Az otthon melegében!

Így most, hogy fahéj illatba burkolom a lelkem, elmondom Nektek, mit látok most azon fogalom értelemében, hogy Karácsony…

Azt kívánom, hogy bár újra azt érezhetném, mit régen gyerekkoromban a fa előtt állva éreztem, de én most csak a következőket tapasztalom:

Sokan rohannak bolttól-boltig, hogy találjanak valami ajándéknak valót, és pont eközben veszítik el a valós kapcsolatot, mit a szeretet ünnepén érezni kellene. Már egyre inkább láthatatlanná válnak azok a szálak, melyek végül, mégis összekötnek bennünket a szeretteinkkel.

Némán ülve az asztalnál táplálják testüket finomabbnál- finomabb ünnepi étkekkel, és ezzel egy időben hol vannak az ünnepi értékek?
Azaz érzés kezd eluralkodni, mint honvágy, mely a szív bensőséges otthon melegébe vezetne el. Ezen érték hiányát felismerve összetalálkoznak azon lelkek, kik élik, miről sokan csak elmélkednek.
Ezt a fajta hiányt temérdek ajándék sem lesz képes megadni azoknak, kik a lelkükben éheznek…

Kopogtatok szíved ajtaján, és türelemmel azt várom, Te nyiss nekem ajtót és Ne az inasod. Nem várom el Tőled, de vágyom rá, hogy otthonod melege számomra is otthont jelentsen, és magadtól oszd meg azt velem. Ha Te majd szívvel és szeretettel érkezel el hozzám, akkor mindig bebocsátást nyersz…

Ilyen időkben álmodunk egy szebb világot magunknak, ahelyett hogy már most hinnénk, és élnénk azt a valóságban! Ha az álom, mindig csak álom marad előbb-utóbb, de álmatlanná tesz bennünket. Ha tételen vagy, nem tudsz haladni, hol nincsenek tettek, elmaradnak az eredmények, hol elmaradnak az eredmények, ott szépen lassan elmarad a hit, hol elmarad a hit, ott elmarad majd minden, és csak a veszteség érzése tölti be az üresen hagyott tereket…

Képzeleted ereje, mindig felfedi majd előtted lépéseid szükséges sorozatát, viszont minden út tartalmazni fog majd kérdőjeles kereszteződéseket, de csak egy szavadba kerül, hogy a megfelelő személy megjelenjen, aki ott és akkor az útjelződ lesz, akinek szavai tovalendítenek…

Tiltakozásod mutatja nekem, hogy lelked mégis szeretetre vágyik, csak néha még Te sem tartod magad méltónak az ilyen fajta cselekedetekre.
Szeretném Neked megadni, mit sokan titkon csak, de mégis remélnek, kérlek, ne tagad meg nekem ezt az örömet!
Ha elfogadod az önzetlen ölelésem, megérted majd mennyire képes szabaddá tenni ez az érzés!

Viszont ha ezt nem szeretnéd megélni, szomorúan bár, de elfogadom, csak mondd a szemembe: hogy nem vállalom… Mondd el mindenkinek, hogy az érték, mellyel felvérteztek ezen világ küzdelmeire, jogosulatlanul lettél a birtokosa…Én azonban ezt nem így gondolom, de ez pedig az én dolgom…, ezt a küzdelmet majd Én vállalom!

Viszont, ha mégis cselekedni kívánsz, akkor ennek az ideje most érkezett el…!
Nem foglak meggyőzni semmiről, de ha igent mondasz a cselekvésre, készülj fel, mert nem tudok, nem hatással lenni az elkövetkező évtizedeidre…,mert ugye bár optimista vagyok:)!

Te engem tanítasz, én pedig Téged, mert ez az élet színes „játéka”. Ez a felfedezés hordozza magában a legtöbb élményt, melyet az emberek adhatnak egymásnak.

Most újra visszatértünk kiinduló gondolatunkhoz -az otthon melegéhez:

Hol lehet szeretetről beszélni, hol nincsenek soha sem otthon, ahol mindig más nyit ajtót…?
Hol lehet szeretetről beszélni, hol csak az átkötözött sebek nyernek odaadó figyelmet…?
Hol lehet szeretetről beszélni, hol a megvetés és az irigység rakott magának biztos fészket…?
Hol lehet szeretetről beszélni, hol nem hiszik a csodák és szeretet létezését az emberi szívekben…?

Hát legyen beszédes ott a szeretet, hol kinyílnak a szemek, hol mindig otthon érzi magát minden lélek, hol a sebek helyett, az igazi, emberi kapcsolatok értékét ápolják, hol a közös tudatban már most is azt élik, ami a tömegek számára ma még lehetetlennek tűnik…!

Ezt az érzést megismerve add át majd másnak is!

Szélesre tudom kitárni a karom!
Szélesre tudom kitárni a szívem!
Szélesre tudom kitárni a lelkem… ezért lehet benne Neked is helyed bőven…:)!

Hittel az álmok megvalósulásáért!

Amikor elszabadul bennem valamilyen érzés, ma már nem kérdezem, hogy miért van ez, csak hagyom, hogy áramoljon, hagyom megtörténni, legyen ez most erre is egy jó példa…:)

„Bárki” megmutathatja, a korlátok között mégis milyen tág a világ látható volta.
Azonban kell „valaki”, aki viszont azt mutatja meg, hogy milyen a világ láthatatlan és határtalan volta.
A két part közt átívelő híd létezésére, pedig a Te saját lényed, a totális garancia…

Személyed sok kétséget kelthet másokban, mert nem tudhatják: Te csupán vágyaidat kelted valóra, melyet élni, érezni kívánsz, méghozzá a nap minden áldott pillanatában…
Nem értik, Te mit nem értesz, hiszen olyan egyszerűen próbálják tudomásodra hozni, hogy az élet, az csupán csak egy szelet torta!
Ezzel szemben Te?

A látomásod nem csupán egy szelet a mannából, hanem: az egész maga!! Megítélésed szerint azonban, megosztod, megoszthatod ezt másokkal is, akiket erre érdemesnek tartasz…és teszed ezt minduntalan…ne tagadd mert pontosan látom!...:)

Látnak valamit Benned, és azt hiszik ismernek, pedig titokzatosságod maga egy megíratlan remekmű, ami egy álarctalan kivetülés, teljes életnagyságban…

Nincsen semmi trükk, semmi átverés csak a csupasz való, hogy valami létezik, még ha ezt sokan lehetetlennek, alaptalannak is vélik. Te rendületlen hiszed, hogy Megvalósító vagy!

Nem számít, mit nem látnak a zárt sötétben tapogató emberek. Csak az számít, hogy Te vakon is tudod ki vagy, honnan és hová érkezel…

Fájhat egy-egy esés, ott mélyen legbelül, de ezzel még nem foszthatnak meg attól, ami a lelked szerves részét képezi. Nem vághatod ki egyetlen megsebzett darabját sem lelkednek, ha szükségesnek érzed, engedd el és add át a „mindent tudó erőknek”, így ezzel utat engedhess az újnak.

Nem telhet úgy el egy nap sem, hogy ne tudd, miért harcoltál, küzdöttél minden erőddel és hiteddel… Az érzés miatt:)

Céljaid szentesülnek, ha mások önzetlen szolgálatába állva, a felnövekvő nemzedékeknek közösen jelöljük ki a követendő értékeket!

Nincsenek kételyeid, hogy a létezéseddel egy magasrendű hozzáállást képviselsz és tudom, hogy ezt szeretnéd átadni az úton minden veled szembe jövőnek…

Nincsenek kételyeid, hogy valóban érték az, amit a kezedben tartasz. A rendelkezésedre álló lehetőségekkel, pedig másokat is az élet küzdőterére „csalogatsz”…

Nincsenek abban sem kételyeid, hogy megvalósulnak a magasztos célok, melyhez milliók adják szívük és lelkük verejtékét, és teszik mindezt még a belátható jövőben…

Ezeknek köszönthetően viszont előbb- utóbb elmúlnak Belőled azok a kételyek, hogy oroszlánrészed van a teremtés ama folyamatában, ahol megszületik az új forgatókönyv a MA emberiségének…!

A mesének még lesz folytatása, aminek pedig biztosan happy end lesz a vége…:)

"Véletlen" találkozás egy "ismeretlennel"...

A sorsszerű, „véletlen” találkozások ereje és szikrája hosszan érezteti mágikus erejét a lelkek bölcsőjében. Mikor reggelente felébredek, soha nem tudhatom, hogy aznap kit sodor utamba az Univerzum kegyes volta.

Egy kedves Márai Sándor idézettel vezetném be, ezen bekezdést:

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”

Szerencsés vagyok, mert hitem szüntelen kimossa az aranyat érő embereket a folyóból, kiket látnom és éreznem, érintenem kell.
Ti vagytok kik lelkem tüzét örökké felszítjátok és izzásban tartjátok. Ennek következtében érzem, hogy van kiért mosollyal indítom minden egyes áldott napom.

Nem hallhattad ezt még eleget, ezért mondom el most újra:

Szépséged határtalan, lelked súlya megmutatja milyen komolyan gondolod az életed. Szavaid nyomatékkal illeted, hogy felfedd előttem néha még tudattalanul is, milyen személy vagy a gyökereidben. Ezzel hívod fel magadra a figyelmemet és kéred az önzetlen, tiszta szeretetemet. Mely kérésedet újabb kérdőjelek helyett szívesen teljesítek, hiszen nem érdemelsz mást, mint törődést és odafigyelést. Várod folyamatosan a visszajelzéseket, hogy mikor „érik be” személyed az álarc nélküli életre…., akkor most íme:)!

Ezért fogadd el kérlek, a most következő önzetlen sorokat is:

Köszönöm, hogy megmutattad magad, hogy ezzel esélyt adj nekem egy csoda észrevételére. Szeretném azt az érzést megosztani most Veled, hogy milyen a kezedet rajta tartani az élet pulzusán. Mert így leszel képes megérezni, mikor kell bíztatni, mikor kell megölelni, hogy mikor kell utat mutatni a kereszteződésben egy másik „elveszett” léleknek.

Kimondatlan szavaid rezgését is pontosan érzem, mert azok ereje akadályok nélkül jut el hozzám. Hallom és megélem lelkem velejében. Jobban érzem ezt, mint azt néha magam is hinni merném. Nekem is fájdalmas, ha Téged szomorúnak és csüggedtnek látlak, mert ekkor szembesítesz, hogy részemről mennyire nem volt határozott és kitartó annak hangsúlyozása, milyen értékes kincse vagy a világnak. Csak akkor képes ez szerte-széjjel áramlani a kozmoszban, ha megéled életed minden szintjén a veled született, legbensőbb értékeid.

Hiszem, hogy tekintetünk találkozása nem lehet és lehetett véletlen, mert eme mélységekben nagyobb érték és erő lakozik, melyet elménk felmérni képes…

Szívemben látom, hogy ebben a világban, van közös feladatunk …!

Szavakba zárt szabadság!

Mindenkinek van olyan dolog, esemény, vagy esetleg személy az életében, aki megihleti, akikből, vagy amiből újra meg újra képes merítkezni.
Mikor azt az arcot szüntelen magad előtt látod, mindig segíteni fog emlékezni, hogy miért is tárod ki szárnyaid nap- nap után, újra meg újra. Eszedbe juttatják, hogy ki is vagy szívből és igazán.
Ő pontosan tudja, hogy néha nagyon fájdalmas lehet számodra egy-egy próba, ha ismeretlen tájakon visz keresztül utad, ha valami újat szeretnél "meghódítani".

Néha megtépázzák szárnyaidat az út viszontagságai, ezt nem tudom sehogy sem szépíteni. Nekem nem az a feladatom, hogy a szemedbe hazudjak, hanem, hogy az önámítás helyett az igazság leplét húzzam le előtted.

Tudnod kell, hogy garantálni senki sem tudja, hogy egy-egy úton nem érnek majd sérülések. Sőt lesz olyan is, hogy elvisz majd a szél, vagy megperzsel a nap. A zuhanás pillanataiban „kell” megengeded, hogy a háttérben készen álló igaz barátok elkaphassanak, mielőtt tested fájdalmas földet ér.

Ők lesznek képesek arra, hogy közreműködésükkel szétszéledjenek félelmeid a sötétben, vagy hogy a fájdalmaid méltóan viselhetők legyenek.
Ha szemükben meglátod a letisztult nyugalmat és a rendíthetetlen szeretetet, nem lesznek kételyeid, hogy érdemes-e újra felszállni az égre, bár egyébként se kéne, hogy legyen, de mind emberek vagyunk. Így néha én is csak másban tudom meglátni, tudni és érezni magam!
…Köszönöm, hogy van olyan,aki az igazság „hálátlan” feladatát vállalja!…

Tudom, hogy Te is hajlamos vagy elfeledni, melyik arc is a Tiéd a sok közül, amit megannyiszor, különböző módon és okokból, de mégis magadra öltesz.
Azonban nagyon fontos, hogy tudd, melyik kikötő a Tiéd, mikor újra otthonodba érkezel…

Bizton mondom ezt most Neked: rengetegen lesznek, kik megpróbálnak majd letéríteni eredeti nemes célod, vágyad felé vezető utadról. Sőt, meg akarják majd törni benned azt a hitet, mely szerint a világ összefogással megváltoztatható. Persze, mert ők nem hisznek sokszor semmiben.
A történelem mindig újraírja magát, hiszen ez egy soha véget nem érő „mese”, melynek csak akkor lehet vége, ha már szívünk nem álmodik, nem hisz és nem remél!

Egyre többen vannak, kik már valami új elérkezést jövendölik, de sokan közülük, még mindig csak színskálában mérik az élet sokszínűségét. Nem látják, hogy emberként nem tudnak magasztosabb definíciót alkotni a szépségre, mint amit már a természet már szivárvány formájában tökéletesen megalkotott. Ezt kéne csak szívből elfogadni, szemlélni és megélni!

Sokszor olyan emberek társaságában töltjük időnk java részét, kik az egyszerűbbet választják a tartós és nemes helyett, inkább nem beszélnek érzéseikről, és némák maradnak, minthogy azt kelljen mondaniuk: hogy a világ egy csoda, melynek szerves része vagyok, harmóniában és a szeretet bőségében élek, mely szüntelen az életembe áramlik…

Csak a láthatót akarják „érzékelni” és megérteni, de hogyan is érthetnék, ha nem "képesek" az igazság szemüvegén át tekinteni magukra, hogy lennének képesek mást tisztán látni…
Hallgathat szívből érkező dalokat, olvashat magasztos sorokat, mégsem képes meghallani és olvasni a hozzá intézet gondolatokat, mert zárt kapukon áthatolni csak akkor lehet, mikor belülről olvadnak fel a jéghegyek…

Ha más jéghegyét kívánod „megtörni”, ne feledd, hogy, ami a felszín alatt rejtezik, az jelenti majd az igazi kihívást! A szabad szemmel nem látható dolgokhoz, más látásmódra lesz Neked is szükséged! Az igazi siker vele szemben az lehet, ha ölelésedben, végtelen szeretetedben képes belülről feloldódni, és azzá lenni kinek születésétől fogva lennie kellene…

Ezt csak úgy vállald fel, ha ezt önzetlenül vagy képes megtenni, mert ha szárnyakat adsz neki, nem biztos, hogy ott marad, ahol eddig lehajtott fejjel várta egy jelzés eljövetelét…
Képesnek kell lenned elengedni, HA útjára kell indulnia…!

Én kaptam egy lehetőséget a repülésre, így nem tudok mást sem, másra bíztatni, minthogy érezzék meg azt, amit én megtapasztalhattam, ezért írok és szólok szüntelen Hozzád. Ma már inkább lennék néma, minthogy üres szavakkal töltsem meg, az engem körülölelő tereket…:

Inkább törjenek derékba minden nap, minthogy minden emberi tartásom feladjam…
Inkább mondjanak százszor Nemet, minthogy kegyelemből mondjanak Igent…
Inkább lemondok arról az elképzelésről, hogy "valaki" legyek, minthogy a gyáva senkik közt legyek az a "valaki"…
Inkább perzseljen meg a szerelem, minthogy azt kelljen éreznem, hogy nincs már ilyen tiszta és határtalan érzelem…

Nem tudom magam és érzéseim eltitkolni, itt van minden, sorokba foglalva, melyeket magamból kiadva, teljes nyugalom száll meg, mert egy újabb sziget, egy újabb darabja a világnak tárult ki előttem…

Köszönöm, hogy mindig velem tartasz:)!

A szeretet mezején járva!

A gondolatok papírra vetése nem olyan „friss” kezdeményezés a számomra, így a most következő sorokkal, páran már régen találkozhattak. Ezért Tőlük, most ezúton elnézést kérek, de bízom abban, hogy ők is egyetértenek, a sorok újbóli kézbevételével.
Most ismét igyekszem hozzájárulni a dolgok megfelelő áramlásához!
Ez egyfajta szemlélet, vagy esetleg inkább egy recept a szeretetről, mely az én szakácskönyvemben a következőképpen olvasható:

A szeretet érzése nem ismer sem lehetetleneket, sem határokat, sem feltételeket. Amely érzésben szárnyaid láthatóvá válnak, fényesség lengi be testedet. A szívbéli mosoly arcodon csupán csak a környezetedet rázza meg, de alapjaiban. A fényességedet még mások szürke hitetlensége sem töri, törheti meg. A lelked dallama leírt hangjegyek nélkül is messzi távolba szállnak, hogy azok is meghallhassák boldogságod zenéjét, kik örök kétellyel fogadják ezen érzés puszta létezését is. A szeretet illata issza be magát a körülötted lévő tárgyakba. Az erő sugárzik minden mozdulatodból. A melegség érzése bárhova, bármikor elkísér, legyen bármilyen mogorva és sötét is az idő.
Mennyire ismerősek eme szavak íze és zamata a számodra? Türelem…és lásd megleled, kinek, vagy kiknek kapcsán ezen érzések felfedezheted.

Gondolom, nem veszi tőlem ezt rossz néven senki, hogyha minden nő társamat egyedi virágnak és különlegességnek tekintem. Én abban hiszek, hogy a nőknek nem férfias erővel kell életüket megvédeni, mert sokkal több van egy női mozdulatban, mint puszta erő és tárgyilagosság. A női szépséget, az egyedi megismételhetetlenséget én a következőképpen képzelem el:

Ha kell vakmerő leszek a világ dolgaiban, mert nem lehet az a részem, melyet fel nem fedezetem, amit meg nem „hódítottam”.
Semmilyen birtok nem kell nekem, csak a puszta tudat és érzés, hogy életemet szabadon, az égen szállva élhetem.
Nincs szükségem olyan emberre, ki gúzsba kötve várja el tőlem, hogy legyek önmagam!
Önámítás lenne minden olyan nap, melyet azzal töltenék, hogy mások kényének, kedvének megfeleljek, nahh azt már nem…:)
Ezért ne próbáljon meg láncra verni senki, mert válaszul csak búcsúlevelet és búcsúszavaimat hallatom.

Szabad virágnak születtem! Nem holmi „szobanövénynek”, hanem a mezők végtelenjének. Ne tégy vázába kérlek, mert ott elveszítem a tartásom, elfeledem milyen illatozni, örülni a szélnek, a nap melegének és szabadon virágozni a kerek erdő minden kedves teremtményének…:)

Ha megadod nekem a méltóságot örökké illatozni és virágozni fogok! A kerted dísze leszek, Téged is boldoggá teszlek úgy, hogy közben én is megtartom a teljes szabadságom.

Ez a kapcsolat lehet csak tartós, évelő és örökkön virágzó…!

Drága kincs az igaz barát!

Bizonytalan vagy, hogy kiben is bízhatsz igazán??
Íme pár útmutató sor, az én saját verziómban…

Én sokszor tévedtem és választottam rosszul, de mindegyikért hálás vagyok, már leírtam miért.

Mit sem szeretnék jobban, drága barátom, mint igaz ölelésre nyújtott karod melegsége az ajtódon belépve, áthassa a lelkem legbensőbb kis zugát is.

Nem lehet eléggé mondani, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos az, aki saját félelmein gondolkozás nélkül átlépve képes érted síkra szállni, és elmenni a legvégsőkig.
Mindeközben nem ígér semmit sem üresen, csak cselekszik önzetlen. Szemében kérdések helyett csak tiszta szeretet lángja ég lankadatlan.
Hogy mit jelenthet ez számodra?
Szárnyakat adhat láncok helyett, őszinteséget, üres ígérgetések, hazugságok helyett. Hazakísér egy olyan úton is, melyen előttetek még nem járt soha senki. Útközben nem kérdezi meg, hogy ezt miért teszed, csak elfogadja a Te döntésedet.

Gyertyát ad kezedbe egy doboz gyufa helyett, mert tudja, hogy a gondosan őrzött gyertya lángja erősebb és ezerszer hosszabban ég. Így lesz képes tovább jelölni számodra még vak sötétben is a járatlan utakat.
Nem ítéli meg gyengeségeidet, hanem erősíti Benned mindazokat a pozitív tulajdonságokat, melyek másoktól markánsan megkülönböztetnek.

Azonban kemény is Veled, ha ez szolgálja ott, és akkor a legfőbb javadat, érdekedet.
Ez az ember megvéd az élet számos nem kívánt mellékhatásától, de persze, élni soha nem fog tudni helyetted! Ő sem „szent”, „csak” egy ember, ki mikor Beléd néz, Téged lát, mikor felkiált, szavára odafigyelsz, sosem veszíti el Beléd vetett hitét!

Cserébe csak annyit kér, hogy Te is viszont szeresd szívedből, minden feltétel nélkül…






Ehhez a személyhez a szíved fog majd elvezetni, ezért fontos, hogy a szíveddel nézd önmagadat is. Ismerd meg belső kis világod, hogy felfedezhess valami újat és egyedit másokban is, melyek Téged még teljesebbé tehetnek…

Kétségeid vannak, hogy létezik-e ilyen ember? Nos, én már találtam, azért tudtam a fent leírtakat Nektek is megfogalmazni...:)

Barátodként tekints önmagadra is. Így leszel képes, a Te saját belső értékeddel karöltve, még több értéket bevonzani az életedbe…!!

Vedd kezedbe életed irányítását!

A most következő soraimat egy filmben (Invictus- A legyőzhetetlen) elhangzó szavak ihlették:
„Hálát adok az Istennek, hogy lelkem meg nem tört. Én felelek lelkemért. Én irányítom sorsomat!”

Rengeteg mondanivalója van eme soroknak. Én is hálás lehetek, hogy ma is képes vagyok hinni és rácsodálkozni a szépségre, jóságra az engem ért megpróbáltatások, kudarcok, fájdalmas történések ellenére is.

A kedvezőtlen események és személyek mindegyike része lett, annak az embernek, aki most vagyok, és rájuk ma már szeretettel, békével gondolok.

Minden nap egy új kihívás, ezt érzem, tapasztalom, mert még ma is sokan próbálnak lelkemre beszélni és megállítani hitetlenségükkel.
Akkor a következő üzenetemet nekik dedikálom:
...Köszönöm!...

Tetteitekkel, szavaitokkal erősítetek engem abban, hogy jó úton vagyok! Hátráltatni, gáncsolni próbáljátok haladó lépteim, de ezzel csupán magatok igazoljátok, hogy kicsik és törpék vagytok a világ igaz dolgaihoz.
Nem bánom, ha magatokat kicsinylitek és semmibe veszitek, de magamat nem hagyom!

Erős az én váram, melyben csak az igazak lelhetek menedéket és vigaszt…

Kikben erő és akarat lakozik, megváltoztatják a világ domborzatát, nem fér kétség az ő erőfeszítéseikhez, melyhez százezrek csatlakoznak majd szívből, hiszen sokunk szíve már ma is a várva-várt változások eljöveteléért dobog. A Tiéd?

Most azt kérdezed tőlem, hogy merre visz jelenlegi utad, én pedig azt kérdezem, mit szeretnél, merre vigyen?

Tudnod kell, hogy minden álmod előbb, vagy utóbb valóra válik, ezért fontos, hogy számon tartsd őket. Írd le, rögzítsd, hogy bármikor elővehesd, amikor nem tudod miért élsz, miért cselekszel.

Nem történik semmi sem hiába, de minden dolog fájhat, ami céltalan és távoli vizekre sodor Téged, messze az otthonodtól, távol a vágyaidtól.
Senki nincs, ki evezzen helyetted, ez a Te felelősséged, ne hibáztass senkit, hogy miért nem vetted irányításod alá, TE a saját életedet.

Te vagy a bölcső, melyből kiindulnak a dolgok, de vagy a kezdet, melyből a dolgok felemelkednek, kérdésed van, hogy miért pont Te és nem más?
Én erre csak azt mondom, miért ne?

Vezethető vagy, ha tudod miért élsz, szerethető vagy bármit is tégy, de senki sem fog helyetted élni és helyetted szeretni!

Nincs Benned egyensúly, mert most is másban keresed, így persze hogy nem leled. Mindig kívülről akarod nézni, ami pedig belülről nézve a legszebb, így persze hogy nem láthatod. Mindig mással akarod elmondatni ki is vagy, mert félsz a tükörben meglátni önmagad, így persze, hogy lemaradsz a saját válaszodról.

Légy az életben mindig bátor, mert jutalmat a boldog élethez, csak az kap ki, hiszi, cselekszi, megéli miről mások csak ódákat zengenek!

Nekem célom az, hogy napról-napra még teljesebbé, tudatosabbá, harmonikusabbá váljak, mert számomra ez az öröm, nem számít, hogy néha pofon vernek érte, mert hiszem és vallom, hogy ettől csak erősödöm.

Felvállaltam, hogy egy kivételes naptól kezdve az életem hajóját már én irányítom! Nem számít, hogy néha zátonyra vetődök, mert ez mindig arra sarkall, figyelmeztet, hogy változtatnom kell stratégiámon, útvonalamon. Nem félek megtenni, hiszen hol lehetnék nagyobb biztonságban, mint abban a hitben, hogy egyszer valóra válnak a szeretetben dédelgetett álmaim.

Minden nehézséget és kudarcot vállalok annak fejében, hogy egy újabb lelket átvezethetek a hídon, melyen soha nem fogom azt kérdezni Tőled, miért akarsz boldog lenni? A döntés mindig a Tiéd lesz és nem másé, ezt Te mikortól vállalod?

Ugye jól tudom?

…Szeretni és szeretve lenni, ez minden vágyad…

Már nem kell egyedül járnod utadon!

Minden leírt érzés és gondolat hozzátok száll kedves olvasók, Ti vagytok, kik mindezt életre hívjátok, köszönöm ezt Nektek újra és újra…

Már volt egy hasonló kezdetű bejegyzésem, de ez most más lesz…

Mikor szemembe nézel megannyi kérdés cikázik a fejedben, ezek közül a következők a legjellemzőbbek:
Ki vagy, mit akarsz tőlem? Miért állsz itt velem szemben éppen most? Miről beszélsz, mert nem értem! …Látom és érzem…és ezt még mindig nem hiszed el nekem…:)

A rengeteg embernek, kik Téged valaha is bántottak, bocsáss meg, ha eddig még esetleg nem tetted volna meg.
Ha kell ebben is segítek Neked… Bekötözöm vérző sebeid és nem kérek cserébe semmit, csakhogy láthassam álarc nélküli valódi Éned.

Tudom nehéz élni azt, amikről sokszor írok, de többek közt azért is vagyok, hogy megmutassam Neked a leplezetlen valóságot.

A bőrömön még most érzem bizalmatlanságod és bizonytalanságod. Én azonban pont ezért nem tágítok…

Most is teljes nyugalommal nyújtom feléd mindkét kezem és türelemmel állok, hogy önszántadból fogjad meg. Várom, hogy bizalmad az irányomban szárnyakat kapjon, nem akarlak sürgetni, de az idő mégis oly gyorsan telik.

Nem tudok annál többet segíteni Neked, minthogy határt nem ismerő szeretetemmel árasztalak el Téged.
Bár figyelmem egyre jobban oszlik, de a bennem lévő átadásra váró szeretet nőttön-nő, mert egyre többen osztoztok rajta.Ezzel Ti is erősítetek engem.
Érzem ebben is a felelősségem, de minden ellenére én ezt határozottan vállalom.

Az érted tett minden mozdulat és gondolat megtérül sokszorosan, azon a napon, mikor teljes személyiségedet átragyogni látom a falakon…
Ekkor áthatja életed minden pillanatát az öröm, és sokan leszünk kik Veled együtt örvendünk ebben az élményedben is.

Meg kell értened, hogy ez nem fog egyik napról a másikra menni, de minden nap lehetsz egy lépéssel közelebb az igazság forrásához. Ehhez a forráshoz sokan zarándokolnak majd el, és ők meg fogják osztani Veled „mindenüket”, mert hinni fogják, amit én már ma is hiszek: közénk tartozol…


Értem, értem, nem bízol most még bennem sem igazán, nem baj, én ezt tudomásul veszem, de a változáson már most intenzíven dolgozom, érted, miattad, neked…
Nő vagyok, aki gyűjti az igazgyöngyöket, csak tudd…Téged is ritka kincsnek tartalak…!

Ma még csak egy sötét szoba közepén állunk, de az én szememben így is könny gyűlik össze, mert én már most is látom a mindent átható tiszta fényed.

Te, ki még életed nem tudatosan éled, de már a változás szelét bőrödön egyre intenzívebben érzed, jó úton haladsz. A változás csírája táptalajára lelt Benned. Tudom, hogy most még félsz megmutatni magad és a tudásodat és érzéseidet mert az út, amin elkezdtél járni ismeretlen számodra, ez sem baj…

Ha megengeded ezen utadon is szívesen elkísérlek, szívesen sétálok melletted és útba igazítalak, ha kell. Támogatlak mindenben, amiben csak tudlak, hogy végre felfedezhesd, hogy szívből és igazán élni csak eddigi félelmeid nélkül leszel képes…

Már nem kell egyedül járnod utadon…!

Zene füleimnek, erő a lelkemnek:)!

Mivel nagyon fontos szerepe van a zenének is az életünkben, most kicsit zenei hullámokra eveznék egy pillanatra...

Napjainkban rengeteg meditációs és egyéb lelket gyönyörködtető dal kerül CD formájában a boltok polcaira, persze a sok egyében kívül. Minden harmóniát "sugárzó" zenének helye, ideje van, mert képesek kibillenti kicsit a rutinból és felszabadít a mindennapi rohanás alól.

Tedd most Te is ezt...

Szeretnék egyet a sok közül megosztani Veletek!

Amennyiben teheted tedd félre kicsit a papírköteget, ami most elötted hever, "kapcsold ki" a főnöködet:) és a körülményeket hagyd, hogy ezzel a zenével lehívott energia képes legyen zavartalanul átáramolni rajtad.

Érezd a szabadság érintését a lelkedben, az erőt a mozdulataidban...

Ezzel az előző bejegyzésemet kívánom erősíteni Benned, ha netán kétségeid lennének...



A mindennapos küzdelmeinkben sokszor mi is "Gladiátorok" vagyunk, csak hajlamosak vagyunk elfeledkezni erről, ezért érezd most azt meg, hogy bármit képes vagy megvalósítani!


Nah, remélem most már Te is érzed, amit én, tiszta libabőr...:)!

Erős vagy és Bátor!

Telnek múlnak a napok és én egyre lázasabb vagyok, mikor leülök írni, de nem vagyok könnyű helyzetben, mert annyi minden történik velem, hogy néha nehéz csokorra fűzni, mit is érzek… azért mégis, tegyünk ezzel egy próbát…

Mindig szólnak valakihez soraim, tudom kiknek ezek szükséges gondolatok tudni, érezni, olvasni és élni fogják…

…Nem azon múlik életünk alakulása, hogy hogyan szólnak hozzánk az emberek és a körülmények, hanem azon, MI hogyan szólítjuk meg és hívjuk életre a körülöttünk szunnyadó lelkeket!

Sokszor szavakat várunk az emberektől, mély igaz érzések helyett, tetteket várunk igaz cselekedetek helyett.

Mindent másoktól várunk, anélkül hogy tudnánk, mire van szükségünk igazán és anélkül, hogy tudnánk már ma is egészek vagyunk és teljesek.

Nehéz meglátni, mi szemünk előtt áll, mert a messzi távlatokba révedünk ahelyett, hogy a jelenben élnénk meg minden szembejövő lehetőségünk.

Félelmeink viharaiban rengetegszer alábukunk, mert folyton valakibe kapaszkodunk, pedig nem a másban lévő szikla a mi alapunk, hanem a bennünk lévő néha láthatatlan hegyorom, melyre megannyiszor felkapaszkodhatunk.

Kérdéseim persze nekem is akadnak bőven, de szüntelen bízom…

Néha én sem tudom, hogyan mondjam el Neked mit is érzek, itt mélyen legbelül, de folyton keresek és folyton találok:)…

Számtalan pillanatban érzem a tekintetedben azt a félelmet, mely visszatart Téged abban, hogy előhívd a Benned lévő legtisztább érzéseket.

Tudom szíved több sebből vérzik, ezért félsz hinni és remélni!

Igazad van, én sem lehetek számodra gyógymód, mert ez a Te saját kiváltságod.

Én csupán ajtót nyithatok Neked, mielőtt újra betörnéd a fejed. Kezed a kilincsre helyezem, hogy Te magad érezhesd, a saját mozdulatodban az erőt mely gyökeresen átírja eddigi életed.

Létezéseddel Te is új lehetőséget mutatsz nekem, jelölöd számomra is a feléd vezető utat. Szeretek másokat is megismerni, új kincseket felfedezni. Köszönöm ha megtisztelsz azzal, hogy megosztod velem is a feléd irányuló, kanyargó vadregényes felfedezőutat. 

Tudom, hogy várod visszajelzésem, megerősítésem, akkor most íme…

Hiszem, hogy képes vagy több lenni a mozdulatlan ürességnél, mások tétlenségénél. Viszont az igazat szólva, sajnálom, hogy most még rejtekedbe bújva fosztasz meg másokat fényedtől és tiszta önzetlen szeretetedtől…

Tudom hosszú és kemény ez az út, de már sokan vagyunk kik jártunk rajta, mégis itt vagyunk. Igen, néha fáj, de mégis hiszek és mégis remélek. Téged sem tudlak másra bíztatni, mert ekkor tudsz igazán a szívedből élni…

Legyen ma annak a napja, hogy mosolyogsz a kihívásaidra!

Tedd fel nekem a kérdéseidet, hogy megmutathassam Neked is azt a „földöntúli” világot, mely határok nélkül Ma is létezik mindnyájunk belső érintetlen igaz szentéjében…

…Hiszem, hogy Erős vagy és Bátor!...

Különleges vagy!

Mikor a napi küzdelmek feledtetik Veled, hogy ki is vagy és mit is bírsz igazán, vedd kezedbe eme sorokat, hogy tudd nincsen leküzdhetetlen akadály!

…Különleges vagy!…

 

Mikor néha szomorúságot hallok hangodban, szívem hevesebben dobban, oda tolom fejedhez a vállam, mielőtt az bánatában a falhoz koppan.

Kérlek érts meg, nem sajnálhatlak abban a pillanatodban, nem erősíthetem benned, hogy az élet egy pokol. Én azért vagyok melletted, hogy ott és akkor nézhesd az én szememmel a fényesebbik világot, nekem kell akkor mindent másképp látnom, ahogy most is látom!

Észnél kell lennem, mert a Te szabad akaratodat is mindig tiszteletben kell tartanom, de nem hagyom, hogy azt az embert bántsd, kinek szépségét én a könnyek közt is tisztán látom…  

Lehetsz a fájdalom és a bánat totális mélységében, de sosem lehetsz elveszett igaz barátaid ölelésében. Azért vagyunk, hogy rendületlen hitünkkel túllendítsünk holtpontodon…

Tudod mit…?

Inkább nevetésre, kacagásra „kényszerítelek”, mert az mindig segít keresztülmenni földi fájdalmainkon. Lehet, hogy haragszol majd érte, de nem baj, mert ha mosolyogni látlak, már megérte részemről ezt az áldozatot.

Erő mely Benned lakozik képes lehívni az eget földre, ebben a kérdésben nem alkudozom!

Örülök, ha ezek a sorok legalább egy kicsit képesek úrrá lenni fájdalmadon.

Nincs hatalmam és befolyásom az életed felett, ha lehetne se tenném, mert egy Isteni remekművet megváltoztatni a „legnagyobb” földi vétek…

Hiszek a csodákban, ezért vagyok itt. Szeretnék Neked is adni, amit csak lehet és megengedsz, ha Te nem hiszel, akkor majd fogsz…:-)  

Halld meg szavam, mit égbe kiálltok, ha szükséges: szép család a miénk és még van benne hely bőven…:)!

Veronica A. Shoffstall szavaival zárom ezen bejegyzésem:

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,

És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”

Családban élni...

Úgy érzem elindultunk valami felé, és néha azaz érzésem, hogy már nem vagyok „egyedül” ezen az úton…

Talán egy picit vallomásnak érezheted az utóbbi bejegyzéseket, talán egy picit az is, a szeretteim felé, de ezek egy széles családhoz intézett kódolatlan üzenetek is, kik szerte széjjel vannak még az Univerzumban egymagunkban és néha „árván”.

Szóljon most ez is szívemből…

A világ száz csodája se lenne képes feledtetni vélem, hogy milyen szerencsés vagyok, mert Rád találtam eme nagy végtelenben…

Belső nagyságod áthatja külső világod, ezért nem mindegy, mit kíván érezni a lélek.

Te szavaid ékes dallamaiban én is elmerülök, megmártózóm, átölel, ha érezni kívánom…S láthatom két szív mit képes életre hívni a semmiből a végtelenbe…

Családunk hatalmas, karunk kitárva várja a Te érkezésed…

Nincsenek feltételeim, nincsenek kérdéseim. Szótlan állok, hallgatom és ámulattal nézem, miként arat diadalt a lélek…

Nem tudom mit nem értesz, hisz lehetőségeimhez mérten, tisztán érzem állandó jelenléted.

Sokszor anélkül szemléllek, hogy tudnád milyen tiszta őszinte szeretettel csodálom, hogy hogyan leszel úrrá mindig, minden fájdalmadon, kudarcodon…

Látom erőd, akaratod, belső rendíthetetlen világod, mely bizton tudja, hogy nincs semmid a világon, ha nem vagy képes utolsó lélegzeteddel is szeretteid ölelésében eggyé válni a Mindennel.

Ebben az ölelésben benne van mindaz, mit ilyenkor szemed leplezetlen tükre örökkön felém sugároz.

Nem tudlak nem hallani,

Nem tudlak nem látni és érezni, minden pillanatban.

Ha szíveddel egyszer megérintesz, már nem lehetek én sem ugyanaz ki régen, egykoron voltam…

..."Látlak Téged!"...

Mikor mélyen a szemedbe néztem, azt hittem látod, azt az embert, akit én látok Benned, de nem láttad…

Nincsenek már kérdések, csak íme a puszta tények…

Egy valódi csodát láttam Benned, tisztát és ékeset.

Fénnyel telt igazi drága kincset…

Nem számít ki Benned „ércet” lát, mert Ő még nem láthatta szeretetteljes valódi Éned…

Ezen már nem változtathatsz, hisz elmúlt. Kérlek, ne ragaszkodj tovább olyan dologhoz, mely talán igazán soha nem is volt a Tiéd, ereszd el had menjen tovább.

Szavaim ködbe vesznek, mert nem tudod milyen művet zenélnek.

Legyen ez egy kotta a számodra, melyet a fiókból előhúzva ráébredhetsz valódi saját dallamodra, mely a boldog éltre van hangolva…

Tudom, miként fogod eme sorokat kérdőre vonni, mert látom kételyeid, kérdéseid lelki gyökerét…

…attól még elmondom most ezt Neked, Te drága lélek…

Nem akarlak megváltoztatni, csak szeretném, hogy lásd Önmagad teljes valódban…

Látnod és érezned kell a lelkedben azt az erőt, mely képessé tesz repülni, szívesen leszek útitársad, hogy a valóságban is láthassam ki most csak egy távoli rejtekben él… de én ott is látlak…

Tudnod kell róla, hogy már Ma megvan az erő Benned, mely képes életre hívni a csodákat élted és létezésed minden szintjén!

Nincsen olyan, hogy láthatatlan és érzékelhetetlen csak az ember létezhet anélkül, hogy látná és érezné a vérében, a húsában, a sejtjeiben a végtelen világot…

Nézd az én szememmel magad, tudom nem könnyű, ezért segítek…

Eddig talán nem tudtad ezt megtenni, mert vártad, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat, mely mindent megváltoztat, jó hírem van, most ezt a pillanatot éled…

Egy buddhista tanmese erősítette meg a gondolataimat, ezért ezt most Veled is szeretném megosztani:

  “Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék.
Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá.
Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére.
Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg:
Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb-utóbb megmássza a hegyeket.

Tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.”

Látogatás a belső Szigetünkre...

Folytatnám a legutóbbi bejegyzésem gondolatmenetét, mert felmerültek a kérdések…

Nahh, ez már valami kezdetét is jelenti:)…

Éreztem, mikor tágra nyíltak a pupillák azon sorokat olvasva, de a következő gondolatokra még szükség lehet…

 

Sokan várnak tőlem válaszokat az Ő kérdéseikre, de sajnos azokra én csak további kérdésekkel felelhetek. Nem azért teszem, hogy még jobban elbizonytalanítsalak, hanem szeretném, hogy meglásd nem a világtól, a környezetedtől, és abban szerepet vállaló emberektől, és az ő általa mondottaktól függsz!

Lehet, hogy a környezetednek és a résztvevőinek meg akarsz valamiért felelni, de kérlek tedd a szívedre a kezed, hogy megérezhesd a saját lélegzeted, saját rezdüléseidet, érzéseidet, mert ha meg akarsz tenni egy lépést önmagad felé, tudnod kell teljesen azonosnak lenni saját szívdobbanásoddal!

Én egy dologban tudok segíteni Neked, megmutathatom, hogy hol találod meg magadban azt a forrást, amelyhez bármikor ellátogathatsz, visszatérhetsz. Ezzel táplálhatod majd magad és meglelheted a válaszaidat is. Nem én vagyok a megoldás, inkább talán csak a képlet tanítója!

Szeretném, ha Te is Élnél!

Fontos, hogy megérezd milyen az élet igazi íze, zamata, illata és az igazi otthonod melegsége…

Nem akarok én sem másnak látszani!

Amit a világban keresel, soha nem látott közelséggel fogja megmutatni magát, csak légy jelen, hogy találkozhass Önmagaddal!

„Látlak Téged!”…

Te is érezd magad otthon a Világban!

Kérlek nézzétek el nekem, hogy kicsit elkanyarodok a heti témámtól, de fontos, hogy ezt megosszam most Veled és Veletek. Az intuíció már csak ilyen, akkor és ott van hatalma, ahol szárnyra kap, és mindig céllal jön létre, ez jelen esetben sem kivétel.

Szóljon ez most köszönetképpen, azoknak az embereknek, akik az én kezemet fogták meg és lehetőségképpen, kik ilyen jelre vártak mostanáig.

Erre most van szüksége annak, akinek íródik, sőt a megérzésem szerint több ember is érintett ebben, biztosan tudni fogják ott mélyen, kiknek ez szól úgy Isten igazán…

Szívünk egy kitárt kapu a világra, lépjen be bárki az ajtón, otthonára lelhet, ha képes a szeretet világában otthon éreznie magát, ez minden mit én adhatok…

Ha nem vagy otthon a saját szívedben nem lehetsz teljesen otthon a világban sem.

Kitárt karokkal várhatod a csodát, ha szíved zárva van a befogadására, minden kifolyik majd a kezeid közül, nem leszel képes megtartani egy kavicsot sem, mert annak puszta létezése sem lesz számodra érték, mivel birtokolni akarsz.A szépséget és a csodákat nem lehet birtokolni csak hagyni, hogy megtörténhessen és átélni amikor jelen vagy!

Birtoklással akarsz megtölteni valamit, mert nem látod, hogy az már eredendően is teli van, csak látni vagy lusta, nem nézni egyszerűbb! 

Ne akarj folyton birtokolni, akkor minden a Tiéd lesz! Ekkor rájöhetsz, hogy ha nem ragaszkodsz és nem birtokolsz, akkor semmit sem veszíthetsz. Minden, ami igazi érték örökre Nálad és Benned marad!

Ezzel egy olyan várat teremtesz meg, ahol annyi ember elfér, amennyit csak szemed látni kíván, szíved érezni vél, karod elérni szeretne, ajkad szólítani akar! Korlát nincsen, csupán szíved vágyainak szabott határ, amit csak Te irányítasz, Te vagy a zeneszerző, a karmester, a zenekar és a végeredmény is egyben!

 

Az én örömem a Tiéd is, elhatároztam, hogy csak szívből fogok élni, nem adhatok mást, nyújtsd ki kérlek a kezed, ha Te is úgy gondolod, had fogjam meg, úgy ahogy még talán soha senki nem fogta meg, szívvel, lélekkel…

Ne félj, mert most már fogom a kezed...

Legyen Nagyon Szép Napod!

41. Hét -A Víz üzenete- Miért tisztítsuk a vizet?

Itt ülök, és miközben Vivaldit hallgatok, próbálom összerendezni a gondolataimat, hogy hogyan is álljak neki a témám folytatásának, mert nagyon sok elterelő hadművelet volt az utóbbi időben…Tudom, tudom kifogás…:)

        Az e heti vizes témában még fontosnak tartanám kiemelni a vízminőség kérdését is, mert ez cseppet sem lényegtelen momentum.

Rengeteg érdekes kérdés vetődik fel, amikor arról szeretnénk beszélni, milyen is az igazi hamisítatlan Tiszta víz. Nagyon passzoló lehetne, az a felvetés, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, de már „sajnálom” szegényt, hogy mindig mindenki belé akarja dobni az éppen aktuális dolgát…:)

Elképesztően sok cég foglalkozik a víztisztítással. Kapcsolatosan is, hogy hogyan milyen módszerrel tisztítsuk a vizünket.

Már előre leszögeztem itt nem kívánok senkit semmiről sem meggyőzni, most erre ismét emlékeztetnélek, okkal…

Nem állítom, hogy szakértője lennék a témának (sőt), de azon vagyok, hogy mint mohó tanítvány, minél többet tudjak meg az adott témában, amivel éppen foglalkozom Ez ugye egy közös tanulás is…:)

Legyek- e annyira bátor, hogy minden technológiát hacsak felsorolás szintjén is, de említsek?

Leszek…, ha már itt vagyok:)…

Már tényleg nagyon sokat foglalkoztak, azzal a témával, hogy milyen mérgeket, szennyező anyagokat tartalmaznak a csapvizek, vagy akár még ásványvizek egyes fajtái is. A teljesség igénye nélkül lehetnek a következők pl.: klór (csúcs méreg, és az ”íze” sem az igazi, és elég finoman fogalmaztam) gyógyszerszármazékok (hormon, inzulin, fogamzásgátlók(!!!) stb.), növényvédőszerek, vegyszerszármazékok stb. Ezek egyike sem mondható a teljesértékű táplálkozás szerves részének…

Pedig fogyasztjuk őket, ha csapvízből iszunk és főzünk…

Azzal a dologgal, hogy tisztítsuk-e a vizet, amit megiszunk határozottan csak egyetérteni tudok, ilyen tények birtokában…

Hihetetlen mértékű változásokon mentek keresztül a tisztítási technológiák is, döbbenet… Indultunk a desztillálástól, de ez ma már tudjuk, hogy hihetetlen nagy „átverés”, mert amit eredetileg tartalmaz a víz (lsd. fent említettek) a forralással nem vész, sőt át sem alakul…

Régen voltak csak aktív szénszűrőket, vagy szénszálakat tartalmazó megoldások, majd ez kiegészült a fordított ozmózissal (Reverse Osmosis). Ezt mostanában elkezdték „támadni”, mert sokan nem értenek egyet azzal. hogy „sterilizáljuk” a vizet majd újra visszasózzuk, mert ez túlon- túl drasztikus eljárás –mondják-. Illetve elszaporodhatnak a kiszűrt baktériumok is, hiszen a membrán csak a 100%-ban tiszta vízmolekulát engedi áthatolni, ezek pedig ott „rekednek”, mindegyik álláspontban van valami elgondolkodtató, de inkább nem alkotnék véleményt…

A baktériumok, mikroorganizmusok elszaporodásának kiküszöbölésére kitalálták az UV szűrőt, most ott tartunk, hogy azt egy legújabb eljárás váltja, válthatja fel az ózóngenerátoros megoldás, mely állítólag kisebb áramigénnyel működik…Hmmm…itt vitának nincs helye:)…

Aztán már lúgosítjuk is a vizet, nagyon sok ember számol be a lúgos pH-val rendelkező vizek egészségre gyakorolt pozitív hatásairól, ezt is aláírom…

Melyiket nem említettem még? Azt hiszem ennyi, ha eszembe jut valami fontos, mindenképpen tudatom Veletek…:)

Tudom, és tisztában vagyok vele, hogy mindezen felsorolt információk nem olyan szakszerűen megfogalmazottak és tudományosak, de megmondom nektek őszintén, hogy már elegem is van a száraz olvasmányokból, anyagokból, elég volt…

Én egyébként fordított ozmózisos víztisztítóval tartom tisztán a mindennapi itókámat…:)

Hamarosan jön a következő téma…

Egy korty víz a világ!

Van egy könyv a sok között, mely a szívemnek oly kedves, hogy szeretnék Veletek is megosztani belőle egy rövid, de annál tanulságosabb részt, ami most abszolút vízbe vágó téma:

„…- Éppen erre a vízre szomjazom- mondta a kis herceg.- Adj innom…

Egyszerre megértettem, hogy mit keresett!

Ajkához emelte a vödröt. Hunyt szemmel ivott. Olyan volt ez, mint egy ünnep. Ez a víz más volt, több volt puszta italnál. A csillagok alatti vándorlásból született, a csiga énekéből, a karom megfeszített erejéből. Olyan jólesett a szívnek, mint egy ajándék.

Mikor gyerek voltam, így aranyozta be a karácsonyi ajándékot a karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa.

-Nálatok- mondta a kis herceg- az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

-Nem találják meg- mondtam.

-Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…

-Minden bizonnyal- feleltem.

-Csakhogy a szem vak- tette hozzá a kis herceg.- A szívünkkel kell keresni…”

Az idézetet teljes valóságában: Antoine de Saint-Exupéry A Kis Herceg című felnőtteknek szóló mesekönyvében olvashatjátok el.

Mikor cselekedtél utoljára, vagy esetleg először akként, hogy behunyt szemmel megéled a pillanat töredékét is? Észre venni, amit csak kevesen vesznek észre, mert nem a szívükkel néznek. Mindig láthatsz olyan csodát a világban, ami szavak nélkül is mindig a szívedben fog élni.

Elismerem, hogy eleinte nagyon nehéz lesz / lehet majd észre venni a világ csodáit, de csak addig amíg, nem tudsz saját magadra is egy csodaként tekinteni!

Kell, hogy lásd, kell hogy érezd, hogy minden nap tudsz adni a világnak valamit önmagadból, ezzel a Te értéked nem lesz soha sem kevesebb, sőt…

Merj adni és merj elfogadni, mert az élet csak így tud majd a Te kezeid között is áramlani!

Napsugaras Szép Napot:)!

Miért változtassunk??

Nos, mielőtt úgy nagyon bele vágnánk a sűrűjébe kérlek enegedjétek meg, hogy a rövid történetet megosszak Veletek a hozzáállásról és a változtatás szükségességéről:

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
(ismeretlen szerző)

41. Hét - A Víz üzenete - Testünk és a víz kapcsolata

Amikor kiválasztottam a heti témámnak a vizet, nem tudtam pontosan, ezen belül mit emeljek ki igazán, mert teljes átfogásban képtelenség lenne, vagyis…Mivel szeretjük a kihívásokat,  mégis tegyünk egy kísérletet, minderre és tegyük fel, hogy a lehetetlen most mégis lehetséges…Kezdjük a testünk építő „kövének” szemszögéből.

Már annyi helyen, oldalon, beszélnek a víz fontosságáról, azt is gondolhatnám, hogy nem lehet már újat és eleget mondani, DE mégis találkozom naponta, olyan emberekkel, akik nem is hallottak ezekről az információkról, ez meglehetősen megdöbbent.

A Földön található vízkészlet csupán 2 %-a(!!!) fogyasztható számunkra, ez egy nagyon durva és meglepő szám is, mivel a Föld 70%-át borítja, továbbá az is érdekes, hogy az emberi szervezet is kísértetiesen közel azonos ezzel, na jó 75% , az agyé viszont 85%! Ezért kell kellő gondossággal odafigyelnünk és óvnunk, ez kivétel nélkül mindenki felelőssége!

Mivel a vizek országa vagyunk, még akár szerencsésnek is érezhetnénk magunkat e tekintetben IS, azonban úton és útszélen még találkozom olyan emberekkel, akik mégsem e képen tekintenek a lehetőségeinkre, értékeinkre.

Képzeljetek el „szegény” osztrákok, már végig fúrták a határt is, hogy hátha találnak valami jót is a talajvízen kívül, de semmi…:).

Mi meg itt a határ másik oldalán fúrunk egyet, és na bumm, ismét vizet találunk, nem is akár milyet! Mégis képesek vagyunk panaszkodni, -na ez bezzeg akadálymenetesen tud folyni a csapokból-:).

A most következő információkkal, szerintem tényleg ismét nem fogok újat mondani, de hátha nyomokban mégis találunk benne némi csemegét:), mint ahogy mogyorót és szóját is, a mogyoró és szójamentes termékekben!

Számtalan oldal foglalkozik, a helyes víz megválasztásával, az ivás mikéntjével (!!) és a megfelelő mennyiség megválasztásával, talán ez a legvitatottabb pont.

Már én magam is több könyvet olvastam (pl.: a legismertebb mindközül A tested vízért kiállt c. Batmanhelidj könyv) ezzel kapcsolatosan, ennek köszönhetően már középiskolás korom óta nagymennyiségű (3-4 liter naponta) aktív vízfogyasztó vagyok  Számtalan verziót hallottam az ideális mennyiség kiválasztását illetően, de egyre több összecsengő álláspontot sikerült mégis megismernem. Ezen megállapítás szerint az ideális mennyiség testsúly kg- ként 70 ml, amiből minimálisan 30 ml-nek víznek kellene lennie, hiszen csak a verejtékmirigyek normális napi működéséhez kell cca. ½ l víz, a vesék működéséhez napi 1 l , az ideális keringés biztosításához a szervezetnek legalább 1 l vízre van szüksége, szóval lehet számolni, és összevetni a jelenlegi tényleges fogyasztással.

Tudom, hogy minden szokás kérdése, a szervezet könnyen visszatanulja a jót, ha megengedjük neki ezt a luxust :)…(mindössze 21 nap kell hozzá). Sokan sokalják a 3-4 litert, de én és a veséim is köszönik jól vannak, hiszen ezt szervezetten és jól elosztva döntöm magamba (ez fontos mert valóban egyszerre nem túl ideális). Láttam milyen megszülni a vesekövet, sajnos egy hozzám nagyon közel álló embernél, akkor eldöndöttem, hogy mindent megteszek azért, hogy ezt nekem ne kelljen átélni ezt, és gondolom Ti sem szeretnétek, de hallom a háttérben a hangokat, ennyi víztől biztosan vízköves lesz a „rendszer”, nem ha olyan vizet fogyasztasz, ami megfelel a jó minőség kényes és markáns kihívásainak…(erről még beszélni fogok)  

Sokakat nagyon megtéveszt az, hogy folyékony halmazállapotú dolgot fogyasztanak, félre értés ne essék a kávé, tea, üdítők, szörpök, gyümölcslevek, leves nem pótolhatják a Tiszta vizet, hiszen a bennük lévő szárazanyag tartalmat a szervezetnek meg kell emésztenie, amihez pedig mi is kellhet?

Mmmmh, talált süllyedt persze, hogy VÍZ!

Pláne ha azt még eredeti tulajdonságával ki is hajtja a szervezetből.

Az a fránya kávé, ahh de sebaj attól én még szeretem, legalább ez legyen, ha már üdítőket, cukros nyálakat nem iszom! E tekintetben olyan vagyok, mint Gombóc Artúr, aki szereti a sima csokit, kerek csokit, lapos csokit stb., „minden” kávéfajta jöhet, bírom a kiképzést azért tudjuk, hogy létezik egészséges kávé is:), Ti is hallottátok a lezuhanó követ, bár az is lehet, hogy ez csak nálam volt ilyen hangos:).

Nem is gondoltam volna, amikor neki álltam, hogy ennyi sok minden összegyűlik majd és még rengeteget nem érintettem a minőség tekintetében sem és arról sem esett szó, hogy melyek a legmodernebb víztisztítási technikák, technológiák, de folytatom…, hiszen a forrás melyről a kút táplálkozik mindig új dolgokat hoz…

Most iszom egy pohár vizet egészségetekre..:)! 

41. hét - A Víz üzenete -Bevezető-

Nah, íme vegyük kezdetét, annak, aminek már igazából nagyon régen neki kellett volna állnom. Azonban a jobb később, mint soha elvét hagyom érvényre jutni…eddig sikeresen:).

Azzal a céllal vette kezedét részemről ez a kezdeményezés, hogy tegyek valami olyat, amit eddig én még soha sem csináltam. Foglaljunk össze úgy dolgokat, ahogy eddig még én sem tettem, szóval ezzel egy közös tanulás veszi kezdetét és a reményeim szerint közös lesz a „végállomás”, mikor megérkezünk egy újabb célhoz,  és  tesszük ezt minden héten más témában. Az sem kizárt, hogy gondolat kezdemények alakulnak ki az olvasókban, de úgy gondolom bármilyen szintű, mértékű más irányú megmozdulás elindul Bennetek, akkor ez valami új kezdetét is jelenti fogja…Huhh:).

Azonban még mielőtt nagyon túl fényezném magam, hogy milyen jó is ez az ötlet, másban lelt táptalajt a kezdeményezés. Szeretném most ezt megköszönni, mivel azonban nem beszéltem meg Vele, nem nevesíteném, de amikor Ő ezt olvasni fogja, tudni fogja kire gondolok…

Most már, hogy ekkora lett a bevezetés, ideje lenne a lényegről is írni, vagy legalább is tegyünk egy kísérletet erre vonatkozóan…

A minap kaptam egy nagyon kedves levelet, amiben felhívták a figyelmemet, hogy a méltán híres és neves Dr. Masaru Emoto drága kishazánkba érkezik. Könyvei számtalan országban megjelentek, - 25 nyelven, többek között nálunk is- ezekben olyan felvetésekkel, képekkel illusztrálta a legértékesebb földi kincsünket a vizet, amit addig még soha senki nem tett meg előtte…

Nem tudom kinek volt már alkalma a vízkristályokról készült képeket megtekintenie, de ha eddig még nem tette, most semmiképpen ne hagyja ki.

Döbbenetes, hogy pusztán a szavak rezgései is, miként képesek befolyásolni a víz kristályszerkezetét, nem mindegy hogy szeretem vagy utálom, látható a különbség. Ezt alapul véve ha már a szavak is ilyen hatással tudnak lenni lenne a szerkezetét illetően, szerintetek mennyire befolyásolhatja a mi szervezetünket,hiszen ez a mi epitőelemünk is ezért nem mindegy, hogy milyen dolgokkal vesszük körbe magunkat, vagy éppen milyen a környezetünk!

Ez a következőként hangzott el: „Az eredmények azt mutatták, hogy a zene, a szavak, a gondolatok és az imák befolyással bírnak a vízkristályok szerkezetére, ez bizonyítja, hogy jelentős a hatásuk fizikai valóságunkra.”

Apropó, ha már itt tartunk, ki tartja a mosogató alatt a szemetest, vagy a vegyszereket???
Nahh, mindjárt gondoltam, azok is negatív jelentéstartalommal ruházzák fel azt a vizet amiből végül iszunk, vagy éppen főzünk, itt az első lehetőség, hogy megváltoztassunk valamit magunk körül…

Hamarosan következik a téma "kitárgyalása" is, tarts akkor is velem:)!

Részletes információt Dr. Masaru Emoto előadásával kapcsolatos a következő oldalon találsz:

https://emoto.esoguru.com/