkák nyomán egy új nemzet épül majd fel, melynek semmi köze a határokhoz, csak a szívekhez, miknek az útjuk közös….

Hallasd a hangodat, a dallamodat, hogy messziről is hallhassuk, merre keressünk Téged, mert elmegyünk azért kik magukhoz hívnak, s rálelünk azokra kik hozzánk hasonló frekvencián rezegnek, hisz ezen törvényről már temérdek könyvet megírtak.

Csodálatos pillanat miben élsz, mert magában rejt minden lehetőséget, mely mindig és mindenkor adhat Neked egy új esélyt. Szívedben legyen most hála és alázat, mert hova eljutottál az egy isteni csoda. Értékeld ezt úgy, hogy ez az Új Életed leges-legleső napja…

Nem azt látom, hogy honnan jöttél, csak azt látom, hogy a Benned megtestesülő erő s erény hová juttathat el, ha szíved vezetésével élő hangszernek tekinted magad. Én már hallom a dallamod, hiszen már ott van Benned, csak Neked kell tollat ragadnod…

Barangolás a lelkek könyvtárában...

Sokan voltak s talán még sokan is lesznek azok, kik várják az Újkor hajnalát. Igen nagyon sok dolognak kell éppen akkor és ott egy csillag alatt összeadódnia, de a helyzet koránt sem reménytelen. Egy dolog azonban semmiképpen sem elhanyagolandó, a saját spirituális fejlődésünk s lelkiállapotunk, hogy Mi, éppen akkor készen állunk-e, hogy túllépve mindenen, átadjuk magunkat az égieknek, vagy a „tarkóját nézzük” majd holnap a lehetőségnek?!

A most következő sorok szóljanak az időnek, mely soha nem felejti el azt, hogy mindig és minden körülmény között is menni, menni kell tovább…

Sok gondolat és még több olyan érzés kerít hatalmába s lesz úrrá rajtad, mely kétségként, félelemként száll alá tudatalatti „poklodnak”. Egyet azonban mondhatok, ha ezen pillanatokban is a szemedet behunyva s lelkedet kitárva vagy képes meghallani legbensőbb szívbéli szimfóniádat, akkor otthonod keblében ringva, rátalálsz majd minden kérdésed végső nyitjára. Ezzel egyetemben feltárja előtted a „hogyanok” megoldó kulcsát, mely kinyitja Neked azt a kaput, min ne félj majd belépni bátor szívvel, hiszen ott kel majd fel végérvényesen, az Álmaid megújulását hozó hajnal.

Angyali seregek kísérnek utadon…



Drága lélek, légy résen minden pillanatodban, mert elküldök Neked egy földi angyalt, hogy az védőszárnyai vonjon Téged, míg elül körülötted a vihar. Ne késlekedj, légy éber, hogy szemed meglássa, hogy szíved megérezze jelenlétének fényét a most még talán sokszor szürkének tűnő hétköznapjaidon. Látom, izgatottan vársz…Én azonban arra kérlek, hogy most maradj csak igazán nyugodt, mert Imád immáron meghallgatatott.

Szavaidat súllyal, felelőséggel illesd magadban, mert komolyan változni Életed csak akkor fog, ha azokat lelked erejével vértezed fel. Senki nem határozhatja meg végérvényesen utad alakulását, mert a kereszteződések szövevényes hálójában végül Te mondod ki a végső választ. Mások pedig ezen lépéseid felett soha nem hozhatnak ítéletet, és óva intelek attól, hogy ilyen jellegű hibában végül magad is vétkes legyél.

Idegen ország, idegen gyermekének érzed magad, viszont soha nem a vonalak fogják szíved számára jelölni a partokat, csak a lelked húzhatja meg s oldhatja fel a határokat. Mit a papírok mondanak, sokszor a valónak ellentmondanak, mert nincs oly éktelen sor mely a szíved legmélyebb zugából kiírhatná a legmélyebb érzéseid.

Tengernyi kudarcot s áldozatot fog a partra sodorni belőled az Élet orkánja, de mindezen múltbéli „hordalékoktól” megszabadulva tiszta üzenettel érkezhetsz el végül egy öblön át az óceánba. Én már látom lépteid is a tiszta homokban…

Benned van a fény, mely áthatja végül azon fagyos lelkeket is, kik örök kételyük nyomán Rád is árnyékot kívánnának mégis vetni, hiszen ragyogásod egy súlyos tükör nekik.

Sorsodban végül felülmúlod a magad s mindenki reményeit, mert hangosabb a szíved himnusza, mint a kétkedő népek morajlása. Bátorságod áthatja a világot, erőt adva másoknak is a MA építéséhez. Családod számára, pedig megteremted az áldott szebb jövőt.

Írva vagyon minden kezdet és vég, de mi közte igazgyöngyként egy láncra felfűzésre kerül csak a szabad akarat határozhatja meg. A színek, mik sugárzóvá teszik a tekinteted, magukkal ragadják azokat is, kik ma még szürkeségben leleddzenek.

Sok irány mutat célod felé, mik oda képesek eljuttatni Téged, mindegyik tartalmaz egy követ, mely alatt, olyan bölcsesség bújik meg, ami nélkül üresebb lenne az életed. A bölcsesség csak akkor mutatkozhat meg, amikor elkezdesz járni egy az általad választott úton, s élni mered azt, ami tegnap még csak egy álom volt.

Nincs olyan szó, nincs olyan álom, mi ne törhetne ketté, ha elfelejtünk hinni benne…!!

Egy gondolattal veszi kezdetét a végső valóság!

Ismét egy olyan gondolat csokrot kívánok itt sorokba foglalni, amiknek az esszenciája, remélem számotokra is erővel bír majd, talán segíteni is fog a Mában s a Holnap küzdelmében.

Szeretném azt érezni, hogy lépteid, melyet az élet mezején lassan bár és néha félve, de mégis megteszel. Mert azok egy napon a célodhoz juttatnak el Téged. Hiszen lelked dallamát kevés, ha csak én hallom, Neked kell azonosnak lenned vele, hogy a távolban s a közelben felharsogó vészharangok, a lépteidtől végül teljesen közömbösek maradhassanak.

Kérlek, nézz a szemembe, hogy segíthessek átjutni arra a partra, ahová már oly régóta húz a szíved, ahonnan eddig csak tudatalatti félelmeid tartottak távol Téged. Minden megtett lépésen át, végül szertefoszlanak a kétségek is. A szeretet s a hit ereje eloszlat minden olyat, melyet a tudatalatti félelmekkel teli elme hívhat csak életre. Ehhez végül nem kell semmi több, mint a lelked Hitének megsemmisítő ereje.

Sokan voltak s még többen lesznek a jövőben, kik végső vesztedet akarják, amit nehéz lesz a szívednek megértenie, de én csak egyet mondok, mindez nem számít, ha célod számodra tiszta, s világos. Kik hátráltatni kívánnak Téged, egy külső csalfa világnak rabjai, szavaikban csak egy megjátszott valóság lenyomatai olvashatók. Gyengeségüket erőnek álcázzák s azt kívánják elhitetni Veled, hogy ezen körülmények között terveid vesztésre vannak ítélve.

Vésd sziklába álmaid s vágyaid, hogy azok odafentről is jól olvashatók legyenek, hogy most, és évtizedek múlva is nyoma lehessen annak, mit oly sokan feleslegesnek gondolnak. Ezen tévedésük ne tévesszen meg sem Téged, sem a lelked. Kellenek a maradandó nyomok a léleknek az emlékezéshez, kellenek a nyomok a következő nemzedéknek.

Mit álmaid oltárára emelsz, mit elméddel a magadévá teszel, mit a szíveddel a véredben is megérzel, csak az válhat valósággá, abban lelheted meg a végső otthonod. Részleges biztonságot lelhetsz ugyan, de azt is csak önmagadban s álmaidban, viszont ha mozdulatlan maradsz, a bizonytalanság lesz Úrrá rajtad, hiszen a tétlenség veszteségre kárhoztat Téged.

Mi még most talán a távoli ködbe vész, csak határozott tettek nyomán válhat egy szép napon, teljesen élővé. Ez a valóság legyen egy olyan Élet lenyomata a történelemben, melyre szívesen emlékezünk majd vissza Veled együtt még nagyon-nagyon sokan.

Már most is tudnod kell, hogyha végül útnak indulsz, nagyon távol leszel attól a helytől, ahol éppen most tartasz, hiszen pont ez benne a lényeg, ebben nincs is semmi meglepő. Egy valamihez azonban mégis közelebb visz majd …Önmagadhoz!...

Beszédesek körülményeid, mert azok mutatják, hogy most ki vagy s honnan érkeztél, de nincs ezzel semmi baj, hiszen mindig kell egy viszonyítási pont. A jövőd persze nem láthatom, de lépteidben, mozdulataidban, álmaidban mégis azt érzem, hogy a sejtjeidben Te is „sikerre vagy ítélve”. Egy „újraalkotott” élet illatát érzem körülötted, ugye Te is érzed? Ennek a valóra válásához nem kell több, mint megannyi elszántsággal és hittel átitatott rendíthetetlen cselekedet.

Ha mégis kétségeid lennének, én itt leszek melletted, hogy amikor arra van szükséged, hogy a szemedbe nézve éreztessem Veled, hogy én hiszek Benned, mert nekem félelmeid pillanataiban is tudnom kell vetíteni Neked azt a képet, mit megmutattál nekem az álmaidról. Én pedig nem hagyom, hogy ez a kép, a veszteséglistádra kerüljön. Készen állok, hogy újra a talpadra segítselek, ha úgy kívánja meg a helyzet, hiszen ezért vagyok és tartok Veled utadon.

Utunk közös, álmaink összefonódnak hiszen szívünk egy felemelkedett világ eljöveteléért dobog. Mindnyájunknak szüksége van és lesz olyan pillanatokra, melyekben azt érezhetjük, hogy testünk, szellemünk s lelkünk együtt lélegzik és van Jelen, abban az Életben, mit végül megálmodtunk önmagunknak, amit olyan sokan önfeledt Szeretetnek s Örömnek becéznek.

Elsőként azonban önmagadhoz légy őszinte, s utána már az Élethez sokkal könnyebb lesz! A gondolat mi tegnap még csak egy furcsa képződmény volt hamarosan életre kel. Mi gondolataidon át végül felépítesz, az lesz a való Életed, a főszerep, amit abban vállalsz, teljesebbé teheti a világot, csak a Te döntéseden áll, hogy ebben a szeretet milyen minőségében kel majd életre.

A legnagyobb bölcsesség az életben a Szeretet, mire nem létezik fogalom, sem matematikai képlet, de mégis a legnagyobb dolgokat tudja létrehozni, hiszen nem a számok adnak minőséget az életnek, sokkal inkább a szavak, az illatok, az ízek, a dallamok, amik egy bölcsőből kelnek életre, és mégis mindenkinek szólnak, de legfőképpen azoknak, akiknek a szíve érez.

Látom, hogy ki vagy, s látom Benned a teljességet, ami tiszteletet érdemel. Egy szép napon érzem, hogy kiszabadul ez a teljesség a palackból. Nahh, én ezt a pillanatot várom, ott akarok lenni egy lélek újjászületésénél. Legyen Tőled ez egy ajándék nekem, mert ez is részét egy álomomnak, minek végül valósággá kell válnia:)!

A Lélek diadala...

Újra, meg újra nekifutok az írásnak, és szeretném Neked is átadni a most következő sorokat. Sokan vagytok kiknek ez szól, sokan vagytok kikre nagyon büszkén tekintek és még többen azok, kiknek rengeteget köszönhetek, pusztán már azért is, mert vagytok…:)

Fantasztikus az erő, mely Benned végül valós és érezhető testet ölt. Most viszont ártatlanul nézel, mert nem tudod elhinni, hogy csodállak azért, mert nem adod fel, mert hiszel, s mert legnagyobb fájdalmad közepette is irányban tartod a hajód.

Nem tudom, nem látni minden pillanatban, hogy egy tiszteletre méltó lélek vagy, kinek mosolya százaknak szolgál tényleges vígasszal. Erőnek erejével, pedig azon munkálkodsz, hogy mások életét emeld fel, mert Te ilyen vagy, önzetlen…

Sokan jártak már az Úton, amin társként Téged választottak, mi inkább egymást választottuk, szeretnélek újra emlékeztetni arra a tényre, hogy …Melletted vagyok!!...

Néha olyan nehéz azt érezni, hogy minden letisztult és áttetsző, hogy minden a javunkat, fejlődésünket szolgálja. A gondolataidban keresd az eredeti kérdést s választ, hisz minden ott veszi kezdetét…

Ha kell felolvasom Neked minden áldott nap, ha kell minden áldott nap írásba adom, ha kell felírom Neked az égre, hogy:…Látlak Téged!...
Szemedben pedig azt látom, hogy lelked nem ismeri azt a szót, hogy lehetetlen…!!

Te vagy az élő példa, hogy igenis minden lehetséges!! Tudom, hogy néha nehéz, tudom hogy sokszor fáj, de tudod, mégis megteszed, mert pontosan tudod, a lelked acéllá edzi a testedet, hisz tudod, hogy képes vagy rá. Feszegeted a határokat és közben pedig nem veszed észre mi a napnál is világosabb, hogy már bőven túlmentél azon a vonalon, ahol előtted már milliók feladták…!!

Amit teszel annak, soha nem az ára számít, hanem az értéke, ami pedig felbecsülhetetlenné értékelődik, mikor azt a kezedbe veszed és újragyúrod. A Te szobrászatod nem tankönyvi példa, viszont minden mozdulata egy valóságos csoda.

Mit is mondhatnék még, mert győzködni nem foglak :), "csak" idekarcoltam, hogy tudd, hogy érzed, hogy olvasd:…Melletted vagyok!!...

Részese vagyok egy nemes küldetésnek, tanúja vagyok egy újabb lélek felemelkedésének, amiben láthatóvá válik egy önbeteljesítő jóslat kiteljesedése.

Légy az, kinek elképzelted magad. Légy az, kivé változni szeretnél, a kettő között úgyis önmagadra lelsz…

Egy elszalasztott esély...

Elérkezett az idő a távozáshoz, itt a megfelelő pillanat a hintából való kiszálláshoz. Tekintetedben indulat, szavaidban mélységes félelem ölt testet, hogy elveszítesz egy állításod szerint fontos embert, de van egy rossz hírem, ha ez az érzés tölti be a mindennapjaidat, akkor annak jelenléte már a valóságban is megjelent.

Tudnod kell, az elkövetett hibákért csak Te tartozol felelősséggel!!! Eddig mindig minden ilyenen lazán tovább léptél, anélkül hogy vállaltad volna, anélkül, hogy szembe néztél volna a sebekkel melyeket másokon, ezen idő alatt ejtettél, és utólag is csak mentegetőztél, hogy Te már csak ilyen vagy, ez azonban édes kevés és egy magára valamit is adó személy nem bújik egy a „mellére tetolvált” jelkép mögé.

Ez nem kifogás, hanem érv amellett, hogy miért változtass a hozzáállásodon. Mentegeted magad, hogy mindent csak a szeretet nevében teszel?? Csak mindeközben nem veszed észre, hogy porrá zúzol mindent, mi fontos Neked, mi ez, ha nem egy átkozott tükör???
Mindeközben nem veszed észre, hogy nem a teljes igazságot képviseled, csak egy szempontot, ami Neked a kedvező!!

Habzik s vadul ordít a szád, csak nem a valót, mert mi mélyen lakozik, végül megmutatná Neked a teljes igazságod, de egyszerűbb nem látni, mert az, távol esik a komfort zónádtól!

Ismersz? Ugyan, fél év távlatában semmi sem olyan romlatlan, letisztult, semmi sem olyan örök. Csupán csak egy a biztos, ha birtokolni akarod, a karjaid közt fog szét hullani minden. Ez most meg is történt, hát akkor legalább tanulj belőle, mert ez volt a cél, a tanítás.

Én ezzel a fájdalmas találkozással vállaltam, hogy része legyek ennek a feladatnak, azért, hogy jobbá válhass, soha nem értékelted igazán azt, mi előtted volt, mert nem hitted, hogy megérdemled azt, mi tiszta, mi önzetlen, azt mi nem kér cserébe semmit, talán csak egyet, hogy ne rúgd gyomorszájon ezért, mégis megtetted méghozzá háromszor, ehhez csak „gratulálni” lehet.

Nem volt neked elég a jó magyar három esély, pedig negyedik már nincsen, csak egy újabb állomás, mi megmutatja, hogy újra egy értéket veszítettél el, mi más irányt adhatott volna annak létnek, miben otthont, s egy barátot kerestél.

Te azonban, mint egy vak csak a saját negatív képedre kerestél feltétlen támogatót, nos, ezt megkaptad ismét, de ha nem elégítette ki a vágyad, talán nem ártana új alapokra helyezned a szemléleted!!

Hibáim nekem is vannak, nem is tagadom. Van egy óriási különbség köztünk, nem akarok másokat megváltoztatni, akartuk ellenére vérrel pecsételni meg az új alapokon nyugvó, de minden tényt mellőző közös jövőt. Elfogadom, min változtatni nem tudok, elfogadom, hogy az emberek szabad akarattal rendelkeznek, és elfogadom, a világot, amiben élünk, hogy az emberek kik körül vesznek, az én választásom okán vannak az életemben jelen, ha ez nem felel meg nekem, akkor azon majd én változtatok!!

Most is ezt teszem. Nem hagyom veszni az értékes lelkeket, csak ha külön erre megkérnek. Tetteiddel, szavaiddal Te erre buzdítottál engem, így most ezen kérésednek teszek eleget.

Nincsenek véletlen állomások, mikben kiszállunk a vonatból, élményeket adnak nekünk, hogy mosoly e az, csak azután tudjuk meg, hogy megadjuk a lehetőséget önmagunknak. Mosollyal az arcunkon igazi esélyt kaphatunk, hogy megtaláljuk útitársunk, ki elkísér majd azon az úton, mit közösen, de önmagunkért választottunk.

Fájdalmas tanulság volt, de nem bánom, mert én is gazdagabbá váltam általa. Haragom elszállt, mint a szél, kitisztult az ég, ma már új felhők vonulnak.

Nem kell fejjel menni a falnak, mert nem az erő ad nyomatékot szavaidnak, nem hangos monológok mutatják meg az irányt, mert az erőszak szülte kezdemények kudarcba fulladnak, méghozzá nagyon hamar. Legyen ez is példa arra, hogy biztosabb út az igazsághoz a szív szava.

Ne azt mondd, amit te hallani szeretnél, ne azt mondd, amit én hallani szeretnék, mondd a valót, az a kettő között van valahol félúton.
Elfáradtam, mert nem akarok harcolni, nem akarok olyan dolgokban vitába szállni, ahol nem számít én ki vagyok, s én mit akarok!

Távozásommal, nem az igazad kívánom alátámasztani, mert soraidban azok nem voltak megtalálhatók, hanem sokkal inkább azt, hogy hozzám ez a bántó viselkedés nem méltó!

Légy boldog mindig, s találd meg az utad, miben sikereid végül megleled, de ne felejtsd el, a régmúlt alapjaira építkezni nem lehet, csak egy megújult szemléleten nyugvó modell adhat új erőt neked.

Ne a múltban éld a jövőt, hanem élj a jelenben, mert csak ott kezdődhet az új jövőd…!!

Újrafestett képpel, újjászületik a lélek...

Már szinte teljesen megszoktam, hogy nem illetem névvel, hogy kihez, vagy, inkább kikhez szólnak az éppen leírt sorok, és most sem teszek kivételt, mert tudom, célba érnek, hol aktulaitásukat élik az itt „papírra” vetülő mondatokba ékelt gondolatok.

Látom a világot, mit magad köré építettél,
Látom azt a várat, ahol most menedékedre leltél,
Látom szemedben a könnyeket,
Látom a vérző szíved, mely a félelemtől reszketve várja a végső ítéletet…

Látnom viszont kevés, ha segíteni nem tudok, és tudnod kell, érzem, hogy mindaz mik fent olvashatók a tetteidből, szavaidból voltak lerajzolhatók.

Az ítélet helyett, következzék inkább egy kis útravaló…

A szemeddel látni kívánt felleget, a Benned talajára lelt vágyak festhetik végül fel Neked az égre. Sajnos azonban sokan elfelejtik a mindennapokban, hogy a felhők közt a szivárványnak is hagyjanak helyet, mert néha a szemnek látni kell.

Igen, részben igazad van, mikor azt gondolod, az időjárás alakulását nem tarthatod szorosan a kezedben, viszont vannak olyan lehetőségek, mik csakis attól válhatnak élővé, ha Te megragadod és élettel töltöd meg azt.

Sokan tiporják két lábbal a Földbe az önbecsüléseddel együtt az érzéseidet? Némaságoddal végül őket erősíted meg, s jogot képezel nekik arra, hogy páros lábbal lépjék át még az árnyékodat is, és erre most én mit mondjak?

Igen, ha azt hiszed nem vagy több a szél erejénél, ami csak rombolni tud, nem tudsz olyan eget festeni, amit csodaként tartanak számon a „emlékkönyvek”, ám legyen. Én inkább azonban amellett tartanék ki, hogy Te sokkal több vagy mindezeknél, mert bölcsességeddel képes vagy előnyt kovácsolni a szél erejéből és felépíteni újra mindent a puszta semmiből, hogy olyan eget vagy képes felkenni a horizontra, amit nem csodaként tartanak számon, hanem felejthetetlen legendaként.

Csukott szemmel, de annál nyitottabb szívvel, akár már holnaptól más, színesebb életet élhetsz, ezen döntés, csak rajtad áll. Vannak dolgok mikben nincs átmenet, mik azonnal újraírják az Életed, mik azonnali vérátömlesztést visznek véghez Benned. Megannyi érzelmi kis halálod színhelyén azonban az újjászületés veszi kezdetét, miben mindig ott rejlik a következő útravalóul szolgáló tanulságos lecke.

Nem az számít, hogy végül ki milyennek lát Téged,
Nem az számít, hogy mekkora méretű képet festesz,
Csak az számít, hogy végül mi az, ami Téged a magasba emel!

Ne máshoz mérd a nagyságod, hanem Önmagadhoz képest légy óriás, mert csak ekkor lehet a képed torzítás nélküli. Megvan Benned mindaz, ami egy monumentális remekműhöz elengedhetetlenül szükséges. Csak az érzés hiányát érzem még Belőled, ezért mondogatom folyton.

Itt az ideje, hogy újra vagy talán először, de ecsetet ragadj, de ne kérdezz meg mást milyen színeket s formákat használj, csak egyre figyelj, a hangra a szívedben, mert az vezetni fogja a kezed, és mutatni fogja Neked a hogyant.

Az alkotás tesz naggyá, mit egyszer kifestesz magadból, mindent megváltoztat, légy készen arra, hogy ezzel új irányt vesz az életed, légy készen arra, hogy egy ecsetvonással újra fested a sorsodat.

Légy a színekben is bátor, mert innen a messzi távlatokból is szeretném látni a Te hajnalod ragyogását, ami a közeledbe hív, aminek melegségében magam is megpihenhetek…

Nem az a bátor, aki vakon csatázik, a mások múlandó, földi dolgaiért, hanem az, aki önnön félelmeivel szemben vállalja, hogy megvívja végül a végső harcot, aki elmegy a legvégsőkig, de nem a glóriáért, hanem önmaga s lelke szabadságáért…

A festék adott, a vászon előtted, csak egy mozdulat, és mindent elérhetsz…!!

Egy cseppnyi Élet a lelkek óceánjában...

Számtalan nap és órában fogod azt érezni, hogy valahol félúton elvesztél, s útbaigazításért kiáltanál, de torkodat végül egy hang sem hagyja el, mert a félelem íze erősebb a szádban, mint akaratod „testet öltő” kifejeződése. Ismerős??

Lehet, hogy legyintesz majd erre a egészre, de nekem megéri a „fáradságot”, hátha mégis sugárként cikázik keresztül elméden a felvilágosodás, hogy nem vagy a világ számára láthatatlan és értékeletlen csoda, mit most még „csak” én láthatok. Lelked hívószavára, ezen gondolatok vetülnek ki elém, ide az egymás után szedett, néha talán kissé szabálytalan sorokba, de célja nem is az, hogy szigorú szabályrendszereknek feleljen meg. Sokkal inkább, hogy mutasson valami olyat, amivel eddig talán soha senki nem szembesített Téged.

Amit én itt a „papírra szedek”, soha nem lehet igazán élő, csak attól, hogy eléd tárom, hanem sokkal inkább attól a pillanattól, hogy azokat Te életre kelted önmagadban! Ne várj a holnapra, inkább ragad torkán a mában rejlő erőt! Tudod, nem számít hányan próbálnak meg végül derékba törni saját gyengeségük okán, egyet ne feledj: minden ilyen tettben nem is olyan mélyen, el van rejtve a lecke. Van egy rossz hírem, csak a cselekvés hívhatja életre a belőle sarjat hajtó s végül termést hozó fát, miben örömét igazán csak az lelheti ki tudja, miből s mivé nőtt fel egy dédelgetett álom.

Kezed munkája, lelked veleje, szíved hite, ereje viszi a nagyságot, szépséget, erőt s adja meg végül a tartalmas „végszót”.

Lehet, hogy nem érted majd eme szavakat…
Lehet, hogy tovább is mész majd mellettük…
Lehet, hogy könny szökik a szemedbe…

Végül egy a lényeg, hogy történjék bármi az úton Veled, Te ugyanaz az a test és szellem vagy, aki boldogságra, örömre, bőségre, sikerre, szeretetre hivatott és nemcsak születésedkor, hanem érvényes ez még mára s a holnaputánra egyaránt.

Kezem talán most üresnek tűnik, de kérlek ne feledd csak egy szavadba kerül s kinyílik érted is, anélkül, hogy megkérdezném: miért is? Tudod a szeretetnek nincs szüksége arra, hogy okot keressen arra, hogy jelen fényével kit ragyogjon be, s kit segítsen a válaszáig.

Csepp vízként hullanak majd egy napon alá a fájdalmasnak vélt pillanatok is, mik végsősoron hozzájárulnak lelked óceánjához. Nem tudhatod, hogy melyik csepp végül az, mi ahhoz segít majd hozzá, hogy azzá válhass kivé végül válni szeretnél, mi megadhatja Neked a teljesség érzését.

Tapasztalatra csak a cselekvés vezethet el, hiszen nem adják ingyen a sikert. Benned azonban megvan minden, minek segítségével valóra válthatod még a mások szemében is talán lehetetlennek vélt álmokat!

Csak légy azaz ember, ki TE vagy ott mélyen legbelül, hiszen csak az lehet a külvilágban is sikeres, ki önmagában megéli eme végtelen lelki gazdagságot, nagyságot!!!

…Ne rejtezz lélek, mert én az álcád mögött is látom ki az, kit az Élet elébem sodort!!...Értékes vagy, ehhez nem fér kétség, ugye Te is ezt látod???..

Nem attól lehetek győztes, hogy másokat erről meggyőztem, sokkal inkább attól, hogy ezt magamban, lelkemben is megélem és magamévá teszem, mert azzal magától értetődővé válik, hogy mások szemében is tekintélyt érdemelek.

…Most is és mindig „Látlak Téged”!...

Nem adhatod fel önmagad!

Többszáz meggyötört hónap, s év áll már most is mögötted, látom sebeid, miknek gyógyulása oly sokat várattak magukra.

Fájdalmaid egy palackban gyűjtötted össze s mélyen kulcsra zártad szíved legmélyebb zugába, hogy a szemed ne láthassa azokat. Azonban van egy rossz hírem a tudatodban berögzült savanyú érzés íze a szádban maradt, ezért ontja olyan keserűen a szavakat, s ezek megmérgezik a mindennapjaidat.
Ki mondta, hogy ezt érdemled?? Akkor ide vele, had mutatom meg neki, hogy amit szavai szólnak, mennyire alaptalanok és valótlan rágalmak!!

Én csak azt mondhatom, hogy látom ki vagy, vagy s láttam ki voltál, de nem látlak ott ahol most vagy, csak azt látom, hogy most nem vagy önmagad!

Vitába szállhatsz velem, de én nem fecsérelek szavakat erre, mert Tudom, hogy mit most magaddal művelsz, s hagyod, hogy műveljenek Veled egy napon önszántadból ér majd véget, én azt a pillanatot várom.

Mosolyod világokat dönt le, lelkesedésed üres tereket tölt be, hited ezreknek ad lehetőséget, hol van ez most belőled??? Ne temetesd el magad, s ne fossz meg másokat értékeidtől, attól az embertől, ki tűzön kel át céljaiért, ki naponta újul meg, mert ezt kívánja tőle az Élet.

Most mozdulataid, lépteid s könnyeid már fagyottak, mert úgy gondolod, hogy így Neked könnyebb az élet!! Pillanatnyilag lehet…,de van még egy igazság, minek most hátat fordítasz, ezek pedig a mélyen megbúvó szívbéli, igaz érzéseid, mik mindig erővel láttak el, mik magasba emeltek ha kellett, mik szertefoszlattak minden lehetetlennek vélt falat.

Mikor úgy döntesz más lesz a ma s a holnap, gátak hullanak porrá, aminek következtében új szeretetteli érzések születhetnek újjá. Ne arra fordítsd energiád, hogy még tovább építsd le önmagad, hanem ugyanazt az energiát pluszjellel fordítsd inkább a javadra!!

Amikor már végképp elvesztél…
Amikor már „kiölted” magadból a végső reményt…
Amikor már teljesen a nullával egyenlőnek írod magad s a helyzeted…
Amikor már leküldted magad a depresszió legmélyebb bugyrába…
De még mindig élsz, akkor tudnod kell, ez annak a jele, hogy van még dolgod:)!!

Ha nem vezetett eredményre a negatív hozzáállásod az élethez, miért folytatnád azt tovább??? Miért mondanád, hogy „nem érdemlek jobbat”, ha még nem is próbáltad milyen érzés az ellenkezője, úgy isten igazán???

Elég volt az önmagad pusztításából a hitetlen, s színtelen álmaidból, elég az önsajnálatból, elég volt abból, hogy gyötröd magad, kérlek legyen ez most már elég!!! Fordulj a fény felé!!!

Ha felkelsz, esélyt adsz magadnak a túlélésre, hogy az úton „ajándékként” megleld azt az életet, mit gyerekként megálmodtál önmagadnak! Ne higgyj annak ki kevesebbnek lát Téged, mert akkor nem látja azt, amit én!!

Ha nem kezdesz el újra járni, nem lelheted meg a megoldást sem, hiszen minek is kellene a fény, ha mozdulatlan vagy?? Csak egy új stratégia, csak egy hittel telt lélek tud újra mosolyogni a világra, és teszi ezt pusztán csak azért, mert jó.

Nem a világnak kell érdemesnek tartania Téged egy új kezdetre, egy szeretetteli Életre, hanem saját magadnak!!!

Megvan Benned minden, csak tenned kell, s azt út fénybe borul előtted!! Hogy merre is indulj, szíved megsúgja majd Neked, csak merd követni a szavát, ha segítségre van szükséged, merj kérni s merj elfogadni, ez az Élet áramlásának lényege!

Tudom, hogy nehéz a kezdet, de a siker nem marad el, csak legyen bátorságod kitartani önmagad értékei mellett!! Tudom, hogy képes vagy rá, ha nem tudnám nem is fecsérelném a szavakat rá!!

Látom a szemed, látom összeomlott kis világod darabjait, de mit megengednek nekem, azt meg fogom tenni annak érdekében, hogy a világ körülötted, ne hulljon a darabjaira!!

Szeretet érdemelsz, ehhez nem fér kétség, és ebben én sem fogok fukarkodni, mert az adás az, ami az Életet jobbá teszi. Mit adsz, mit önzetlenül, s feltétel nélkül küldesz ki az univerzumba, akként is tér majd vissza hozzád!

A legjobbat érdemled, ehhez nem fér kétség, vágyaid és tetteid írják meg végül a végérvényesen bekövetkező sorsod, Tiéd a felelősség, ezért minden pillanat ajándék, miket arra fordíthatsz, amikben a Boldogság kapja a főszerepet:)!

Legyen ez újra az a pillanat, miben újra megleled szeretetteljes önmagad…!!!

Amikor a csend a karjába zár...

…Újra itt és Most!...

…Újra jelen az „éterben”, mert egy átadásra váró üzenet született meg, és küldetését be „kell” teljesítenie, hiszen a születésekor az aktuális idejét írja…

Állandóan lázadsz, állandóan hangoddal kívánsz ott csatát vívni, ahol csak a csend hozhatja meg a várva-várt békét. Hisz a válaszod, üzeneted nem attól lesz hallható s mérvadó, hogy az minél jobban erőtől duzzadó, sokkal inkább miben a harmónia, a szeretet a meghatározó. Az a dallam, mire az igaz szeretet és megértés lesz a felelet.

Félsz szembenézni saját magaddal, legbensőbb „démonaiddal”, ezen ijesztő belső hangot kívánod Te magad túlüvölteni, de néha nem értem szavaid, mert káosz, indulat és tagadás mi mozdulataidban, tetteidben s szavaidban végül végső formát ölt.

Tagadásoddal nehéz a megérkezés, sőt nehéz már maga a felismerés is, hogy ki vagy, hogy hol vagy éppen és hova tartasz, mifelé halad az Életed??? Azt, hogy mennyire nehezíted meg sorsod életre hívását s szíved hívószavát, csupán csak rajtad áll. Hiszen, ami megíratott, ami a kezdetek- kezdetén a lélek által felvállaltatott, lehet, hogy fájdalmas kerülőutakkal, de végül valósággá változik!...

Az úton, míg magadra lelsz, rengeteg próba, félelem és kísértés tépázza majd meg gyönyörű kis lelkedet, de erőd emberi mércékkel nem mérhető, akaratod acélosra gyúrja megfáradt testedet, s hiteddel végül a Tiéd lehet a végső győzelem.

Míg te változol a világ is állandóan változni fog körülötted.
Tudnod kell elfogadni mások szabad akaratát…
Tudnod kell elengedni helyzeteket, embereket, ha az Élet úgy kívánja Tőled…
Tudnod kell elfogadni, hogy nem tudsz mindig minden körülményt magadhoz és a Te elvárásaidhoz igazítani, van, amin nem változtathatsz...

Te csak arra figyelj, amit módodban áll a kezed munkájával, a szíved szeretetével, és elméd bölcsességével ideálissá és megfelelővé gyúrni éveid alatt.

Az út és az idő akkor lesz a legalkalmasabb erre, amikor kész vagy feladni régi szokásaidat, mik oda juttattak Téged, ahol most vagy, amikor képességet és kellő elszántságot érzel magadban, hogy elengedd a múltat és feltétel nélkül légy képes elfogadni az újat…
Kérlek, ne fordíts hátat nekem, nem bántani akarlak, csak a szemedbe szeretnék nézni, és bíztatni Téged a legvégsőkig, hogy mindvégig érezhesd, hogy nem vagy egyedül!

Légy hős, légy nagyon bátor, aki felvállalja önmagát, legyenek bármily mostohák is a körülmények, hiszen csak az válhat áldozattá kik, elfogadják azt megmásíthatatlan valóságuknak.

Hallgass és a lelkeddel figyelj, mert csak a csendben hallhatod meg a megfelelő üzenetet!! A hallgatás sokszor nagyobb és fontosabb útmutatást rejt magában, mint egy üvöltő világ, de csak akkor hallhatod meg, amikor ajkad mozdulatlan marad.

Légy vakmerő abban, hogy kitárt szívvel veted magad bele az Életbe, és ekkor füled is nyitottá válik azon szeretetteli szavakra, miket szelíden a füledbe suttogok.

…Itt az idő… s én fogom a kezed, míg erőm és szívem engedni, míg a Te akaratod s szíved velem együtt dobban és lélegzik…melletted vagyok!!...

…Ki már korán útra kél, annak esélye nagyobb arra, hogy korán önmagára is lél:)!...

Légy Te magad az ÉLET!

Bár a csendet kívánod meglelni, de mégis üvölt és háborog körülötted a világ. Elveszítetted a középpontod, mert nem azt tartod a szemed előtt, mi Neked fontos, mi ízig-vérig Te vagy…

A szavak, melyeket beleordítasz a semmibe, csak a szíved fogja visszaverni, hogy meghalld végre, és észre vedd azt, amikor rossz helyről figyeled önmagad. Mikor utadon rossz irányból várod a vigaszt, a megoldást, a megértést, s a szeretetet.

Sugallatok útján, és soha nem hangosbemondón át fogod meghallani a megfelelő útbaigazítást, hiszen ezen szimfóniák kívánják végül megtörni Benned, azt a viszhangot, mely folyton azt sugallta feléd, hogy „vesztesnek születtél”. Nem veszteség az, mikor kilépnek az életedből, sokkal inkább része egy olyan lehetőségnek, mely ezzel a távozással nyílhatott meg előtted. Hiszen ott van fűben, fában, levegőben a változás, mi az életed során, mindig biztos lesz. Az elérkezésekor pedig, vagy derékbatör, vagy a levegőbe emel Téged.

Sokan vagyunk, sőt talán több ezren, kik hisszük azt, hogy minden magadért tett lépés, minden szó mely a saját magadba vetett hitedért kel életre, megteremtik végül a jövőd, miben felszáradnak az új világért ejtett könnyeid.

Kölcsönadom addig a vállam, míg megpihensz kicsit a nagy út kezdete előtt, míg erőt merítesz, hogy valóra váltsd a lehetetlennek vélt legvadabb álmaidat.

Itt az idő az új kezdetre, itt az idő a változtatásra, tudom, hogy megvan Benned minden, mi az első lépéshez kell, nem kell látnod a teljes utat, hiszen önmagad megismerésén keresztül fogja majd felfedni magát előtted „teljes” valójában.

Megszámlálhatatlan kétkedő fogja megkérdőjelezni az erőd, a hited, de csak azért teszik majd, mert ezzel próbálják meg maguk előtt is leplezni, hogy ők maguk milyen gyengék is egy új, egy tudatosabb életre, amiben végre arra fordíthatnák erejüket, ami a saját felépülésükön át elvezetné őket IS egy magasabb dimenzióba.

Nem tudom elégszer mondani…
Nem tudom elégszer megmutatni…
Nem tudom elégszer eszedbe juttatni, hogy kit én Benned láttam és látok, az nem csupán EGY ember a Mindenben, hanem abban a Mindenben az EGYetlen!

Nincs itt semmi titok, látom szemedben a végtelen világot, látom, hogy mire lennél képes, ha végre valóban a LÉTezés szintjére lépnél, ha hajlandó lennél végre a saját ÉLETedet élni!!

Bárhol keresheted az otthonod, de csak akkor lelhetsz rá bárhol, ha magadban már meglelted azt, ha lecsendesíted magad, hogy végre meglelhesd a legbensőbb, szeretetteljes középpontodat…

A szíveddel kell figyelned, hogy végül a füleddel meghallhasd azt a dallamot, mi harmóniával és békével tölti be az üresen és felfedezetlenül hagyott lelki zugaidat…


…Tárt karokkal vár Téged is az ÉLET!...

Mosolyon át a lélekig!

Szeretném látni a mosolyt az arcodon, mert azon keresztül tudom meglátni, mi Néked a szívbéli öröm.

Az öröm az, mi beragyogja a mai napom, s a holnapom.

A holnap rejtélye, cselekvésre bíztat engem, mert jobbá kívánom tenni, hiszen körülöttünk van Minden.

Minden, mi beburkol, minden mi körülötted van, a részeddé válik, mert jelenléted a világban temérdek cseppnyi jóság a tenger habjaiban.

A tenger végeláthatatlan látképe, a megszámlálhatatlan lehetőségeid fénylő tükörképe.

A tükörkép, mikor képes vagy szembenézni vele, megmutatja Neked, hogy ki vagy, s azt is, honnan érkezel. Egyet azonban nem fog soha felfedni előtted, hogy kivé válhatsz, s mivé nőhetsz fel, hiszen az jóslás volna, de Te döntésed súlya egyetlen pillanat alatt képes múlttá változtatni a jelent, miben újjáépítheted önmagad.

Önmagad dolgában okos soha senki nem lehet, mert érzéseid jelenében, csak Te tudhatod mikor hol, és miben látod meg a szivárványt.

A szivárvány szépsége nem ismeretlen senki számára, ahogy számodra sem, de merően más benne élni, mint csupán tudni arról, hogy létezik.

Létezéseddel engem határtalan örömmel ajándékozol meg, ezért cserébe azt adom, mi én vagyok, mi a tiszta, s a való. Ez persze koránt sem tökéletes, sőt, de talán pont ettől lesz oly közeli, s oly élettel teli...:)

Mindaz, mit én adhatok, „csupán csak” egy a sok közül, de ha „kell”, egyetlen a sok között…

Én …én vagyok …!

Érzések egy pillanatba foglalva...

Mit érezhet az ember, mikor szívbéli társát öleli a keblére?...

Mit érezhet akkor az ember, mikor megszűnnek, a kétségek, hogy Ő igenis létezik, aki pedig a társát leli meg végül Benned!?...

Mit érezhet akkor az ember, mikor elérkezik a megfelelő pillanat az együttLÉTezésre?...

A kapcsolatok mik között egy világ jelenti és jelentheti az árkot, mégsem képesek végérvényesen elszakadni soha, hiszen az érzések, mik a szív által lépnek útjukra, csak a szív által is vétetnek véget!…

„Hatalmamban” áll mindent megváltoztatni, mit csak lehet, s talán, azt is mit sokan lehetetlennek vélnek…

Egy dolog felejteni és eltemetni valamit, és egy dolog felégetni magad mögött mindent…
Talán csak egy dolog van, mit képtelen maga mögött végül felégetni, azt az érzést és lelket, kit őszintén és tiszta szívből szeret és szeretett a lelked…
A szeretet mit ilyenkor éreztél, nem múlik el soha, de ezekben a pillanatokban is megadatik neked, hogy elhidd létezik ama kapcsolat, miben lehetséges az, hogy két szív erőfeszítések nélkül, együtt dobban…!!!

...

Hogy én mit érzek?

Hálát, mert mindig megmutatják nekem, van miért lélegeznem, van kiért tűzbe mennem!...

Nem csak rajtam múlik, hogy látod-e, nem csak rajtam múlik, hogy érzed-e, nem csak rajtam múlik, hogy hallod-e, egy dolog viszont csak rajtam múlik, hogy amikor szükségét méri ránk az idő, melletted vagyok-e??

Nézz rám, s halld meg kérlek a szavam, miben hozzád szólók, hogy biztosíthassalak annak létezéséről, mi igazából szavak nélkül is érezhető, barátság ez a javából!!

Érezni is csak egy dolog, inkább éld és leld meg örömöd benne, hogy beteljesíthesse küldetését, mit két lélek hívott életre!!!

Én már itt vagyok és érzem a jelenléted és Te??

...

Az Életre hangolva...

Hiába takarod el az arcod, hiába rejted el a vágyaid képét, mert tagadásod még jobban felhívja magára a figyelmemet, mintsem azt gondolnád.

Szeretném, ha látnád újra magad előtt álmaidat a vásznon, mik lázba hoznak minden egyes áldott napodon. A kép bármikor újrafesthető, csak rajtad múlik, mikor változik a forma, a szín, a nagyság, s a benne testet öltő merészség.

Rengeteg pofon, fájdalmas történés terhei látszanak az ecsetvonásaidon, s virítanak hegként lelkeden, de van egy jó hírem, nem kell tovább örömtelenül és fénytelenül tovább festened jelen életed.

Itt vagyunk melletted, hogy szemed helyett a szemeid legyünk, fogjuk kezed, míg elindulsz utadon, míg életre hívod a benned rejtező végtelen erőt. Hatalmas család vesz most is körül, kik csak azt szeretnék, hogy az légy, akinek lenned kellene.

Viszont tudnod kell nincs olyan, hogy megfelelő pillanat, csak olyan van, mi mindent gyökerestül megforgat és megváltoztat, mit Te ott és akkor a megfelelőnek nyilvánítasz!

Látom és érzem belső viharaid, megpróbáltatásaid, de csak rajtad múlik, hogy végül karod kinyílik-e egy szerető ölelésre, vagy újra és újra bezárva várod az új kor eljövetelét.

Sokan vagyunk, kik hozzád hasonlóan, akár pesszimistán is nézhetnék a holnapot és a mát, de mégsem tesszük. Sőt, nem tekintünk révedve a jövőbe, mert alapja túl ingatag ahhoz, hogy ma várat építhessünk reá. Inkább maradunk a MÁban, mert abban ott van minden alap, mi végül elhozhatja azt az örömet, mire végül felépül kastély, miben végül valósággá válik minden örömteli érzés, s pillanat.

Ha Rád tekintek, nem látok mást csupán „csak” egy teremtett lelket, ki tiszta szeretet érdemel, de ha kell elmondom százszor, hogy Véled leszek, ha száz vihar is mossa el a biztosnak tűnő partjainkat, mert az a kötelék, mit szívedben fogadsz meg nem zúzhatja porrá holmi szél és néhány csepp eső. A fogadalom, mit szívedben kötetsz meg, végül csak a szíved oldhatja fel.

Ha azt szeretnéd, hogy a világ körülötted forogjon, az kell, hogy meglásd, már most is ott forog, csak akkor nem lehet látni, ha csukott szemmel kívánod érzékelni, mi csak tágra nyílt szemekkel látható.

Nem abban van lehetőség, amit mondok, hanem abban, ami Benned végül tettek formájában végül a kezdetét veszi.

Egy életet nem túlélni kell, hanem Élni benne…!!!

Egy Pillanat töredék képe...

Drága Pillanat az, miben lehívod a végtelent, s a végtelen az, miben végül meglelheted önmagad. Határtalan vagy s ékes, mert szavaidban benne rejtezik minden, miről sokan csak álmodoznak, miután sokan csak sóvárognak.

Nem látják, hogy Te „csupán csak” önfeledt LÉTezel. Nincsenek feltételeid, mert nem kívánsz gátja lenni a Jelennek, és tudod, hogy ezzel lehetsz javára a Jövődnek.

Egy lapra, egy osztásnyira vagy a megoldástól, de talán fényévnyire a végső célodtól. Kétségeid azonban hátráltatnak Téged az utadon, miknek köszönhetően lelked a fájdalomtól megsebzetten magához hív, hogy fogjam a kezed, míg elül Benned a vihar, míg előbújik a nap, míg megpillantod a felhők közt a szivárványt.

Látom szemed, látom könnyeid közt a lelki szépségedet. A bánat könnyei végül lemossák arcodról s szívedről a kín foltjait, hogy ezzel megtisztulhasson újra a lélek, hogy újra mosolyra derüljön az ajkad.

Azt kérted tőlem, hogy a gyűlöletről írjak, de ettől némának érzem magam, és talán kicsit „lehetetlennek”, mert annyira idegen ez nekem. Százszor meg ezerszer bántanak és bántottak meg, mert én, a szeretetben hiszek, mert ez a hang az, melyen meghallom az éneket, ez az a dallam, melyen táncra perdül a lelkem. Nem mondom, hogy nem éreztem haragot, de korántsem hittem abban, hogy ennek végérvényesen pecsétként kell rajtam éktelenkednie. Elengedtem, mert ezt „kellett” tennem, mert ebben lelhettem meg a belső békémet.

Igen, itattak már meg a keserűég és a bánat kelyhéből, de még sosem engedték, hogy ez méregként hasson reám. Próba volt ez számomra, nem is kicsi, de végig hittem még tudattalanul is, hogy mi az, mi végül a megoldást elhozza, ez nem más volt, mint a Szeretet, ez az, mi átölel, mi átjár, mi felemel, mi erővel tölt fel. Folytassam még, mit köszönhetek eme érzésnek:)??

Szívesen megteszem, hogy Veled is meglátassam, hogy a közös nyelv melyet beszélünk, nem babiloni, nem semmitmondó, mert ezen keresztül még ha csak egy pillanatra is, de utunk közössé válik, ez pedig számomra, külön öröm.

Nézném én a sötétséget, de szemem a fény felé húz, látnám én az árnyas oldalt, de az nem ád nekem semmit, csak elveszi tőlem azt, miben gyerekkorom óta rendületlen hittem, miért még ma is lázasan kelek fel, melyért tudom, hogy érdemes élnem.

Kérlek engedd meg, hogy továbbra is akként szóljak hozzád, melynek nyelvezete a szeretetre van beprogramozva, mi oly sokat adott még nekem is. Had osszam meg ezt Veled is, mert érzem, hogy szomjas rá a szíved, mert érzem, hogy a fal mely körülötted bástyaként emelkedik a magasba, csak a szeretet bonthatja le. Félre ne érts én nem vállalom a bontást, hiszen azt Néked „kell” belülről akarnod. Én csupán támogatlak ama döntésedben, mi jobbá, boldogabbá, teljesebbé kívánja tenni a LÉTedet, minden szinten.

Ha arra vágysz, hogy szabad légy, akkor ezt tedd meg Most! Elérkezett az idő arra, hogy újraírd a sorsod!

Minden rajtad áll, nincs oly súly, mely ne válhatna könnyűvé, mert mit most magadon cipelsz, attól a pillanattól fogva többé nem nyomja a vállad, mikortól meghozod eme visszavonhatatlan döntésedet.

…A szíved súgja Neked a választ, csak nyisd ki reá a lelki füleidet!...:)

Megszólal a valóság hangja...

Elképesztő ama erő, mi Benned fellelhető, elképesztő ama érzés, miben benne rejlik minden, mi oly csodálatra méltó, mi még szavakkal is nehezen körül írható. Sokszor fel- alá járva keresünk a környezetük mankóit, erre jössz Te, a teljes valóddal, s megkérdőjelezhetetlen öleléseddel.

Hatalmas az út, melyet bejárva leltük meg végül azt, mit lelki szemeinkkel már egyszer megidéztünk, nem tudtuk, hogy néz ki a csoda mi ránk vár, milyen a mosolya, csak rendületlen hittük a létezését, és most tessék, itt van, nem kérdi miért hívtam, csak néz és szótlanul magához ölel.

Régen minden másként volt, a változás mindenben ott volt és ott van ma is, csak kérdés, hogy mi változunk-e vele, vagy allergiával tiltakozunk?

Egy álom, egy valóság…

Gyerekként sokszor ábrándoztam azon, hogy szavak nélkül fogják érteni szívem vágyát, érezni fogják szívem szeretetre éhes dobbanását, de a munka, melyet ennek porbatiprásába fektettek, ami ugyan aprólékos volt, de korántsem végérvényes és gyökeres.

Ma örülök, csak igazán, hogy a temetés helyett, inkább díszcsomagba rejtettem ezt az álmot, mi most Bennem újra szárnyra kapott. Hitem, gyógyítja meg végül azt a világot, miben a sérülések hegei ott virítanak a lelkem kerítésén.

Végül sokan, sokféle irányból érkezünk meg az útra, min keresztül végül együtt érhetünk a teljesség otthonába, hol nincs feltétel, hol nincs kétely, csak egy, mi melegséggel tölt majd fel: ez a Szeretet. Mi nem kérdez csak átjár és örömmel koszorúzza fel Életed.

Találkozásunk egy pillanat műve, meglátni szemedben a végtelent és a nagyságot, örökre feledhetetlen marad, örökre az enyém az érzés, miben bármikor újra meg újra megmártózhatom, ha érezni kívánom. Az emlékkönyvem egy teljes fejezete a Tiéd, van még benne hely arra, hogy csupa szép élménnyel töltsük fel, mikor kezdünk neki:)??

Tudom, hogy sok harc és fájdalom vezetett el hozzám és idáig, de a boldogság, hogy utunk most keresztezi egymást engem bizakodással és reménnyel tölt el, és Téged??
Ez az időszak sok mindent fog elsüllyeszteni, de csak azért, hogy valami merően új, valami rendkívüli emelkedhessen ki a helyén. Ne bánd minek múlnia kell, mert azzá kell válnia, hogy végre az új jelen nyerhessen ezen keresztül végérvényesen értelmet. Gyökereink közösek ezt senki nem vitatja, hiszen mindent feloldó pillanat már elmúlttá változtatta, mi gátját képezné a sikeres közös jövőnknek.

Bennünk a nagyság, bennünk a szeretet lángja, mi olyan választ ad kérdéseinkre, miben rálelhetünk mindenre, mi elengedhetetlen a további lépteinkhez.
Soha ne feledd mindig támogatni foglak abban, hogy megleld azt az utat, min végig haladva, képessé válsz beteljesíteni a sorsodat.

Legyen ez a napja annak, hogy elkezded élni azt az életet, mit gyermekként határok és félelmek nélkül magadnak elhívtál, mert képessé nem az iskolák tehetnek az Életre, csupán csak: az Önmagadba vetett hited!

A kihívás előtted áll, készen állsz, hogy beteljesítsd az álmod??

Változik a világ, és Te??

Sok minden történt az utóbbi időben, mik még engem is elnémítottak, mik megtépázták szárnyaim. Mivel az álmaimért nem száll helyettem síkra senki, újra erőre támadok.

A változás, melyet életre hívtam átírta mára, az egész eddigi történelmem, és ezzel újraalkotta a jövőm. Határozott ellenállást, mit kaptam, próbára tette a lelkem, nem könnyítette a helyzetet az sem, ha csak hangtalanul lázadtam.

Próbára teszem magam és a teremtett kis világom, melyben talán „biztonságot” lelhettem, de felhőtlen boldogságban nem volt osztályrészem. Ezzel kívántam ezt a nem működő „valóságot” porrá zúzni, hogy felépülhessen egy merően új, melyben a boldogság kapja a kulcspozíciót!

Fájdalom nélkül nem tud végbe menni eme folyamat, miben sokszor a káosz az úr, keresd céljaidban az útmutatást és a választ.
Sokan vagytok most Ti is, kik elindultatok újra felfedezni magatokon át az „új világot”, de kétségek gyötörnek, honnan, hova s merre visz az utatok?
Megrendülsz, s azt kérded magadtól, biztos, hogy akarom én ezt??

Nem tudok kielégítő választ adni Neked erre, mert mind másként látjuk a dolgokat, de egyet viszont mondhatok, hogy jobbá, szebbé csak az válhat, ki képes vállalni és feladni azt, ami már nem működik, ami csak meddő jövőt hoz, ami fulladásra kényszerít Téged.

Tudom fájdalmas kilépni a mederből, a megszokott világból, de csak ez adhatja meg a lehetőséget arra, hogy új otthonodra rálelj. Újra látni, újra használni az izmokat, melyeket mozgási energiával mozgatsz meg, egyedi s talán ismeretlen érzésekkel töltenek majd fel, de ezzel képessé válhatsz, megint azt érezni, hogy Élsz!

„Felszabadulásod” pillanata mámorossá tesz, aztán nem leled többé azt az érzést, mit eddig megszoktál, mik hosszú éveken át elkísértek, jönnek a kételyek és a félelmek. Ekkor légy kellően bátor segítséget kérni, mert a régi rossz beidegződésektől szervezetednek is meg kell szabadulnia, bizonytalanságodban szükség lehet egy szerető kézre, mely bátorít és segít megemelni a fejed, hogy egy percre se veszítsd szem elől a célodat, melyért meghoztad a döntésedet.

A tudatalatti érezni kezdi vesztét, mert tudatos Éned felébred, és jobbá kívánja tenni az életedet, mert látja és érzi, hogy boldogságra vagy hivatott. Farkasszemet kell majd nézned, azzal a ténnyel s emberekkel, kik nem örülnek maradéktalanul a megújulásodnak. Készülj fel erre!

Még egyszer mondom, szívesen fogom a kezed, akkor is mikor könnyek fedik el a szemed, mert tudom, könnyebb lesz Neked is a dolgod, ha érzed, hogy szeretet vesz körül. A saját tapasztalatom mondatja ezt most velem.

Mikor új, légi áramlat veszi kezdetét az életedben, bontsd ki a vitorlát, ez viszi majd előbbre a hajód, s tartsd az arcod a napsütésbe, lelkedet pedig füröszd meg a Nap melegében.

Szabaddá ugye „csak” az válhat, ki felismerte, hol húzta fel feleslegesen a korlátokat, hol feszített ki értelmetlen határokat képességeiben. Ha megérzed a távol hívó szavát, felelj, így más is tudni fogja, hogy LÉTezel.

Érezd meg magadban a határtalan világot, amiben felfedezhetsz mindent, mit csak szíved s lelked kíván…

Mit is kívánhatnék Neked, drága lélek, talán azt, hogy:

…Leld meg magadban a világot, hogy otthonodra lelhess a Világban is!...

Egy Élet látomása szavakban elbeszélve

Mikor egy olyan pillanatba lépsz, mely felnyitja a szemed az értékekre, melyek már most is Benned, melletted, Érted és Neked vannak, „újraíródik” a sorsod!

A most következő sorok arról adnak hírt, hogy van egy másik valóság, melynek gyökerei eddig is Benned rejteztek, de mélységei mindezidáig „fedve” voltak előtted.

A szemszög melyből a mondatok kirajzolódnak végül, rajtam kívül esnek, ezen dallamoknak az ujjaim csupán csak az ívét adják meg. Mit most olvasni fogtok egy különleges lélek zeneművéből valók!

…A kezdet…

Születésem pillanatában, sírásommal kívántam hírül adni a világnak: az új nemzedék legújabb tagja érkezett meg most közétek! Különleges voltam, de értetlenül álltak, „ezen” csoda felett. Tágra zárt szemek pillantásai tettek engem is a mai napig kicsit kétkedővé, mikor önmagam dolgában kellene, hogy döntést hozzak, és állást foglaljak.

…Az iskolai évek…

Ahogy teltek-múltak az évek egyre komolyabban kerestem és kívántam azt érezni, hogy engem értő otthon vesz körül. „Barátok” kiket lázasan kerestem, sokszor komoly pofonokkal kínáltak meg, ezzel adták tudtomra, hogy nem vagyok közéjük való. Akkor ezt másként néztem, sokkal inkább tőrként forgott bennem!

…Az Életben…

Régen is sokszor várták tőlem a tiszteletet, a felnőttek de ezért Ők igazán a szememben soha nem tettek eleget, sőt…! Nem láttam bennük olyat, mely odafigyelésre érdemes. Sokkal inkább láttam, irigy, önző, akaratos, erőszakos és zsarnok egyéneket, kik az ellenszenvemet csak az egekbe emelték! Úgy vélték, hogy a „példa”, melyet mutatnak a fiatalok számára is követésre érdemes, pedig nem! Gyerekként nem is igazán tudtam érdekeim érvényre juttatni és „lázadni” is inkább csak némán mertem, de csak most látom, hogy mekkora törést okozott ez Bennem. Nem tűnt el nyomtalan, a bakancsnyom most köszön csak vissza, mikor az „új könyvemet kezdem”!

…Próbálkozások…

Érezni? Azt meg minek? Kimutatni? Nah, azt már nem! Ezt vallották az érdektelen egyedek. Egy dolgot értek el ezzel a lelkemben, hogy kettősség lett a „mottóm”, mi azt az eredményt hozta magával, hogy magam folyamatosan rágalmazom. Erővel dacoltam könnyeim ellen és ezzel adtam magamnak a legtöbb pofont, mindeközben azt éreztem, hogy nem az vagyok, kinek lennem kellene.

Lázasan kerestem, kik engem akartak látni, de nem ismertek igazán, hiszen ők is csak kerestek. Senki nem tudta, hová vezet az út csak meneteltek szüntelen, hogy azt érezzék, tartanak valahova. Sok táját kívántam felismerni a világnak, hogy útközben rálelhessek arra az életre, melyet születésemmel vállaltam.

Csak egy csendes zugot kerestem, hol fellelhetem az egész világot, az erőt mely bennem minden nap munkálkodik. Pedig igazából nem vágytam/vágytunk többre, mint családunk -mely szétszóródva él- önzetlen és tiszta szeretetére, olyan közösen megült vacsorákra, melyeken az öröm kerül terítékre.

A ki nem mondott szavaim, a kielégítetlen érzelmeim, a meg nem élt érzéseim, sokszor fájdalmas, sikertelen próbálkozásokba fulladtak. Ezen idő alatt lelkem és akaratom acélosra edződött. Mit eddig sokszor fájdalmas megtapasztalásként magamévá tettem, tudom nem volt hiábavaló, mert hozzájárultak, hogy azon az úton melyet szívemmel választottam határozott erővel hívjam éltre és vigyem sikerre.

…Úton…

Pár évtizednyi vándorlás után, megjött az áttörés, az-az esemény, mely végül visszafordíthatatlanul az Utamra sodort! Másként tekintettem eddig az embereket s helyzeteket. Nem igazán láttam mi a dolgok nyitja, még most is sok bennem a kérdés, de érzem, hogy jó úton haladok.

…Hittel és önbizalommal vállalom mire elhív az élet, akaratom szerint jobbá teszem és megváltoztatom a sorsom, melyben eddig nem én voltam a „főszereplő”, hisz csak éltem némán és szenvedőn. Eltölt a boldogság, mikor azt láthatom, hogy a végtelen világ tárul ki elém, mikor érzem, hogy a gondviselés begyógyítja vérző sebeim! Készen állok arra, hogy valóra váltsam a látomásom!...

Zárszóként: “El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövőd.” (Jégkorszak 2)

A változás múzsája...:)

A most leíródó sorok létrejöttét, egy értékes ember érzésvilága „hozta létre”, én csupán „közvetítője” kívánok lenni kósza, kavargó gondolatainak, melyekről ő is ezen mondatokat olvasván fog talán tisztább, összefogott képet kapni. Mind e mellett, hiszem, hogy még sokan lesznek, kikben ezen érzések felismerhetőek és felfedezhetőek.

Új áramlást adtál az életemnek, melyben megláthattam, milyen az a forrás, mely belőlem ered és hozzám is tér vissza, hogy többek vagyunk puszta „lényeknél”, kik jelen hozzáállásukkal halálra ítélik a drága Földünk!

Őrültként kerestem és áramoltam a tömegben, mert az érzést kerestem: „hogy ez az, megtaláltam, azt kit, kiket oly lázasan kerestem”!

Pörögnek a percek, órák, napok és a hónapok, de mégis tisztán látom Benned az új fordulatot! Életemnek új utat mutattál, melyben érzékennyé váltam a világ láthatatlan voltára. Nehéz szavakat találni arra, mi oly nehéz, hisz még fel sem fogtam igazán mi vette a kezdetét.

Rengeteg a hibám, de Téged ez egyáltalán nem érdekel, csak érezni kívánod, hogy újjászülettél, hogy más ember lettél, és önzetlen szeretet vesz körül!

Meghatározhatatlan, behatárolhatatlan az érzés, mely rajtam elhatalmasodott, melynek köszönhetően Bennem szinte minden gyökeresen átíródott.

Különleges ragyogás vesz körül, mely színeiben is azt mutatja, különleges vagy! Hiszen önmagadat adod feltételek nélkül, aki nem fél felfesteni az égre, hogy minden a legjobb irányba halad!

Ma már egy parkban ülve képes vagy érzékelni és észlelni az apró csodák léleküdítő, felszabadító erejét. Tudom, hogy rengeteg még a kérdéses pont, de bizton érzed, hogy rajta keresztül válaszolt Neked az Univerzum!

Úgy néz ki, hogy most mosolyra áll a szád, mert itt most azon sorokat olvasod vissza, melyek számodra kísértetiesen ismerősen hangzanak, ugye…:)?? Azért most végy levegőt, kérlek…:), hogy jusson a lélegzetedből az elkövetkező útszakaszokra is!

Sok ember életére leszünk még közösen hatással, csak győzd erővel, hiszen rengeteg olyan helyzet van és lesz, melyre majd a Te személyed lesz a megkérdőjelezhetetlen válasz. Belső gazdagságod, bőséggel árasztja el, a körülötted lévő zavaros világot, mely számodra mégis átlátható, színes és világos.

Nem látom a szemed, csak azt érzem, hogy Te vagy a lehetőség, mely Benned íródik valósággá, még pedig nem az én tollam, hanem a saját szíved és hited által!

Nem mentheted azt, ki „haldokolni” kíván,

Nem lehetsz boldog, ha ezt másoktól teszed függővé,

Nem láthatod a színeket az életedben, ha hontalannak érzed magad a saját szívedben,

Nem lehet válaszom számodra sem, ha valóságod válságos állapota, a számodra elfogadható!

Csupán csak annyit kérek Tőled, hogy döntsd el, ki vagy most és, hogy „kivé nősz fel”?!Nincsenek ideális válaszaim a kérdéseidre, hisz azok Benned rejteznek, egyet viszont tudok, innentől kezdve, ha tetszik, ha nem, életed része leszek és maradok!

Ölelésem legyen megerősítésed, mely arra bíztat, hogy légy Önmagad, hiszen a történések ellenére, szükség van bizonyosságra, hogy a Világ arra kíváncsi: Te ki vagy?!

Én látom azt, ki igazán a szíved mélyen vagy és őszintén csodálkozom, hogy Te miért nem:)?!!

>

A lelkes semmittevők magyarázata a cselekvésről!

Csak remélni tudom, hogy az itt leírt sorokat kikhez szólnak, olvasni fogják, mert ezt nem csupán egy, a tömegbe küldött kódolt üzenetnek szánom.

Kevesen vagyunk, kik a felelősséget vállalni merik az életükért, kik úgy döntöttek, hogy kihasználják az élet adta lehetőségeket, mielőtt az élet használná ki őket!

Ezzel szemben sokkal többen vannak, kik csak hiszik magukról, hogy „cselekvők”, hiszen mindent csak elméleti szinten játszanak le, és nem tűnik fel nekik, hogy az „örökös cselekvésük” nem viszi el őket az ég világon sehová! Csak folyton engem vonnak kérdőre, ja hogy hibázom út közben, nem is tagadom, de úgy követni el a sorozatos hibákat, hogy igazából nem is csinálok semmit?! Ez inkább csak egy rossz vicc, melyen még nevetnem is nehéz, hisz a levét mindig én iszom, na de ebből most már elég, mert felállok és köszönettel ebből a siralmasan és maszatos képből távozom!

Próbálok és próbáltam mindig másként nézni az egészre, de nem lehet ott úttörő az ember, hol a sötétség és tudatlanság az Úr! Hisz ezen utak mindig „könnyebben” járhatók, persze kiknek ez az a szint az elfogadható! Döntésemért persze nem kérek bocsánatot!

Tiszteletben tartom döntésüket, hogy könnyebbet és az egyszerűbbet választják a méltányos helyett, mert csak ítélkezni, kritizálni tudnak, mivel ugye tartalommal nem tudják megtölteni mondandójukat. Üres szavakat használnak, de erre még odafigyelni sem érdemes!

Ezek az emberek ezzel mondják el, hogy miért nem tudnak a nyomodba érni soha. Az ábrázolás persze nem mindennapi úgy tekintenek a világra, mintha az övék volna, dobogóról beszélnek hozzád, hisz onnan jobb ugye az akusztika. Tudjátok mit? Hagyom, hogy ezt tegyék, tudjátok, hogy miért?

Ők lesznek azok, akik a való életben soha nem fogják megtapasztalni, hogy milyen érzés is igazán és méltán ott állni. Ezért legalább az illúziót hagyjuk meg nekik, legyen ez az öt perc az övék, mert ugye nem vagyunk irigyek :)??

Mivel nagyon fontos a megbocsátás, Én most Téged is erre ösztönöznélek, mert ezzel is jobb és több lehetsz. Sőt, ennél tovább megyek! Hálás vagyok, mert a változás útjára terelnek, csak azt nem látják a balgák, hogy ezzel a saját vesztükbe rohannak, de saját tudatlanságuk lesz a végzetük. Félelmeiket hagyják eluralkodni, ezért van az, hogy csupán tettetik a „cselekvést”!

Próbálnám megmutatni nekik, hogy az irány, amit vettek, nem viszi őket el sehová, de nem érdekli őket, hisz ők jobban tudják!

Erővel próbálják áttolni, mit lélekkel kéne, meg is van ennek az eredménye. Nem tartanak sehová, hisz nem tudják, hová kívánnak eljutni, így azonban segíteni sem lehet. Bizton mondom ezt most Nektek rossz nézni, hogy mit művelnek, de hát ez van, nekem ezt kell elfogadni!

Innen szálljon el az üzenetem, melyet minden említett szavam ellenére mégis köszönettel kívánok zárni, mert az én erőm ebben mutatkozik!

Új valóságot írunk, melyben csak az „marad alul”, ki erővel kívánja megvívni a „szívek csatáját”, csak az nem veszíthet, ki nem tesz kockára semmit, én ezt vállalom!! Idézet legyen most a záró akkordom:

“A biztonság többnyire csupán egy babonának tekinthető, mivel a természetben soha sem fordul elő, és az emberek életében sem tapasztalható. Hosszú távon a veszélyt elkerülni semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás, vagy egy nagy semmi.” (Helen Keller)

Organikus Lélekben, Organikus Élet!

Kérésetekre következzék egy olyan írás, mely arra kívánja mutatni az utat, ami a tudatosság érzésnek feléledését és az ebben való felelősség vállalást „hivatott” megfogalmazni, legalábbis remélem sikerül, még ha csak részben is, mert nagyon tág eme fogalom…:).

Nem tudom Neked mi a célod, hová kívánsz eljutni az életedben, most inkább azt kérdezném, hogy amit most csinálsz, szerinted oda vezet ez el Téged??

Mi egyre többen vagyunk, és egyre inkább tágul az a kör, kik hozzánk hasonlóan céljuknak tekintik, hogy meggyógyítsák önmagukon keresztül a drága Földünk!

Kétkedők sora próbálja meg elhitetni velük, hogy eme Küldetéshez mi gyengék és kevesek vagyunk! Mi azonban tudjuk, hogy ezen próbálkozások mögött saját kicsinyességük, félelmük, irigységük és előítéleteik húzódnak meg és teszik őket parányivá, minket pedig „óriássá”...

Részemről azonban innen üzenem nekik: a változást márpedig útnak indítottuk, melyen át már most sokan találták meg a gyógyulás útját. Amíg Te a kifogásokon töröd a fejed és azokat ráncba szedve, végül a saját életedet keseríted meg. Amíg az életre keresed a kifogást kudarcaid véresre tépázzák szét a lelkedet, de minek?? Viszont, az fog csak igazán fájni, hogy Mi nélküled is megvalósítjuk azt az álmot, melyet valahol Te indítottál útjára, de Te nem vállaltad az utat a megvalósuláshoz. Éltre keltjük azt a valóságot, melyben százezrek találják meg boldogulásuk. Még most sem késő, csak halld meg szavam!

Feltápláljuk lelküket, hogy testük is jóllakjék. Elismerjük ezen változásért tett minden lépésedet, erőfeszítéseidet, mert tudjuk, hogy Neked is szükséged van arra kedvességre, mely a további cselekvésre buzdít Téged!

Bőséget „kell” teremts magad körül, ez azonban nem valósulhat meg, míg a „szegénység tudat” tölti ki elméd, adj helyet a szívednek, mely kisöpri majd onnan a köves maradványokat, melyek gátját szabják szabadulásodnak. Sikered pedig mutatni fogja az utat a sikerre éhezőknek, légy Bátor, légy az, aki megírja magában az új történelmet!

Feszülten figyelem és követem minden lépésed, hogy bizonytalanságod ellenére, a célod velünk karöltve mégis bizton elérjed, nem hagyom, hogy csüggedj, nem hagyom, hogy elveszítsd hited, nekem ebben van a felelősségem!

Fontos, hogy tudd a Te lépéseidre is szükség van, a világ sorsának jobbra fordulásához, a Te erődre is szükség van a változásokhoz!

A természet ősi dinamikus erejének hamisítatlan formulájával tesszük megismételhetetlen csodává az emberi egészséget, mely bennünk kel életre, és szavaink hangoztatásával visszahozzuk újra a köztudatba!

Nem lehetsz közömbös ama témában, hogy tudatos egészség, mikor ennyire beteg ez az ország! Benned is megvan a „képesség”, hogy másokon pusztán már az információval is, de segíts, és „kell” is, Neked ebben van némi a felelősséged, de igazad van, lehet úgy is dönteni, hogy nem vállalod!

Kik mások segítésére sietnek, önmaguk életét emelik fel, és ezzel megteremtik a bőséget minden szinten és területen, a saját és mások életében egyaránt. Szeretnénk, hogy Te is részese légy annak a folyamatnak, melyben újra élővé tesszük azt a Nemzetet, melyet úgy hívnak, hogy Magyar!

Elfeledte ez a haza, hogy sorsa alakulása nem a politikán múlik, nem a körülményeken, mert az csak félelmekre kíván kárhoztatni Téged, a változást pedig csak az együttes erőnk tudja elhozni nekünk!

Miért látja Bennünk a világ a változást, az erőt, mi pedig nem?? Mert elhittük, a kicsinyes és zsarnok embereknek, hogy a világot csak egy ablakon át szemlélhetjük, melyben a kilátás csak azt engedi látatni velünk, amit ők „ideálisnak” vélnek. Attól félnek hogy tudatára ébred ez az ország, hogy világ nem csupán csak egy kilátás a reménytelen semmibe! A világ több ennél, nagyobb, mint hinni mernéd, de nem akarom lefesteni Neked, mert azt szeretném, hogy a saját szemeddel lásd, a lelkeddel pedig megéld ezt a látványt, mely engem is gyökeresen megváltoztatott!

Tudnod kell, hogy másképp is dönthetsz! Lelkes izgalommal várom a Te érkezésed, arra a tisztásra, melyben megélheted a világ nagyságát, és felismerheted, hogy sokan vagyunk kik, bátran vállalják, hogy „forradalmárokká” válnak!

Van egy küldetésünk, mely éltre hív egy „új szemléletet”, mely visszaadja azt nekünk, mitől megfosztottak bennünk! Alázattal nyúlunk a természethez újra, ő ezt bőséggel hálálja meg nekünk. Nem hiheti senki, hogy a műben rejlik gyógyulásunk kulcsa, mert azt újra, csak a természet adhatja vissza nekünk!

Életed csak Te irányítod, ha azt érzed, hogy Te is szeretnél tenni annak érdekében, hogy felemelkedjünk és a haladás útjára lépjünk, kerülj kapcsolatba velünk, velem!

Sokan vagyunk, ki arra várunk, hogy rémálmából felébredjen eme Nemzet, ezért mi a tettek mezejére léptünk. Rajtunk keresztül Te is megláthatod, hogy milyen sokan is vagyunk, kik a változásra szomjazunk!

Mivel az eszköz a hogyanra, már a kezünkben van, szívesen megosztjuk ezt Veled is, ha úgy döntesz!

Hogy döntöttél…??
Jössz velünk, vagy maradsz némán lázadó???

A menekülés, nem megoldás!

Mikor rám néztél, látnod kellett volna. Mikor hozzám értél, érezned kellett volna, hogy ez valami egészen más…
Bizonytalanságod végül valós testet öltött, mert elmenekültél, nem vállaltad fel azt, mit valahol a lelked legmélyén pedig mégis éreztél.

Olyan emberek véleményét kérted a szíved dolgában, kik talán még soha azt a kétely nélküli mosolyt nem láthatták kivirágzani arcodon, mit nekem tudattalanul, de mégis megmutattál. Láthattam azt az örömet, melyben igaz, hogy sebzetten fedte fel magát a lélek, de ez voltál Te.

Nem mered vállalni az erődet, hisz még a végén lehívnád vele a csillagokat, na, azt már nem ugye…:)??
Nos, igen, hogy a fel nem tett kérdésedre válaszoljak: más vagyok, de nem is fogom másnak mutatni magam, hiszen ezzel hazudnék a legtöbbet. Neked azonban engem „kell” látnod, és nem azt a szerepet, amit éppen akkor, csak a Te kedvedért „megjátszom”…

Látnod kell azt a valóságot, mely engem vesz körül. Ne legyenek kételyeid abban, hogy Neked van e benne helyed? Csak tudd, ki a szívből jövő szavával kér, bebocsátást nyer.

Hatalmas az a lélek, ki a Te testedben lelte meg otthonát, ki Benned látta meg a megváltást. Én is látlak, mert nem tudlak nem látni a belső szemeimmel, melyek néha akár „röntgenként” hatolnak át, a gondosan magad köré épített várfalaidon.

Eltűnéseddel csitítani próbálod azt a hangot, mely mégiscsak hív Téged, még most is, de mindaddig ellenállsz ezen szavaknak, mígnem egyszer csak ezen cselekvés sajnos oka fogyottá válik, hisz a folytonos latolgatással, elszalasztod a legjobb alkalmat, hogy megéld azt a pillanatot, melyben létrejön azaz erő, mely új irányt ad eddigi életednek.



Míg eljutottunk a lapostól a kerekig, hatalmas utat tettünk meg, közben pedig senki nem kérdezte meg, hogy mi értelme eme felfedezésnek…?? Viszont többek lettünk általa…
Belülről hittük, hogy a válasz mégis az egész emberiség életére lesz majd lényeges hatással, és volt is.

Domborzatokat írnak át a fejlődésért, lelkek ezreit állítják csatasorba, mert ezzel kívánják tesztelni, vizsgálni még rajtad is, hogy alkalmas vagy-e egy újabb és tudatosabb életre???

Mikor velem szembe fordulsz, és meneküléssel válaszolsz hívásomra, a gyávaságodról teszel tanúbizonyságot. Távol álljon tőlem, hogy megítéljelek, de ezen cselekedeteddel, személyesen mutatod meg nekem, hogy az életed folyásiránnyal megegyezően éled, hiszen így döntöttél. Én ezt is szomorúan bár, de tudomásul veszem.

Ezen döntésed legjobb bizonyítéka, hogy nem mered vállalni a küzdelmet, még annak ellenére sem, hogy szíved legmélyén bizton érzed, hogy ez volna a helyes…
Kételyeiddel azonban rabságra kárhoztatod magad, pedig pont annyi erőre lenne szükséged a pozitív változások életre hívásához, mint a belső világod örökös és teljes porba tiprásához.

Ellenállóból, cselekvővé-
Hitetlenből, hívővé-
Élettelenből, élővé-
Tudattalanból, tudatossá-
Boldogtalanból, boldoggá-
Sikertelenből, sikeressé…

Ezen „végállomásokba” való eljutáshoz azonban, át „kell” kelned egy sötét völgyön.
Most már csak egy kérdésem maradt: akarod- e, hogy Téged is kéz a kézben átvezesselek, vagy inkább maradsz ott ahol vagy, hogy ezzel pusztulásra ítéld önmagad…

Szíved már biztosan súgja a választ, Te is hallod…???

Erőd határtalan, lelked élettel dobban...

Szeretném Veled is meglátatni, hogy én kit is látok, mikor könnyek fedik el a szemed! Néha már nem is tudom milyen szavakat használjak, hogy nyomatékot adjak mondandóm valós súlyának, de teszek egy újabb próbát, mert az érted tett minden lépés felértékelődik ezerszeresen…

Azt az embert, kit Benned megismerhettem, már önmagában is képes lenne betölteni örök napfénnyel az egész életem, de Te ennyivel mégsem érted be. Tovább mentél, hogy ezzel engem is, a magam talpára emeljél! Azt akartad, hogy lássam, milyen széppé tudom tenni a saját életem. Mindezt miért tetted? Tudom, mert a szívügyednek tekintetted!

Ezért érzem most én is azt, hogy azt a szeretet mit belém töltöttél megsokszorozva küldjem vissza Neked, hogy még több embernek adhasd át tudásod, mellyel képessé váltál világokat felépíteni. Hiszen meg tudod mutatni másoknak is, hogy a Bennük lévő tudás folyton, átalakul, fejlődik, növekszik, csak arra van szükség, hogy rányissuk végre a szemünk, hogy ápoljuk és a szívünkkel gondozzuk azt. Ezzel válhatunk mi is képessé, hogy megtanítsuk szívből élni leendő gyermekeink.

Lehet, hogy sokszor erőtlenné válnak karjaink a cselekvésre, de biztos vagyok abban, hogy mindig vannak és lesznek az életünkben olyan lelkek, kik szívükkel ölelnek fel, és ezzel képesek lesznek mindig pótolni a hiányt. Sokan vagyunk, kik minden ellenére rendületlen hisszük, hogy vannak még csodák… ezért találkozhatsz majd velük Te is …!

Sokszor akár naponta is megpróbálnak derékba törni, hogy megmutassák nekem, hogy erejük mégis képes láncra verni, no de mekkora tévedésben élnek „ezek”?! Te megtanítottad, hogy mi az, mit ilyenkor, valóban látnom kell és odafigyelésre érdemes!

Reményt adtál, hogy van még folytatás, hogy van még megújulás… Nos, ezért mondom most már ezt el másoknak is, mert megtapasztalhattam, nincs olyan cél, mely ne válhatna valósággá…!

Mit nekem adtál, önzetlenül tetted, mert érdemesnek tartottál rá, ezt a szívemből köszönöm Neked! Viszont azt is tudom, hogy mindig jól jön egy kedves visszacsatolás. Erőd a lelkedben nem ismer határokat, nem érzek tisztább útmutatást, mint amikor azt látom, hogy képes vagy egy mozdulattal utat mutatni, azoknak, kik még a szürke ködben leledzenek.

Látom miként születik újjá a test, hogy miként, arat diadalt a lélek, Te már megjártad az utat, mire sokan még csak most lépnek. Forradalmat írtál, melyben szíved jelöli az utat. Kérlek, mondd,… én hol segíthetek Neked???

Légy bárhol, légy bárki, de soha ne feledj mindig, minden körülmény között embernek maradni!!!


...

A Barátság "receptje"...:)

Volt már egy bejegyzésem a barátsággal kapcsolatosan, ezt most egyfajta kiegészítésnek szánom…:)!
Minden bizonyára sokan egyetértetek velem abban, hogy az Igaz Barát ritka kincs az életünkben, de léteznek.Ezért a következő gondolatokat azon „Szárny nélküli Angyaloknak” ajánlom, kik színnel töltik meg a sokszor szürke hétköznapokat:

“Az igazi barát a legnagyobb kincs – és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.”
(La Rochefoucauld)

Mosolyra vágytam, de erre Te megnevetettél, a mosolyt megtöltötted a szereteteddel, így telve lettem szívbéli örömmel…

Érintésre vágytam, de Te azt láttad, mire a lelkem igazán éhezik, mert engem figyeltél, ezért inkább megöleltél…

Éhes voltam, erre Te? Az ételeden kívül, az otthonodat is megosztottad velem, és megmutattad, hogy milyen, amikor otthon vesz körül…

Sokszor szótlanul akartam magamban feloldani fájdalmaim, megpróbáltatásaim, de Te ott virrasztottál mellettem, arra az esetre, ha sírni támadna kedvem, hogy vigaszt és erőt nyújts nekem… és mindezt a kérésem nélkül tetted...mert önzetlen vagy és tiszta!...

Hogy Ma boldogan élek, Neked nem csekély szereped van!
Nagy szerencse az Nekem, hogy a barátom vagy, és a fenti sorokkal pedig, ezt szeretném MEGKÖSZÖNNI Neked!!!

Idézettel kezdtem, most idézettel zárom gondolataimat, ezen témánk kapcsán Kölcsey Ferenc szavai pedig a következőképpen hangzanak:

“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot.”